The Division Between Çelebi and Babagan Bektashis: An Analysis of Spiritual and Genealogical Perspectives (19th-20th Centuries)

Előnézet	PDF (disszertáció) Download (1MB) | Előnézet
Előnézet	PDF (melléklet) Download (112kB) | Előnézet
Előnézet	PDF (tézisfüzet) Download (315kB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

A Bektasizmus két fő ágra szakad: a Babagānra és a Çelebiyānra. E dichotómia eredete a Ḥacı Bektāş házassági állapotára vonatkozó kérdésekből fakad. A Babagān hívei Ḥacı Bektāş nőtlenségét állítják, míg a Çelebi vonal magát Ḥacı Bektāş biológiai leszármazottjának tekinti, így ők a próféta származékainak vallják magukat. Ezek a csoportok együtt léteznek a Bektashi Rend keretein belül. Általánosan elfogadott, hogy míg a Babagān frakció a ṭariqa (út) ügyeivel foglalkozik Ḥacı Bektāş szállásán belül, addig a Çelebi vonal a tekke (dervis szállás) vezetőjeként működik sheikh-ként, ezzel gyakorolva a tekke waqf (alapítványi) eszközeinek kezelését. Továbbá a Çelebi család a tekke és az Oszmán állam hivatalos kapcsolattartójaként működik a tekke ügyeiben, mint például a többi Bektashi szállás sheikhjeinek kinevezésében, az alapítványi ügyekben és a tekke épületeinek javításában. A tanulmány célja, hogy újraértékelje a Bektasizmuson belüli Çelebi és Babagān közötti megosztottságot, és azt, hogy a Çelebi család befolyása hogyan növekedett az Alevi ocakok felett, különös figyelmet fordítva a doctrinális szempontokra és olyan fogalmakra, mint a szellemi és biológiai származás, nőtlenség, karizma és presztízs. Ez a dolgozat azt állítja, hogy a Çelebi és Babagān frakciók közötti megosztottság két különböző hatalmi forrás legitimálási kísérleteiből ered: az egyik a tudás (Babagān), a másik a vér (Çelebi) továbbítására alapozva Ḥacı Bektāş Veli-től. Azt állítja, hogy a meglévő tudományos diskurzushoz képest, amely elsősorban a pénzügyi kérdéseket és a waqf (alapítvány) bevételeinek adminisztrációját emeli ki a megosztottság elsődleges okaként, ez a kutatás azt posztulálja, hogy a megosztottság a vallási hatalom alapjairól alkotott eltérő nézetekből is ered. Ahelyett, hogy kizárólag gazdasági szempontból vizsgálnánk a nézeteltéréseket, ez a kutatás azt vallja, hogy két különböző hatalmi mód, amelyek genealógiai és szellemi legitimitáson alapulnak, kulcsszerepet játszottak a Bektashi Rend irányvonalának formálásában. Ezek az eltérő megközelítések már a késő középkori és kora újkori dervisképződéseken is láthatók voltak, amelyek a Bektashi rendhez kapcsolódtak. Azonban a legitimációval és hatalommal kapcsolatos ellentmondó nézetek fennmaradtak és megnyilvánultak a tizenkilencedik és huszadik század konfliktusaiban e frakciók között. E premisszára építve a dolgozat azt vizsgálja, hogy a két Bektashi ágat megalapozó doctrinális és történeti állítások hogyan merültek fel a tizenkilencedik és huszadik század során, felhasználva Bektashi risalékat (munkákat), icāzet-nāme-okat (engedélyezési bizonyítványokat), leveleket, memoárokat, misszionáriusi jelentéseket és levéltári anyagokat.

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

Bektashism bifurcates into two principal branches: the Babagān and the Çelebiyān. The genesis of this dichotomy stems from inquiries into the marital status of Ḥacı Bektāş. Babagān adherents assert Ḥacı Bektāş's celibacy, while the Çelebi lineage regards themselves as biological descendants of Ḥacı Bektāş, thereby positioning themselves as sayyids tracing their lineage to the Prophet. These groups coexist together under the Bektashi Order. As widely accepted, while the Babagān faction engages in the affairs about the ṭariqa (Path) within Ḥacı Bektāş lodge, the Çelebi lineage assumes the tekke (dervish lodge) leadership as sheikh, thereby exercising authority over the management of the tekke's waqf assets. Furthermore, the Çelebis represents the official interface between the tekke and the Ottoman state in matters related to tekke, such as appointing the sheiks of other Bektashi lodges, endowment issues, and repairing structures in tekke. The study aims to revisit the division within Bektashism between Çelebi and Babagān, and subsequently the increased influence of the Çelebi family over Alevi ocaks, with a particular focus on doctrinal aspects and concepts such as spiritual and biological descent, celibacy, charisma, and prestige. This thesis argues the division between the Çelebi and Babagān factions stems from legitimization efforts of two distinct sources of authority: one based on the transmission of knowledge (Babagān) and the other on the transmission of blood (Çelebi) from Ḥacı Bektāş Veli. It asserts that, in contrast to prevailing scholarly discourse, which predominantly emphasizes fiscal matters and the administration of waqf (endowment) revenues as the primary catalyst for the division, this study posits that the division also originates from divergent perspectives regarding the foundation of religious authority. Rather than viewing disagreement exclusively through an economic lens, this research contends that two distinct modes of authority, grounded in genealogical and spiritual legitimacy, played pivotal roles in shaping the trajectory of the Bektashi Order. These disparate approaches were already discernible in the ideologies of various dervish groups that aligned with the Bektashi order in the late medieval and early modern periods. However, the conflicting viewpoints on legitimacy and authority persisted and materialized during the nineteenth and twentieth centuries amidst the conflicts between these factions. Building upon this premise, the thesis examines how the foundational doctrinal and historical claims underpinning the two branches of the Bektashi tradition resurfaced during the nineteenth and twentieth centuries, leveraging Bektashi risales (treatise), icāzet-nāmes (authorization certificates), letters, memoirs, missionary reports, and archival materials.

Tétel nézet