Talidomid analógok hatásának vizsgálata jelölésmentes szűrőrendszeren és a hepatocelluláris karcinóma egér modelljén

Előnézet	PDF (disszertáció) Download (3MB) | Előnézet
Előnézet	PDF (tézisfüzet) Download (1MB) | Előnézet
Előnézet	PDF (tézisfüzet) Download (1MB) | Előnézet

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

A HCC az ötödik legelterjedtebb rákfajta a férfiak körében, míg a nők esetében a kilencedik helyet foglalja el világviszonylatban, illetve az egyik vezető halálok a rákos megbetegedések közül. A kialakulása egy több lépcsős folyamat eredménye, melynek során a krónikus gyulladást okozó környezeti faktorok hozzájárulnak a máj mezenchimális és epiteliális eredetű sejtjeinek a transzformációjához. A folyamatos sérülések és regenerálódások, melyeknek hátterében sokszor közvetve vagy közvetlenül az oxidatív stressz állhat, olyan károsodásokat okozhatnak a májsejtek genetikai állományában, amelyek különböző onkogéneket (Ras útvonal tagjai, PI3K-Akt kináz szignalizáció, mTOR, Wnt jelátviteli út) aktiválnak és/vagy tumorszupresszor (PTEN, p53) géneket inaktiválnak. A metasztázis képzés a különböző rákoknak, így a hepatocelluláris karcinómának is, olyan alapvető tulajdonsága, melynek során lokális áttéteket vagy a véráramba belépve és más szervekbe eljutva távoli áttéteket képeznek a tumor progresszió késői fázisában. A HCC sejtekre kiváltképp jellemző a fokozott motilitás és metsztázis képzés. A reaktív oxigén és egyéb gyököknek (ROS) meghatározó szerepük lehet különböző patológiás folyamatok kialakulásában, így például a karcinogenezisben is. A reaktív oxigénszármazékok károsíthatják a lipideket, fehérjéket és a DNS-t. A reaktív oxigéngyökök kis stabilitásuk ellenére is kölcsön tudnak hatni a DNS molekulával, amiben bázismódosításokat, töréseket, a dezoxiribóz cukorvázat illetve a DNS javító mechanizmusokat is károsíthatják. Emellett az endoplazmatikus retikulum (ER) működésének zavara is hozzájárul a HCC kialakulásához. Az ER stressz során valamilyen sejten belüli vagy kívüli hatás megzavarja a fehérjék felcsavarodását az ER belül és így a helytelen konformációjú fehérjék felhalmozódhatnak. Az evolúció során olyan mechanizmusok alakultak ki, melyek eltávolítják a helytelenül feltekeredett fehérjéket illetve megkísérlik visszaállítani az endoplazmatikus retikulum homeosztázisát. Amikor az ER stressz tartósan fennáll illetve az újonnan termelődött fehérjék mennyisége jelentősen meghaladja az endoplazmatikus retikulum kapacitását, a sejt működésében zavar lép fel és akár a sejt halálát is okozhatja. Ha az UPR (unfolded protein response) mechanizmus nem tudja megszüntetni az ER stresszt, abban az esetben aktiválódik az apoptózis belső (intrinsic) és külső (extrinsic) útvonala. A rákos sejtekben, megfigyelték, hogy az UPR mechanizmus jelentős citoprotektív szerephez jut, így az olyan kismolekulákkal való kezelés, mely hozzájárulnak az ER stressz kialakulásához vagy az UPR mechanizmus működését gátolják, jó stratégiát jelenthetnek a rákos sejtek elpusztításában. A HCC állatokban történő tesztelésére több olyan állatmodellt is kialakítottak, mellyel jól tanulmányozható a karcinogenezis kialakulásának lépései és megfelelő modellt jelenthet különböző rákellenes hatóanyag vizsgálatra. Munkánk során a kémiai tumorigenezissel kialakított modellt alkalmaztuk, melynek során az állatokat olyan kémiai ágenssel kezeljük, melyet a máj enzimei biológiailag aktív, karcinogén formává alakít, ami már képes a máj sejtjeit károsítani, DNS adduktokat képezni vagy enzimműködést befolyásolni. Ilyen vegyületek a szén-tetraklorid (CCl4) vagy dietilnitrozaminnal (DEN). Kísérleteinkhez a DEN indukálta modellt alkalmaztuk, egy olyan transzgenikus modellel, amelyben a Matrillin-2 génje mesterségesen ki van ütve. Ennek a modellnek a kombinálása egy karcinogén tulajdonsággal rendelkező vegyülettel (DEN) való kezeléssel megfelelő kísérletes modellt jelent a HCC tanulmányozására. A 2 hetes állatoknak intraperitoneálisan beadott DEN a 8. hónapra tumorokat alakít ki a májban. A DEN-nek önmagában nincs karcinogén hatása, a májban a citokróm-P450 enzim alakítja át aktív formává, ami már képes tumorigenezisre. Az aktív formája DNS adduktokat képez a májsejtekben, amely alkiláción megy keresztül és preneoplasztikus régió kialakulásához vezet.

Tétel nézet