Egy elfeledett hadjárat. Johannes Herold és az 1556-os dél-dunántúli hadjáratsorozat emlékezete.

Előnézet	Szöveg (Disszertáció) Download (5MB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Tézisfüzet) Download (770kB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Tézisfüzet) Download (197kB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

A disszertáció az 1556-os dél-dunántúli hadjáratkomplexumot és annak 16. századi irodalmi visszhangját vizsgálja, kiemelt hangsúlyt fektetve Johannes Herold bázeli humanista történeti munkásságára. Az első nagy rész a hadjáratsorozat szövegkorpuszát mutatja be: vázolja a hadjárat eseménytörténeti hátterét, fázisait és kortárs visszhangját, továbbá rávilágít a szövegkorpusz irodalmi aspektusaira. Meghatározza és kategorizálja a tíz darabból álló, zömében latin nyelvű szöveganyagot, illetve feltárja a szövegek közötti belső viszonyrendszert, bemutatva, hogy nem csupán tematikailag, hanem szorosabb filológiai kapcsolatok is összefűzik őket. Tiroli Ferdinánd főherceg ábrázolásán keresztül elemzi a szerzői koncepciókat, összevetve Wolfgang Lazius, Johannes Herold, Istvánffy Miklós és Forgách Ferenc szövegeit. A disszertáció második nagy része Johannes Herold alakjára fókuszál: elemzi Herold 16. századi magyarországi történetírással való viszonyát, különös tekintettel a Bonfinivel való kapcsolatára. Bemutatja az 1556-os hadjárattal foglalkozó két fő művét: a Princeps Iuventutist és a Rerum contra Turcas historiolát (Dialógus). Vizsgálja Herold forráshasználatát és művének történeti hitelességét, összevetve a Diarium expugnationis castri Babocza című, az ostromról készült jegyzőkönyv adataival, valamint Lazius beszámolójával. Bebizonyítja, hogy Herold saját forrásokat is felhasznált. Kimutatja továbbá, hogy Herold művének hatása a magyar historiográfiában, Istvánffy Miklós műveiben is tetten érhető. A disszertáció végső konklúzióként azt fogalmazza meg, hogy az 1556-os hadjárat és benne Szigetvár megvédése az 1552-es egri diadalhoz mérhető, európai szinten is releváns és jelentőségteljes győzelem volt, amit a gazdag és sokrétű szövegkorpusz léte is alátámaszt. Herold Dialógusa jelentős történeti relevanciával bír, és szervesen beilleszthető a 16. századi magyar historiográfia-történetbe.

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

This dissertation broadly examines the complexity of the 1556 military campaign in Southern Transdanubia, Hungary and its literary interpretation during the 16th century. The primary objective is to prove humanist Johannes Herold of Basel’s historical work on the military campaign is an indispensable source material and an integral part of 16th-century Hungarian historiography. The first section presents the historical background and the text corpus of the campaign using ten predominantly Latin-language pieces of work. It uncovers philological and thematic connections within these texts. Through the portrayal of Archduke Ferdinand of Tyrol, it analyzes the authors' conceptual approaches of Wolfgang Lazius, Johannes Herold, Ferenc Forgách and Miklós Istvánffy. The second section focuses on Herold, analyzing his relationship with Hungarian historiography, particularly his possible connection to Antonio Bonfini. It introduces his two main works concerning the 1556 campaign: Princeps Iuventutis and Rerum contra Turcas historiola (Dialogue). It investigates Herold's source usage and historical credibility, comparing it with the data from the Diarium expugnationis castri Babocza, a contemporary record of the siege, and Lazius' account. It proves that Herold also utilized his own sources, and his work's influence is evident in Istvánffy's writings. The dissertation concludes that the 1556 campaign and the defense of Szigetvár constituted a victory of European significance, comparable to the 1552 Siege of Eger. Herold's Dialogue holds considerable historical relevance and it is an essential piece of 16th-century Hungarian historiography.

Tétel nézet