A Formica fusca és Camponotus vagus hangyafajok koegzisztenciájának formái és feltételei erdőssztyepp élőhelyeken

Előnézet	PDF (disszertáció) Download (2MB) | Előnézet
Előnézet	PDF (tézisfüzet) Download (413kB) | Előnézet
Előnézet	PDF (tézisfüzet) Download (305kB) | Előnézet

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

Az interspecifikus asszociációk legkezdetlegesebb formája a pleziobiózis, hisz ez interakciók nélküli gyakori térbeli fészekszomszédságot, közös tanyahely-használatot jelent bizonyos fajpárok kolóniái között. Adott fajpárok alakíthatnak ki egymással pleziobiotikus asszociációt, ezek az úgynevezett pleziobionta fajok. Minél inkább különbözik egymástól két faj, annál nagyobb valószínűséggel alakulhat ki közöttük ilyen jellegű kapcsolat: a pleziobionták testmérete, morfológiája és viselkedése eltérő, a viselkedés kapcsán elsősorban az eltérő táplálkozási stratégia emelhető ki. Tekintve, hogy az ily módon egymás szomszédságában élő kolóniák ugyanazt a mikrohabitatot használják (tanyahely és táplálkozási terület), a kapcsolattartós fennmaradását nagymértékben befolyásolhatja és elősegítheti a fajok morfológiai és viselkedésbeli különbözősége, hiszen az átfedő jellegek erősebb kompetitív helyzetet eredményezhetnek.A pleziobiotikus kapcsolatok kialakulásában bizonyos háttértényezők jelentős szerepet játszhatnak.A megfelelő táplálékellátottság szerepe igen jelentős, hisz elősegítheti a potenciális pleziobionták kolóniáinak nagy denzitását. A nagy denzitás erősítheti az intraspecifikus kolóniák közötti negatív kölcsönhatások (pl: kompetíció, teritoriális viselkedés és az ezzel kapcsolatos agresszivitás stb.) erősségét, mely az alkalmas fészkelőhelyek hiányával társulva hozzájárulhat a pleziobiotikus asszociációk létrejöttéhez. 2013-ig 48 különböző pleziobiotikus fajpár volt ismert a Holarktikus régió eltérő típusú élőhelyeiről. A négy leggyakoribb génusz melyek tagjai pleziobiotikus kapcsolatot alakítottak ki, a Formica, Camponotus, Lasiusés Myrmicagénusz. Az ismert pleziobiotikus partnerfajaik száma alapján az egyik leggyakoribb pleziobionta faj a Formica fusca Linnaeus, 1758. Értekezésem két pleziobionta faj, a Formica fusca és Camponotus vagus hangyafajok koegzisztenciájának formáival és annak feltételeivel foglalkozik, melyet erdőssztyepp élőhelyeken, valamint laboratóriumi körülmények között vizsgáltam. Disszertációm tárgyát képező vizsgálataim során négy fő célkitűzést kívántam megvalósítani: megállapítani 1) a F. fusca és C. vagus fészkeinek térbeli mintázatát és a térbeli mintázat háttértényezőit különböző erdőtípusokban, 2) a vizsgált fajok populációinak közösségi szintű beágyazottságát, 3) az F. fusca és C. vaguspopulációk koegzisztenciájának háttérmechanizmusait, 4) valamint részletesen vizsgáltam a táplálkozási térhasználat populáción belüli mechanizmusai közül a C. vagus dolgozók közötti trofallaxisokat.

Tétel nézet