A munkavállaló általános felelőssége a német és az osztrák modellek jog-összehasonlító keresztmetszetében

Előnézet	PDF (disszertáció) Download (1MB) | Előnézet
Előnézet	PDF (tézisfüzet) Download (420kB) | Előnézet

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

Jelen munkában a munkavállalói kárfelelősség anyagi jogi kérdéseinek feldolgozására vállalkozom. Egy olyan jogintézményt állítok a középpontba, amely a klasszikus magánjogi felelősségi konstrukcióhoz képest – tekintettel a munkaviszony természetére – sajátos belső logikával bír. A munkajogi és a polgári jogi felelősség elágazásának alapja a két jogág eltérő szabályozási tárgya. A polgári jog középpontjában az egyenjogú személyek vagyoni és nem vagyoni viszonyainak rendezése áll [a polgári törvénykönyvről szóló törvény továbbiakban Ptk. 1. § (1) bek]. Ehhez képest a munkajog az egymással alá- és fölérendeltségben álló felek között fennálló, fogalmilag egyensúlytalan helyzet szabályozását célozza. Ebből az elvi tételből vezethető le a munkajog védelmi funkciója: a munkaszerződésénél fogva önállótlan, gyengébb fél jogi helyzetének körülbástyázása. A munkajog és a polgári jog eltérő szabályozási tárgyából egy elkülönült, önálló munkajogi felelősségi konstrukció kialakításának követelménye is következik. A munkavállalói felelősség intézménye teret kell, hogy engedjen a munkaviszonyból folyó sajátosságok értékelésének; valamint szükségképpen kell, hogy biztosítsa a munkavállaló szociális biztonságát. Ugyanakkor nem szakadhat el teljes mértékben a reparációtól sem. Egy szabályozási koncepció álláspontom szerint akkor helyes, ha az képes megteremteni az e két oldalak közötti kényes egyensúlyt. Az értekezés egyik célja, hogy a munkavállaló szubjektív jogalapú felelősségének magyar, német és osztrák modelljét bemutassa és elemezze. Másik célja, hogy a magyar szabályozás által felvetett kérdésekben és problémakörökben a jog-összehasonlítás eszközével lehetséges válaszokat, megoldási útvonalakat jelöljön meg. A jogintézmény feldolgozása véleményem szerint azért aktuális, mert a 2012. július 1-én hatályba lépett munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban új Mt.) koncepcionálisan új alapra helyezte a munkavállalói felelősség intézményét. Időszerű volt a szubjektív jogalapú felelősség jogi konstrukciójának újragondolása, hiszen annak keretei a rendszerváltoztatás óta változatlan formában képezték a bírói gyakorlat alapját. Ugyanakkor a munkajogviszonyokat körülvevő tér – tekintettel a XX. és XXI. század robbanásszerű tudományos és technikai fejlődésére – mindinkább dinamikusan változott és változik ma is, új kihívások elé állítva az ítélkezési gyakorlatot. Nem hagyható továbbá az sem figyelmen kívül, hogy a foglalkoztatás struktúrája, a munkavállaló és a munkáltató viszonyrendszere is gyökeresen átalakult az elmúlt évtizedekben. Ezen klasszikus munkajogi jogintézmény újraértelmezése során – a rugalmasabb, a környezet változásaihoz alkalmazkodni képes jogszabályi környezet kialakításának követelményén túl – figyelemmel kell lenni az egyes magánjogi jogágak felelősségrendszereinek egymáshoz való viszonyára, kölcsönhatására is. Ugyan vitathatatlan a globalizáció munkajogra gyakorolt hatása, mégis időtálló prioritás marad a munkavállaló védelme. Az értekezésben az új Mt. által bevezetett szabályozási modell végiggondolására, és amennyiben szükséges, új utak keresésére vállalkozok, látókörbe vonva külföldi jogrendszerek megoldási kísérleteit. Habár munkajogunk, tekintettel annak rendszerére és jogintézményeinek tartalmára, alapvetően a belső jogfejlődés eredménye, az mindvégig figyelemmel volt a nyugat-európai, így leginkább az osztrák és – osztrák közvetítéssel – a német jogrendszer megoldásaira. A külföldi példák bemutatása és elemzése során azoknak adekvát voltát mérlegelem, valamint, hogy a magyar szabályozás által felvetett problémakörökben megoldást jelenthetnek-e. A hazai szabályozás külföldi jogrendszerek fényében való vizsgálata lehetőséget biztosít saját jogunk mélyebb megismerésére, kifinomultabb művelésére és fejlesztésére.

Tétel nézet