Tutor általi tanulás az általános iskolai természettudományos nevelésben: egy fejlesztőprogram hatásainak vizsgálata tanulók és tanárok körében

Előnézet	Szöveg (Disszertáció) Download (10MB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Tézisfüzet) Download (937kB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Tézisfüzet) Download (457kB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

A kutatás a különböző életkorú tanulók közötti tanulást (cross-age peer tutoring) alkalmazza a természettudományos nevelés kezdeti szakaszában, tanulói kísérletekre épülő foglalkozásokon. A kutatássorozat első szakaszában programértékelő kérdőív segítségével tártuk fel azon pedagógusoknak (n = 22) a véleményét, akik közreműködtek egy iskolai szintű, Testvérosztályok kísérletezős délutánjai című, tanórán kívüli természettudományos program megvalósításában. A program során felső tagozatos tanulók mutattak be kísérleteket az alsó tagozatos diákoknak egy tanéven keresztül, osztályonként egy-egy, összesen 12 alkalommal. A pedagógusok a programot elsősorban a diákok szociális készségeinek fejlesztése és az érdeklődés felkeltése, motiváció növelése miatt értékelték pozitívan. Ugyanakkor kihívást jelentett számukra az időpontok egyeztetése, az időhiány, valamint a korosztálynak megfelelő, könnyen kivitelezhető kísérletek kiválasztása. E jó gyakorlat nyomán dolgoztuk ki a második vizsgálatot, ami egy féléves, havi egy-egy foglalkozásból álló, tanórai program kipróbálásának tapasztalatait vizsgálta negyedikes tanítványok (n = 31) és hatodikos tutorok (n = 12) körében. A tutorált diákoknak szignifikánsan jobban tetszett a program, mint a tutoroknak, és főként a látványos kísérleteket és a jó hangulatot emelték ki. A tutorok a tanári szerep kipróbálását és a tananyag jobb megértését tartották a program hasznának. Mindkét csoportnak kihívást jelentett a zaj, illetve a tutoroknak a fegyelem fenntartása. A harmadik, kvázi-kísérleti kutatásban a második vizsgálatban kidolgozott program tanórán kívüli változatának hatását vizsgáltuk a tanulók motivációjára és énképére, elő- és utóméréssel, kísérleti és kontrollcsoportos elrendezésben. A vizsgálatban a Science Motivation Questionnaire II (Glynn és mtsai, 2011), a Self-Description Questionnaire I (Marsh, 1990) mérőeszközöket és programértékelő kérdőíveket használtunk. A program hat hónapig tartott, és hat, egyenként 45 perces tanórán kívüli tevékenységet foglalt magában. A negyedik évfolyamos tanítványok (n = 130) különböző természettudományos témákban végeztek kísérleteket a hatodik évfolyamos tutorok (n = 62) irányításával. A kontrollcsoportok tagjai (4. évfolyam, n = 144; 6. évfolyam, n = 193) nem vettek részt ezekben a tevékenységekben. A programban összesen tíz pedagógus vett részt, tanítók és természettudományos szakos tanárok. Az eredmények szerint a program kis mértékű pozitív hatást gyakorolt a tutorált tanulók természettudományos motivációjának egyes összetevőire, a kortárskapcsolati énképükre, valamint az általános iskolai énképükre. A tutorok természettudományos motivációja és iskolai énképe nem változott, ugyanakkor a kortárskapcsolati énképük kissé javult. A diákok és a tanárok egyaránt hasznosnak találták a programot. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a tutor általi tanulás tanórán kívüli formában is hatékonyan alkalmazható az általános iskolai természettudományos nevelésben.

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

The research explores cross-age peer tutoring in the early stages of science education, through sessions centred on student-led experiments. In the first phase of the research series, we used a program evaluation questionnaire to gather the opinions of teachers (n = 22) who participated in the implementation of a school-wide extracurricular science program called Twin Class Experiment Afternoons. During the program, upper-grade students presented experiments to lower-grade students over the course of one school year — one session per class, totalling 12 sessions. Teachers evaluated the program positively, primarily noting its role in developing students' social skills and increasing their interest and motivation. However, they also reported challenges related to scheduling, time constraints, and selecting age-appropriate, easy-to-implement experiments. Building on this successful practice, we conducted a second study to examine the experiences of a semester-long classroom program involving monthly sessions. This study included fourth-grade students (n = 31) and sixth-grade tutors (n = 12). The tutored students rated the program significantly more favourably than the tutors, highlighting the impressive experiments and the enjoyable atmosphere. The tutors found the program beneficial for trying out the role of a teacher and for deepening their understanding of the curriculum. Both groups identified noise as a challenge, and the tutors also struggled with maintaining discipline. In the third, quasi-experimental study, we investigated the impact of the extracurricular version of the program developed in the second study on students' motivation toward science learning and self-concept using a pre- and post-assessment design with experimental and control groups. The study employed the Science Motivation Questionnaire II (Glynn et al., 2011), the Self-Description Questionnaire I (Marsh, 1990), and program evaluation questionnaires. The program lasted six months and consisted of six extracurricular sessions, each 45 minutes in length. Fourth-grade students (n = 130) conducted experiments on various science topics under the guidance of sixth-grade tutors (n = 62). Control group members (4th grade, n = 144; 6th grade, n = 193) did not participate in these activities. A total of ten educators, including classroom and science teachers, were involved in the program. The results indicated a small positive effect on certain components of the tutored students' science motivation, peer-related self-concept, and general school self-concept. The tutors' science motivation and general school self-concept remained unchanged, but their peer-related self-concept showed slight improvement. Both students and teachers found the program beneficial. Based on these findings, we conclude that peer tutoring can be effectively implemented in extracurricular formats within elementary school science education.

Tétel nézet