Through the lens of ADHD: Factors of academic attrition, rejection sensitivity and path to dropout intention

Előnézet	PDF (disszertáció) Download (2MB) | Előnézet
Előnézet	PDF (tézisfüzet) Download (466kB) | Előnézet
Előnézet	PDF (tézisfüzet) Download (199kB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) gyermekkor óta fennálló, pervazív tünetegyüttes, amely érinti a figyelmi készségeket, valamint az érzelmi-indulati és aktivitási szabályozást. Magyarországi felsőoktatásban tanuló hallgatók érintettségéről egyelőre nem állnak rendelkezésre adatok, ellenben a nemzetközi összehasonlítások 15,9%-os érintettségét jeleznek. A zavar felismerése körükben kiemelt fontosságú lehet, mivel az ADHD tüneteket mutató hallgatók pszichoszociális státusza jelentősen alacsonyabb, mint a tüneteket nem mutató társaiké: veszélyeztetettek a felsőoktatási lemorzsolódás, addikciós viselkedés és a depresszió tüneteinek megjelenése tekintetében. A fenti kihívásokra reagálva kutatásunk egy átfogó kép megalkotását tűzte ki célul. Ehhez az értekezés három részterületet vizsgál: az ADHD tüneteit, a felsőoktatási lemorzsolódás szándékot és a szociális kapcsolatok rendszerét – feltárva ezek összefüggéseit.Az első tanulmány az ADHD tüneteit mutató és az anélkül élő hallgatók közötti lehetséges különbségeket elemezte: az aktív és passzív halogatás, tanulmányi unalom, problémás okostelefon-használat és a depresszió tüneteinek tárgykörében. Lineáris regresszióelemzést alkalmaztunk annak érdekében, hogy az ADHD összpontszámok, valamint külön-külön, a figyelemhiányra és hiperaktivitásra utaló tünetek prediktorait azonosítsuk. A második tanulmány egy útmodellt mutat be, amely az ADHD tünetei és a lemorzsolódási szándék közötti kapcsolatot vizsgálja. A tanulmányi reziliencia és a depresszió mediátorként szerepelt, az általános énhatékonyság moderátoként jelent meg ebben az összefüggésben. A harmadik tanulmány a szociális kapcsolatok témakörét képviseli. A Fenntartható Pozitív Mentális Egészség Elmélet elemeinek (globális jóllét, reziliencia, savoring, önreguláció, társas hatékonyság) mediáló és moderáló lehetőségét vizsgáltuk az ADHD tünetek és az elutasításra való érzékenység kölcsönhatásában. Kutatásunk a rizikó- és protektív faktorok azonosításával teremt bázist a hallgatókat célzó intervenciók számára. Fontos azonban kiemelni korlátait: a keresztmetszeti és önbeszámolós módszer okán csak a tünetek előfordulására támaszkodhattunk, így a jövőbeli hosszmetszeti kutatások szükségességére hívják fel a figyelmet.

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder (ADHD) has garnered significant attention in higher education due to its profound impact on academic performance and well-being among university students. ADHD is marked by persistent patterns of inattention, hyperactivity, and impulsivity, which can severely disrupt academic persistence, emotional regulation, and social relationships. In Hungary, these challenges are compounded not only by systemic barriers to obtaining formal diagnosis but also by a lack of tailored interventions in higher education. As a result, the struggles faced by students with ADHD symptoms are further intensified, leaving many without the support they need. Given the aforementioned challenges, the goals of this dissertation are threefold: (1) to identify factors that predict the occurrence of ADHD symptoms in Hungarian university students, (2) to explore the relationship between these symptoms and dropout intention in this population, and (3) to discover the factors and strategies that support their interpersonal experiences and relationships.This dissertation is structured into five chapters. Chapter 1 serves as a general introduction, while Chapter 5 provides the discussions and conclusions. The main body consists of three independent studies presented in Chapters 2 through 4, each exploring different aspects of the dissertation topic. The first study (Chapter 2) aimed to identify potential differences between college students with and without symptoms of ADHD across multiple domains, including academic boredom, active and passive procrastination, problematic smartphone use, and depression. Additionally, we applied regression analysis to determine the most significant predictors of overall ADHD scores, as well as attention deficit and hyperactivity scores independently. The results revealed that students at risk for ADHD showed higher scores across all measured domains, except for active procrastination. A stepwise regression analysis identified passive procrastination, depression, and academic boredom as significant predictors of overall ADHD scores, with smartphone addiction and active procrastination (negatively) also contributing to attention deficit scores. Remarkably, hyperactivity was less predictable by these variables compared to attention deficit.The second study (Chapter 3) investigated a path model to assess the relationship between ADHD symptoms and dropout intention. We examined the potential mediating effects of academic resilience and depression in this relationship. Additionally, given the potential for general self-efficacy to aid the negative consequences of ADHD, we explored whether self-efficacy could moderate the impact of ADHD symptoms on dropout intention. The findings revealed that both depression and academic resilience partially mediate the link between ADHD symptoms and dropout intention. Specifically, students with ADHD symptoms tend to struggle with depressive symptoms and reduced academic resilience, which in turn contribute to an increased likelihood of dropping out intention. Self-efficacy, on the other hand, moderated the relationship between ADHD symptoms and dropout intention, meaning that students with higher self-efficacy were less likely to exhibit dropout intentions even when experiencing ADHD symptoms. Interestingly, while academic resilience was found to mediate the ADHD-dropout relationship, the expected protective effect of resilience on depression was not observed in this study, suggesting that both factors may independently affect student outcomes.The third study (Chapter 4) focused on the association between ADHD symptoms and rejection sensitivity among college students. Specifically, we investigated whether constructs of mental well-being, including resilience, self-regulation, general well-being, creative/executive functioning and savoring mediate or moderate this relationship. To thoroughly investigate these connections, we conducted a path analysis, which enabled us to capture the interrelationships between these variables and their impact on the ADHD-rejection sensitivity link. The results showed a direct positive link between ADHD symptoms and rejection sensitivity (RS), with constructs such as well-being, creative and executive efficiency, self-regulation, and resilience partially explaining this connection. Savoring capacity emerged as a significant moderator, with lower levels of savoring intensifying the relationship between ADHD symptoms and RS.Despite the dissertation’s noteworthy findings, several limitations should be acknowledged. The cross-sectional design and reliance on self-reports may introduce bias, while the sample limits broader generalization. Most participants exhibited ADHD symptoms but lacked formal diagnoses, likely due to long waiting lists for assessments in Hungary. Future studies should replicate this research with diagnosed individuals and consider medication use for a fuller understanding.

Tétel nézet