Walt Whitman’s poetic-political experiment: Jeffersonian Whitman and Whitman’s olfactory tropes

	Szöveg (Disszertáció) Download (1MB)
	Szöveg (Tézisfüzet) Download (954kB)
	Szöveg (Melléklet) Download (53kB)

Magyar nyelvű absztrakt

A disszertáció két figyelmen kívül hagyott motívumot kíván feltárni Walt Whitman kritikájában: Jefferson politikájának hatását Whitmanre és Whitman szaglószervi (olfactory) trópusait. A disszertáció központi hipotézise, hogy Whitman költői vállalkozásának értelmezését az amerikai önkormányzati kísérlet keretein belül kell elvégezni. Ez a hipotézis adja a keretet Whitman és Jefferson politikai nézetei összekapcsolásához, valamint Whitman poétikájának – különösen Whitman szaglótrópusainak – jobb megértéséhez. Ahogyan az amerikai forradalom Jefferson amerikai önkormányzati kísérletének színtere, úgy a Fűszálak Whitman amerikai kísérletének színháza, amely háromféle önkormányzatiságot szintetizál – személyes önkormányzást, önkormányzást a poetizálásban, és a politikai önkormányzatot. Az dolgozat amellett érvel, hogy ennek a szintézisnek a középpontjában a whitmani büszkeség motívuma áll, amely az amerikai kísérlet folytatására serkentő büszkeség. A dolgozat bemutatja, hogy Whitman szaglószervi trópusai, amelyek az ún. „új illendőség” fő elemei, a versekben a büszkeség hordozóivá válnak. A szaglószervi trópusok a „büszkeség-légzés-szaglás séma” és a „Whitman sajátos szagélménye” fogalmak révén válnak a büszkeség kifejezőeszközeivé. Whitman a szaglást a büszkeség médiumaként fogadta el, és ez azért is figyelemreméltó, mert ezáltal a szaglás az öt érzékszerv hierarchiájában a perifériáról a középpontba kerül. Az dolgozat amellett érvel, hogy a poétika és a politika ily módon való összemosása Whitman par excellence költői-politikai kísérlete. Mivel Whitman politikája és poétikája kéz a kézben járnak, módszertani keretem az új historizmusban rejlik, különösen abban, amit David Simpson „analitikus” historizmusnak nevez. A disszertáció a Fűszálak 1855-ös kiadását helyezi előtérbe, mivel Whitman poétikájának két aspektusát – a kezdeti formációt és a kísérleti jelleget – mutatja be. A disszertáció bemutatja, hogy az amerikai politikai kísérlet szemszögéből nézve Whitman médiumválasztása, témaválasztása és poétikai gyakorlata – beleértve a szaglótrópusok alkalmazását is – összefügg.

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

The dissertation aims to explore two overlooked motifs in the criticism of Walt Whitman: the influence of Jefferson on Whitman and Whitman’s olfactory tropes. The central hypothesis of the dissertation is that Whitman’s poetic enterprise is to be studied within the framework of the American experiment of self-government. I propose that this hypothesis provides us with a framework to link Whitman and Jefferson as well as to better understand Whitman’s olfactory tropes. In other words, just as the American Revolution is a theater of Jefferson’s American experiment of self-government so is Leaves of Grass a theater of Whitman’s American experiment of synthesizing three kinds of self-government – personal self-governing, self-government in poeticization, and political self-government. I propose that at the heart of this synthesis is Whitmanian pride – a motif of nearly all his verse –, invigorating pride to continue the American experiment. I propose to show that Whitman’s olfactory tropes – the main elements of his “new decorums” – are the vehicle for such pride in his poems. Olfactory tropes represent pride via the “pride-respiration-olfaction scheme” and the notion of “odor experience peculiar to Whitman,” both of which will be introduced in the dissertation. Whitman’s adoption of olfaction as the medium for pride is all the more noteworthy because his so-doing occasions olfaction’s shift from the periphery to the center among the five senses. I propose that conflating poetics and politics in this manner is Whitman’s poetic-political experiment par excellence. Since the politics and poetics of Whitman go hand in hand, my methodological framework lies in New Historicism, especially in what David Simpson calls “analytic” historicism. The dissertation prioritizes the 1855 edition of Leaves of Grass since it features two aspects of Whitman’s poetics – the initial formation and the experimental nature of it. The dissertation aims to show that it is when viewed from the perspective of the American experiment that Whitman’s choice of his medium, his choice of the subject matter, and his way of poeticization – including his employment of olfactory tropes – cohere.

Tétel nézet