“In emulation opposite to Heaven”: Kinship and Image as Metaphors of Imitation in Paradise Lost

Előnézet	Szöveg (Disszertáció) Download (1MB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Tézisfüzet) Download (412kB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Tézisfüzet) Download (60kB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

Jelen disszertáció az imitáció jelenségével és annak reprezentációjával foglalkozik John Milton Elveszett Paradicsom (1667) című művében. Az imitáció mintázatai, amelyek Gabriel Tarde (1962) és René Girard (1978) elmélete alapján írhatóak le, az eposz narratívájának alapját képezik, és fontos szerepet játszanak mind az angyalok lázadásában és bukásában, mind Ádám és Éva bűnbeesésében. Emellett az imitáció az megjelenik az eposz két alapvető metaforájában, az apa-fiú, és a kép fogalmában. Mindkettő a mimézishez köthető, és az eposz kontextusában az isteni akaratot, a vele való egyesülést és az emberiség felemelkedését fejezik ki. Ugyanakkor mindkét kifejezés mélyen az emberi tapasztalatba épült metafora, amelyek kifejezik az imitáció veszélyes oldalát is. A Sátán, mint apa, szemben Isten apai természetével az rivalizálás motívumát mutatja be, míg Éva tapasztalata a képekkel és a képiséggel a fogalmat körülvevő félelmeket írja le. Az eposz teológiája a teremtés mimetikus hierarchiája és a teremtmények autonómiája közötti ellentmondást azzal a metaforikus ígérettel oldja fel, hogy a Fiú Ádám fiaként megtestesülve emeli fel az emberiséget, így az apa-fiú metafora, a képpel együtt az eposzban az isteni gondviselés kifejezése.

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

Present dissertation focuses on the phenomenon of imitation and its representation in John Milton’s Paradise Lost (1667). The patterns of imitation, based on the theories of Gabriel Tarde (1962) and René Girard (1978) govern the providential narrative as well as account for the rebellion and the fall of both angels and men. Furthermore, imitation is the backdrop of two fundamental metaphors, kinship and “image”, which constitute an interpretative scaffolding throughout the work. Both metaphors operate on a mimetic basis, and they convey the divine will, the reunion with God and the elevation of humankind. At the same time, these metaphors are deeply embedded in human experience, and the fallen connotations evoke the dangerous, rivalistic side of imitation. The fatherhood of Satan, as opposed to the fatherhood of God demonstrates the contradiction between the mimetic nature of creation and the autonomy of created beings, while Eve’s experience with images reflects the insecurities surrounding the human condition. However, by declaring the Son of God to rule as Adams Son (3.286), mankind receives the promise to be dignified and exalted.

Tétel nézet