A szegedi boszorkányperek (1726-1744) jegyzői. Történeti dialektológiai és szociolingvisztikai vizsgálat

Előnézet	PDF (disszertáció) Download (9MB) | Előnézet
Előnézet	PDF (tézisfüzet) Download (252kB) | Előnézet
Előnézet	PDF (címlap) Download (59kB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

Az értekezés az 1726 és 1744 között keletkezett szegedi boszorkányperes ügyeket rögzítő jogi-közigazgatási dokumentumok történeti dialektológiai és szociolingvisztikai vizsgálatát mutatja be. Mivel a boszorkányperek szövegei beszélt nyelven alapulónak vagy beszélt nyelvhez kapcsolódónak tekinthetők, így a történeti anyag a tanúk nyelvhasználatán kívül adatokat szolgáltathat a jegyzők tanult nyelvéről, a regionális normáról, az írnokok anyanyelvjárásáról is. Vizsgálható a dokumentumokban továbbá a tanúk anyanyelve, kétnyelvűsége, a további személyekre, illetve a nyelvi környezetre vonatkozó információk, a szociolingvisztikai változók, a területi nyelvváltozatok. Az elemzés egyik fő hozadéka, hogy a korpusz részletes vizsgálatával hozzájárul a 18. századi nyelvhasználat egy szegmensének leírásához, ugyanis az említett időszak nyelvi feltárása még hiányosnak tekinthető. A nyelvi leírás támpontot nyújthat a jövőbeli kutatások számára, egyfajta fogódzót biztosítva a történeti anyagokkal kapcsolatban, hiszen így nemcsak a jelenkori sztenderd nyelvváltozatra vagy egy bizonyos nyelvjárás jellemzésére lehet támaszkodni. Mindemellett az értekezés a nyelvi elemzésen túl a felhasznált forrás betűhű szövegközlését is tartalmazza (Függelék). A dolgozat arra is rávilágít, hogy a periratok rendkívül összetettek, és pl. nemcsak a tanúvallomások tartalmi és nyelvi megformáltsága vizsgálható bennük, hanem a történeti dialektológia és történeti szociolingvisztika számára is értékes megállapítások tehetők. Mindemellett azt is figyelembe kell venni, hogy a korszakban már spontán sztenderdizációs törekvések is feltételezhetők, így arról is következtetések vonhatók le, hogy a különböző változatok a sztenderdizációs folyamatban milyen szerepet töltöttek be. A nyelvészeti vizsgálat főbb céljai a következőképpen foglalhatók össze: 1. A lejegyző kezek elkülönítése paleográfiai és nyelvi szempontok alapján; 2. Az adatok alapján következtetések levonása a lejegyző kezek anyanyelvjárására vonatkozóan; 3. A több írnok esetében is jellemző nyelvi jelenségek, jegyek meghatározása; 4. A tanúk, vádlottak nyelvhasználatának vizsgálata. A dolgozatban 14 lejegyző kezet különítettem el, jellemzésüket minden esetben azonos séma alapján adtam meg (hangjelölés, helyesírás, rövidítések, elválasztás, javítások, illetve nyelvjárási kép). Az adatok fényében megkíséreltem behatárolni a jegyzők anyanyelvjárási régióját, kitérve arra is, ha felmerült a lehetősége, hogy egy-egy esetben talán a tanú/vádlott nyelvhasználatára utaló elemről van szó (3–4. fejezet). A dolgozat harmadik céljának megfelelően azt térképeztem fel, hogy mely szuffixumok és lexémák azonos változatai azok, amelyek több jegyzőnél is megtalálhatóak, melyek képezhették az írnoki norma részét (5. fejezet). A 6. fejezet a fogalmazványok és a másolati/tisztázati példányok összehasonlítását tartalmazza, amely alapján azt igyekeztem bemutatni, hogy milyen lehetett a jegyzők normafelfogása.

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

The source of my doctoral thesis is the witchcraft trials of Szeged, Hungary. These documents were created from 1726 to 1744, and as official court proceedings, they are particularly suitable for historical dialectological and sociolinguistic analysis. The texts of witch trials can be considered to be based on spoken language or related to spoken language, and they may provide data about language usage by witnesses, dialect of the scribes, regional norm, bilingualism, and also sociolinguistic or dialectal variables. The analysis contributes to the partial description of the use of language in the 18th century by examining the corpus in detail. In addition to the linguistic analysis, the thesis also contains the literal transcription of the used source (Appendix). The paper also presents that the transcripts are complex and can be examined not only for e.g. the content of the testimonies, but also for historical dialectology and historical sociolinguistics. Besides, spontaneous standardization efforts also appeared at that time and affected the writing practice of clerks, so it is needed to deal with different variables in order to get an idea of their position in the standardization process. In my paper, I have four aims: 1. to separate the clerks who made the documents 2. to determine the dialect of clerks 3. to characterize the use of written language 4. to separate the data of witnesses The thesis presents that I could differentiate 14 clerks by paleographic and linguistic characteristics, and also I could specify the dialect of clerks by linguisctic phenomena. I characterized the scribes according to the same scheme (graphemics, ortography, abbreviations, hyphenation, corrections, and dialect). Based on the data, I tried to locate the native language region of the clerks. I also referred to the possibility that an element may have been more typical in the use of the witness's language (Chapters 3 to 4). I also presented which suffixes and lexemes are identical versions that can be found by several clerks, i.e. which may have formed part of the clerical norm (Chapter 5). Chapter 6 contains a comparison of drafts and copies – based on the data, I tried to show what the norm concept of the scribes must have been.

Tétel nézet