Fehér terek: Paul Auster recepciója a korai művek tükrében

Előnézet	Szöveg (Disszertáció) Download (2MB)
Előnézet	Szöveg (Tézisfüzet) Download (190kB)

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

Értekezésem célkitűzése arra irányul, hogy Paul Auster korai műveinek [tehát nem korai regényeinek (A végső dolgok országában, Holdpalota, A véletlen zenéje)] feldolgozásával felvázoljak egy, a posztmodern próza első hullámától eltérő, sajátos poétikai rendszert. Kísérletet teszek arra, hogy a fehér terek motívumát teoretikus fogalommá alakítva meghatározzam az irodalom azon terét, azt az aporetikus, fiktív és valóságos Austerreichet, amelyben az olvasás aktusában áthaladó tudat nyomai, emlékei a szerző után kutatva szöveggé állnak össze. A vizsgálat tárgyául Auster korai versei, drámái, emlékiratai, ponyva krimije és első regénye szolgáltak. A kutatás eredményei a fehér tér fogalmának megalapozásából következnek. Idesorolom a műnemek progressziójában is megmutatkozó poétikai labirintus feltérképezését, amelyet az egymással skálafüggetlen hálózatot alkotó csomópontok összeköttetései alkotnak. A korai Auster művek feldolgozása eredményeként a dolgozat olyan következtetéshez vezetett, amely felülírja a New York trilógia közmegegyezésszerű besorolását dekonstrukciós anti-detektívtörténetként (vö. Alison Russell 1990-es tanulmányával). A trilógia és a későbbi művek metafikcionális, fehér terekre épülő poétikájának felvázolása érvelésem szerint lehetővé teheti az életmű ellentmondásos recepciójának újragondolását, és ezzel együtt Auster művei egységesebb kritikai képének kialakítását azáltal, hogy összekapcsolhatóvá teszi az eddig megírt műveket. Doktori értekezésem azzal a hipotézissel indítja a kutatást, hogy a Paul Auster műveiből kiolvasható poétika alapvetően ellenáll a jelentéselhalasztódással, a lebegő jelölők szabad játékával és disszeminációval jellemezhető derridai dekonstrukciós olvasatoknak, s hogy a kritika értetlensége éppen abból táplálkozik, hogy Auster áttörést jelentő, New York trilógia című kötete mégis alkalmasnak bizonyult a dekonstrukciós olvasói eljárások mechanikus/illusztratív bemutatására. A kutatás célja egy sajátos, a fősodortól eltérő modernizmus utáni poétika kirajzolása Paul Auster korai (tehát a New York trilógiát megelőző) műveiben, illetve annak bemutatása, hogy a trilógia legnagyobb hatású, legtöbb dekonstrukciós olvasattal bíró, Üvegváros című kötetének metafikciós anti-detektívregényként való értelmezése miként viszi el olvasóját a jelölők szabad játékától a szerző utáni kutatás, vagyis végső soron az önazonosság kérdése felé.

Tétel nézet