Tayyib Gökbilgin historian and mediator between the Turkish and Hungarian academies

Előnézet	PDF (disszertáció) Download (16MB) | Előnézet
Előnézet	PDF (tézisfüzet) Download (519kB) | Előnézet
Előnézet	PDF (címlap) Download (192kB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

Tayyib Gökbilgin (1907–1981) – akit az oszmán tanulmányok egyik alapítóatyjaként tartanak számon – volt az első diákja a Nyelv-, Történelem- és Földrajztudományi Karnak Ankarában az új állam új fővárosában, ahol Rásonyi László diákjaként hungarológiát kezdett el tanulni. Olyan korban született, mikor a kései Oszmán Birodalom folyamatosan jelentős változásokon ment keresztül. Tanulmányainak első felét még a birodalom oktatási intézményeiben végezte el. Gimnáziumi tanulmányait a Trabzon Tanítóképzőben fejezte be, majd mikor a tanítóképzőket elismerték azon intézményekként, melyek a fiatal Török Köztársaság első tanárait képzik, ott szerezte meg a tanári diplomáját is. Ezek a tanárok voltak a nemzet fegyvertelen katonái, akik arra voltak hivatottak, hogy felszámolják a tudatlanságot és oktassák a népet, amely épphogy maga mögött hagyta az állandó háborúk szenvedéseit. 1929-ben kinevezték tanárnak és majdnem 7 éven keresztül Anatólia különböző falvaiban tanított. 1936-ban fordulóponthoz érkezett az élete: az Ankarai Egyetemen megalapult a Nyelv-, Történelem- és Földrajztudományi Kar (Dil ve Tarih-Coğrafya Fakültesi). Tayyib Gökbilgin a Hungarológia Szakon kezdte meg egyetemi életét. Ettől a pillanattól fogva elkezdte kiépíteni a kapcsolathálóját a magyar tudományos körökkel. Ezeket a kapcsolatokat egészen élete végéig bővítette és tartotta fent. Ezen disszertáció Tavvib Gökbilgin életét, munkásságát és kapcsolathálóját tanulmányozza. Az első fejezetben főként Tayyib Gökbilgin korai életére helyezem a fókuszt, illetve megvizsgálom milyen politikai és oktatási változások jelentek meg a kései Oszmán Birodalomban. A második fejezet a korszak történetírására és Gökbilgin a Nyelv-, Történelem- és Földrajztudományi Kar Hungarológia Szakán végzett felsőfokú tanulmányaira helyezi a hangsúlyt. A harmadik fejezetben Tayyib Gökbilgin történelmi írásait elemzem figyelembevéve a szellemi trendeket és módszertani megközelítéseket, melyek esetleg hatással voltak Gökbilgin történetírására és narrációjára. A negyedik fejezet középpontjában pedig személyes archívumok és ego-dokumentumok kerültek, illetve Gökbilgin személyes archívuma és magyar tudósokkal való levelezése.

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

Tayyib Gökbilgin (1907–1981), who ranks among the founding fathers of Ottoman studies was the first student of Faculty of Language, History, and Geography in Ankara, the new capital of the new state, where he began studying Hungarology as a student of László Rásonyi. He was born at a time when significant transformations were constantly taking place in the late Ottoman Empire. He experienced his early stages of schooling in the educational institutions of the Empire. He obtained a teaching diploma when the teachers' schools were recognised as institutions that trained the first teachers of the young Republic of Turkey, namely the unarmed soldiers of the nation who were to eliminate ignorance and educate the society. In 1929, he was appointed a teacher and taught in various village schools in Anatolia for almost seven years. The year 1936 was a turning point for him; the Faculty of Language, History and Geography was founded at University of Ankara. Gökbilgin had started his university life in the Department of Hungarology. From this point on, he started to establish a network with the Hungarian academy, and he further developed these relations and maintained them until the end of his life. This dissertation investigates the life, work, and networks of Tayyib Gökbilgin. I first focus on the formative years of Tayyib Gökbilgin in the first chapter and examine the political and educational transformations that started to appear in the late Ottoman Empire. The main focus of the second chapter is the historiography of the era and Gökbilgin’s higher education in the department of Hungarology in the Faculty of Language, History, and Geography. On the third chapter, I examine Tayyib Gökbilgin's writings on history by tracing the intellectual trends and methodological approaches that possibly influenced Gökbilgin’s history making and narration. My focus in the fourth chapter is the matter of personal archives and ego-documents and Gökbilgin’s personal archive, and his correspondences with Hungarian scholars.

Tétel nézet