Andreas Capellanus: De amore – egy XII. századi szerelmi traktátus értelmezése és recepciója a középkori és humanista irodalomban

Előnézet	Szöveg (Disszertáció) Download (2MB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Tézisfüzet) Download (525kB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Tézisfüzet) Download (377kB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

A doktori értekezés Andreas Capellanus De amore című, XII. századi szerelmi traktátusának értelmezését és recepciótörténetét vizsgálja, különös tekintettel a XIV–XV. századi közép-európai kéziratos hagyományra és az itáliai humanista irodalomra gyakorolt hatására. A kutatás célja annak feltárása, hogy a mű milyen keletkezési kontextusban jött létre, miként alakult befogadása a késő középkorban, valamint milyen kodikológiai és értelmezési környezetekben maradt fenn. Az értekezés huszonhat kézirat részletes leíró kodikológiai elemzésére támaszkodva bemutatja, hogy a De amore a késő középkorban elsősorban klerikusi és egyetemi közegben élt tovább, gyűjteményes kódexek részeként. A dolgozat amellett érvel, hogy a traktátus nem pusztán ovidiusi utánzat, hanem klasszikus, keresztény és világi hagyományokat szintetizáló, sokrétegű kulturális konstrukció, amely a középkortól a humanizmusig meghatározó szerepet játszott a szerelemről folytatott európai diskurzusban.

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

This doctoral dissertation examines the interpretation and reception history of De amore, the twelfth-century treatise on love by Andreas Capellanus, with particular emphasis on its fourteenth- and fifteenth-century Central European manuscript tradition and its impact on Italian humanist literature. The study seeks to reconstruct the work’s original context of composition, to analyze the transformation of its reception in the later Middle Ages, and to identify the codicological and interpretive frameworks through which the text was transmitted. Drawing on a detailed descriptive codicological analysis of twenty-six manuscripts, the dissertation demonstrates that De amore circulated primarily within clerical and university settings during the late Middle Ages, most often as part of composite codices. It argues that the treatise is not merely an imitation of Ovid but a multilayered cultural construct that synthesizes classical, Christian, and secular traditions, and that it played a significant role in shaping European discourses on love from the Middle Ages to the humanist period.

Tétel nézet