Reports & Diplomatic Correspondence of A Habsburg Diplomat: Anselm Franz von Fleischmann (1711-1716)

Előnézet	Szöveg (Disszertáció) Download (8MB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Tézisfüzet) Download (234kB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Melléklet) Download (37kB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Kapcsolódó saját publikációk) Download (110kB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

A disszertáció Anselm Franz von Fleischmann, egy 1711 és 1716 között, III. Ahmed szultán uralkodása alatt az Oszmán Birodalomban akkreditált Habsburg diplomata diplomáciai jelentéseit és levelezését vizsgálja. Ötvenkét elsődleges forrásdokumentum felhasználásával a Bécsi Állami Levéltárból (Österreichisches Haus-, Hof- und Staatsarchiv - OeStA), melyet huszonnégy további forrás – így Habsburg határparancsnokok levelei és hírszerzési jelentései – egészít ki. A kutatás az Oszmán Birodalom külpolitikáját és az oszmán-habsburg kapcsolatokat elemezi 1711 és 1716 között, a karlócai béke (1699) utáni geopolitikai feszültségek időszakában, Fleischmann szemüvegén keresztül. A vizsgálat három kulcsfontosságú eseményre összpontosít: az orosz–török háborúra (1711), beleértve a Prut-hadjáratot és a pruti szerződést; a velencei–török háborúra (1714–1715), magába foglalva a montenegrói felkelést, az oszmán katonai előkészületeket és a Morea elfoglalását; valamint a fokozódó feszültségekre, amelyek az oszmán–Habsburg háborúhoz (1716) vezettek, és melyeket diplomáciai kudarcok, Fleischmann letartóztatása és az oszmán adminisztratív hiányosságok jellemeztek. A dokumentumok átiratának és kortárs forrásokkal vaösszehasonlító elemzésének felhasználásával a disszertáció feltárja Fleischmann nézeteit az oszmán katonai stratégiáról, belpolitikáról és külpolitikai manőverekről. Rávilágít a Habsburgok erőfeszítéseire, hogy közvetítéssel oldják meg konfliktusaikat a Magas Portával anélkül, hogy azok háborúba torkollnának, továbbá bemutatja olyan személyiségek befolyását, mint a nagyvezírek Baltacı Mehmed pasa, Damat Silahdar Ali pasa és a tatár kán, Devlet Giray, valamint az Oroszországot, Svédországot és Velencét érintő szélesebb európai hatalmi változásokat. Fleischmann feljegyzései bemutatják a korrupció, stratégiai tévedések és területi ambíciók jellemezte Oszmán Birodalom hanyatlóban lévő, átmeneti helyzetét, miközben bizonyítják a Habsburg Monarchia kelet-európai dominanciájának növekedését. A kutatás új, forrásokkal alátámasztott bizonyítékokkal járul hozzá a 18. század eleji diplomácia történetéhez, kiemelve a hírszerzés, a szövetségek és a hadviselés együttes szerepét a kontinens hatalmi egyensúlyának átalakításában.

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

This dissertation examines the diplomatic reports and correspondence of Anselm Franz von Fleischmann, a Habsburg diplomat stationed in the Ottoman Empire from 1711 to 1716, during the reign of Sultan Ahmed III. Drawing on fifty-two primary documents from the Austrian State Archives (Österreichisches Haus-, Hof-, und Staatsarchiv - OeStA), supplemented by twenty-four additional sources such as Habsburg frontier commanders' letters and intelligence reports, the study analyzes Ottoman foreign policy and Ottoman-Habsburg relations between 1711 and 1716, during the period of geopolitical turmoil following the Treaty of Karlowitz (1699), through Fleischmann's eyes. The research focuses on three key events: the Ottoman-Russian War (1711), including the Prut River Campaign and the Treaty of Prut; the Ottoman-Venetian War (1714–1715), encompassing the Montenegrin Uprising, Ottoman military preparations, and the conquest of Morea; and the escalating tensions leading to the Ottoman-Habsburg War (1716), marked by diplomatic failures, Fleischmann's arrest, and Ottoman administrative inefficiencies. Using archival transcription and comparative analysis with contemporary sources (e.g., the memoirs of Stanisław Poniatowski, Ernst Friedrich von Fabrice, and Aubry de la Motraye, as well as Voltaire's history books, and Ottoman chronicles such as the Târîh-i Râşid and Nusretname), the thesis reveals Fleischmann's perspectives on Ottoman military strategy, domestic politics, and foreign policy maneuvers. It highlights the Habsburgs' efforts to resolve their conflicts with the Sublime Porte through mediation without escalating into conflict, the influence of figures such as the Grand Viziers Baltacı Mehmed Pasha, Damat Ali Pasha, and Tatar Khan Devlet Giray, as well as broader European power shifts involving Russia, Sweden, and Venice. Ultimately, Fleischmann's records underscore the Ottoman Empire's transitional decline, characterized by corruption, strategic missteps, and territorial ambitions, while affirming the Habsburg Monarchy's rising dominance in Eastern Europe. This study contributes new archival evidence to the historiography of early 18th-century diplomacy, emphasizing the interplay of intelligence gathering, alliances, and warfare in reshaping the balance of power.

Tétel nézet