A szociálisprobléma-megoldás, az asszertív kommunikáció és a megküzdési stratégiák vizsgálata és fejlesztése drámapedagógiai módszerekkel

Előnézet	Szöveg (Disszertáció) Download (2MB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Tézisfüzet) Download (908kB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Tézisfüzet) Download (347kB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

Az utóbbi évtizedben igen sok kutatás hívja fel a figyelmet arra, hogy egyre több gyermek és serdülő küzd kommunikációs nehézségekkel, kevésbé hatékonyan tudja megoldani társas problémáit, nehezen küzd meg azokkal (Kasik, 2015; Zsolnai, 2013). Azok, akiknél az elsődleges szocializációs közeg, a család kommunikációs mintái nem megfelelőek – melyek nagyon gyakran negatívan befolyásolják a társas problémák értelmezését és kezelését –, számtalan nehézséget tapasztalnak az iskolában, kortársaik körében és más közösségekben is (Denham et al., 2012; Ibabe, 2016; Reid et al., 2007). A kutatások arra is rámutatnak, hogy olyan iskolai programokra van szükség, amelyek több terület együttes (komplex) fejlesztését tűzik ki célul, kihasználva a fejlesztendő területek egymáshoz való kapcsolódását, egymásra hatását (Webster-Stratton, 2011). Egyre több felmérés hangsúlyozza azt is, hogy a nemek közötti különbségek minél pontosabb azonosítása ugyanolyan fontos, mint az életkori sajátosságok feltérképezése egy-egy fejlesztőprogram megkezdése előtt (Perzow et al., 2021). Magyarországon kevés komplex vizsgálat és iskolai program létezik, azonban hazai és külföldi kutatások is alátámasztják (Webster-Stratton, 2011), hogy a szociális kompetencia összetevőinek tudatos és tervszerű fejlesztése minél korábbi életkorban szükséges, ezért doktori kutatásom célja a szociálisprobléma-megoldás, a megküzdési stratégiák és az asszertív kommunikáció működési sajátosságainak és kapcsolatuk vizsgálata volt 10-11 éves és 12-13 éves diákok körében, melynek eredményeit felhasználva dolgoztam ki egy ezeket a területeket együttesen fejlesztő drámaalapú, kommunikációfókuszú iskolai fejlesztőprogramot. Az értekezés első részében a kutatás elméleti hátterét mutatom be, a második részben a minta jellemzőit és a felhasznált mérőeszközöket, ezután a jellemzők vizsgálatára irányuló kutatás és a 10-11 évesekkel végzett kontrollcsoportos fejlesztés eredményeit ismertetem. A kommunikációfókuszú fejlesztőprogram célja a szociálisprobléma-megoldás, a megküzdési stratégiák és az asszertív kommunikáció fejlesztése volt drámapedagógiai módszerekkel. A program elején és végén három kérdőívet töltöttek ki a diákok (Assertiveness Questionnaire, Gaumer-Erickson et al., 2016, magyarul: Balogh-Pécsi & Kasik, 2020; Social Problem-Solving Inventory–Revised, D’Zurilla et al., 2002, magyarul: Kasik et al., 2010; Ways of Coping Questionnaire, Lazarus & Folkmann, 1988, magyarul: Rózsa et al., 2008). Az egyéves (18 alkalom, kéthetente 90 perc) program a kísérleti csoportban három területen eredményezett jelentős változást. A feltételezéssel ellentétben a racionalitás mint problémamegoldó stílus nem erősödött, ugyanakkor jelentősen csökkent az impulzív, érzelemközpontú megoldói stílus és az elkerülő-menekülő megküzdési stratégia, valamint nőtt a konfrontálódás mint megküzdési stratégia gyakorisága. Mindhárom terület esetében jelentős magyarázóerővel bír az asszertív kommunikáció. Az eredmények alapján az egyéves csoportos fejlesztés hatékony módja néhány olyan problémamegoldó stílus és megküzdési stratégia változásának, amelyek a hazai vizsgálatok alapján a serdülőkorban számos életvezetési nehézséget okozhatnak, vagy alkalmazásuk kevésbé hatékony megoldáshoz vezet.

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

Over the last decade, substantial research has shown that an increasing number of children and adolescents experience communication difficulties, use less effective problem-solving strategies, and struggle to address problems in various context, facing a myriad of challenges at school, among their peers, and in other communities (Denham et al., 2012; Ibabe, 2016; Kasik, 2015; Reid et al., 2007; Zsolnai, 2013). Research also highlights the need for school interventions that develop multiple areas in a complex way, taking advantage of the interconnections between the areas to be developed (Webster-Stratton, 2011). Additionally, a growing body of research emphasizes the importance of accurately identifying gender differences and mapping age-specific characteristics before initiating a development program (Perzow et al., 2021). In Hungary, there are few comprehensive studies and school-based interventions, but both national and international research (Webster-Stratton, 2011) confirm that the consciously and systematically developing components of social competence is essential at an earlier age. The aim of the doctoral research was to examine the characteristics of social problem-solving, coping strategies and assertive communication and their relationship among students aged 10-11 and 12-13 years. Additionally, it sought to identify any gender differences in these areas. Based on the research findings, the research also aimed to develop a drama-based, communication-focused school intervention that promotes growth in these areas. The first part of the thesis provides the theoretical background of the research, covering three specific areas (social problem-solving, communication and copig strategies) of study, the development opportunities identified, and an overview of drama pedagogy as a methodological approach. The second part outlines the research background, including details about the sample, the sampling process, research tools and methods used. It also presents findings related to the characteristics and the control group development with 10 to 11-year-olds. The communication-focused development program was designed to enhance social problem-solving skills, coping strategies, and assertive communication through drama pedagogy methods, which have been shown to be effective in promoting growth of social competence (DICE, 2010). The one-year development program led to significant changes in three areas within the experimental group. The impulsive, emotion-focused problem-solving style and avoidant coping strategy were significantly reduced, while the use of confrontation as a coping strategy increased. Assertive communication has significant explanatory power in all three areas. Research findings suggests that this development can be an effective method for altering certain problem-solving styles and coping strategies. In case these strategies dysfunction, they can lead to life management difficulties or less effective coping overall.

Tétel nézet