Malaspina Emma
«Noi cercavamo una lingua: al buona, per verità, non avevamo pensato» Il Manzoni linguista: la teoria sulla formazione dell’Italiano, vincolata ai concetti di Dialetto - Oralità - Tosco-fiorentino - Uso.
Doktori értekezés, Szegedi Tudományegyetem (2000-).
(2025)
Előnézet |
Szöveg
(Disszertáció)
Download (4MB) | Előnézet |
Előnézet |
Szöveg
(Tézisfüzet)
Download (251kB) | Előnézet |
Előnézet |
Szöveg
(Tézisfüzet)
Download (59kB) | Előnézet |
Magyar nyelvű absztrakt
Alessandro Manzoni az olasz történelem és nyelvkultúra egyik legfontosabb személyisége. Ugyanakkor még a szakmai köztudatban sem eléggé tárgyalt nyelvészi-nyelvelméleti tevékenysége, s ennek jelentős hatása írói működésére. Ő ismerte fel és tisztázta a nyelv valódi lényegét: a társadalmi alapú szóbeli nyelvhasználatot; és bebizonyította, hogy amit minden rendszer nyelvnek tekintett, azaz a irodalmi toszkán nyelvet, tudományosan bizonyíthatóan és szükségszerűen befolyásolták a szóbeliség, a dialektusok és a nyelvhasználat konkrét elemei. A Manzoni a vele kortárs vagy valamivel korábbi általánosan elfogadott elméletekkel szembe helyezkedett. Ezek a vélekedések figyelmen kívül hagyták a társadalmi körülményeket, mint például Antonio Cesari, a purizmus, felvilágosodás Melchiorre Cesarotti-féle öröksége, amelyet a klasszicisták, Vincenzo Monti, és a nyelvészek, Michele Ponza foglaltak össze. Az író-teoretikus nemcsak azt bizonyítja, hogy a lakosság túlnyomó többségének a mindennapi beszéd során használt nyelve rendszeresen a dialektus volt, hanem kiemeli, mint győztes fegyvert, hogy ennek a látszólagos különbségek ellenére létezett egy régiókon átívelő, közös „beszéd”. Ezért a dialektus lett a fő elem, az újdonság mind ő gyakorlatában, mind a mi értekezésünkben, az olasz nyelv (dialektális-népi, azaz köznyelvi) keretein belül. Manzoni előrevetíti azokat az elméleteket, amelyek a modern nyelv és nyelvészet történetét alkotják, nevezetesen, hogy egyetlen nyelv elsajátítása soha nem történhetett volna meg alkalmazkodás nélkül, és az olasz nyelv a területi elemmel való kompromisszum eredménye. Így, visszatekintve nyelvészeti írásaira és ezekre az alapvető elemekre összpontosítva, reméljük, hogy ez az adatgyűjtemény újabb hozzájárulás lesz ahhoz a célhoz, hogy Manzoninak megadjuk a neki járó elismerést, és új életre keltsük azt a gondolatot, hogy őt is a nyelvészek sorába sorolják.
Absztrakt (kivonat) idegen nyelven
Alessandro Manzoni è una delle personalità più importanti nella storia e nelle cultura linguistica italiana. Tuttavia, non risulta sufficientemente noto il suo ruolo da linguista ante litteram. Egli arrivò a riconoscere ed acclarare la vera essenza della lingua: l’oralità a base sociale; e dimostrò come quello che tutti i sistemi consideravano Lingua, cioè il toscano letterario, era scientificamente e inevitabilmente compromesso con gli elementi concreti di oralità-dialetti-uso. Di contro alle teorie contemporanee più accreditate, che ignorarono il dato sociale, come quella di Antonio Cesari e il purismo, l’eredità illuministica di M. Cesarotti, raccolta da classicisti come Vincenzo Monti, e i grammatici come Michele Ponza, attesterà non solo che la lingua della conversazione quotidiana, della stragrande maggioranza della popolazione, fosse regolarmente un dialetto; ma sottolineerà, come un’arma vincente, che nonostante questo apparente divario, esistesse un ‘parlare’ sovraregionale e comune. Per questo motivo il dialetto diventa l’elemento principale, la novità, della sua e della nostra trattazione, in seno all’Italiano (dialettal-popolare, cioè, comune). Il Manzoni anticipa le teorie che hanno costituito la storia della lingua e della linguistica moderna, e cioè che l’acquisizione di un unico idioma non sarebbe mai avvenuta senza adattamenti, e l’italiano è il frutto di un compromesso con l’elemento territoriale. Così, ripercorrendo i suoi Scritti linguistici e focalizzando l’attenzione su questi elementi basilari, speriamo che questa raccolta di dati sia un altro contributo che concorra nell’obiettivo di assegnare al Manzoni i suoi meriti, e rinvigorire il pensiero che vuole vederlo citato nel novero dei linguisti.
| Mű típusa: | Disszertáció (Doktori értekezés) |
|---|---|
| Publikációban használt név: | Malaspina Emma |
| Magyar cím: | „Mi egy nyelvet kerestünk: igazából nem gondoltunk rá, hogy jó legyen: ezt magától értetődőnek vettük”. A nyelvész Manzoni: az olasz nyelv dialektus, szóbeliség, toszkán-firenzei hagyomány és használat fogalmához kapcsolódó kialakulásának elméletéről. |
| Témavezető(k): | Témavezető neve Beosztás, tudományos fokozat, intézmény MTMT szerző azonosító Pál József egyetemi tanár, DSc, SZTE 10001556 |
| Szakterület: | 06. Bölcsészettudományok > 06.02. Nyelvek és irodalom > 06.02.06. Nyelvészet > 06.02.06.03. Nyelvhasználat: pragmatika, szociolingvisztika, beszédelemzés, idegennyelv-tanulás és tanítás, lexikográfia, terminológia |
| Doktori iskola: | Irodalom- és Kultúratudományi Doktori Iskola (2020-) > Irodalomtudományi Doktori Iskola |
| Tudományterület / tudományág: | Bölcsészettudományok > Irodalom- és kultúratudományok |
| Nyelv: | olasz |
| Védés dátuma: | 2025 |
| Terjedelem: | 226 |
| Kulcsszavak: | Manzoni-Lingua-Dialetti-Uso-Storia dell'italiano |
| EPrint azonosító (ID): | 12898 |
| A feltöltés ideje: | 2025. okt. 02. 16:24 |
| Utolsó módosítás: | 2025. nov. 18. 10:08 |
| URI: | https://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/12898 |
| Védés állapota: | nem védett (Nem idézhető amíg nem kap DOI számot.) |
Actions (login required)
![]() |
Tétel nézet |


Repozitórium letöltési statisztika
Repozitórium letöltési statisztika