Az igekötők argumentumszerkezet-változtató hatásainak korpuszalapú vizsgálata

Előnézet	Szöveg (Tézisfüzet) Download (196kB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Disszertáció) Download (8MB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Egyéb) Download (109kB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

Az értekezés célja a magyar igekötők argumentumszerkezet-változtató hatásainak átfogó, korpuszalapú vizsgálata. A kutatás központi kérdése, hogy az igekötők megjelenése milyen módon változtatja meg az igék mellett előforduló bővítmények megjelenését, illetve hogy ezek a változások mennyiben tekinthetőek szisztematikusnak vagy egyedinek. A vizsgálat elsősorban szintaktikai alapokra épül, és az igekötős, valamint az igekötő nélküli igei előfordulások összehasonlításával tárja fel az argumentumszerkezetben bekövetkező változásokat. Az elemzés elméleti alapját a skaláris argumentumszerkezet fogalma képezi (Szécsényi 2019), amely az ige mellett megjelenő bővítménytípusokat azok korpuszbeli előfordulási gyakoriságával reprezentálja. Az argumentumszerkezet így skaláris vektorként írható le, az igekötő hatása pedig az igekötős és igekötő nélküli vektorok különbségével ragadható meg. A kutatás különböző fázisaiban a Szeged Dependency Treebank (Vincze et al. 2010), a Mazsola lekérdezőeszköz (Sass 2009) segítségével Magyar Nemzeti Szövegtár (Váradi 2002) és az MNSZ2 (Oravecz–Váradi–Sass 2014) adatait használtam. A kutatás során statisztikai módszereket, valamint az automatikus klaszterezési eljárásokat is alkalmaztam. A kutatás öt egymásra épülő fázisból áll. A pilot vizsgálat a módszertani keret alkalmazhatóságát tesztelte, ezt követte az igekötők legjellemzőbb argumentumszerkezet-változtató hatásainak statisztikai vizsgálata. A következő fázisokban K-means klaszterezéssel csoportosítottam az igéket az igekötő által okozott változások alapján, majd DBSCAN és K-means alkalmazásával vizsgáltam az aszemantikusan kompozicionális és nemkompozicionális igekötős szerkezetek elkülöníthetőségét. Az utolsó kutatási fázis öt igekötő perfektiváló funkciójához kapcsolódó argumentumszerkezeti mintázatokat vizsgálta. Az eredmények igazolták, hogy az igekötők argumentumszerkezet-változtató hatásai korpuszadatok alapján kimutathatók és automatikus módszerekkel is csoportosíthatók. Elkülöníthetők szisztematikus és egyedi hatások: előbbiek elsősorban a kompozicionális, utóbbiak inkább a nemkompozicionális, idiomatikus igekötős szerkezetekre jellemzők. A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a perfektiválás nem egyetlen egységes argumentumszerkezeti változással jár, hanem többféle mintázat formájában jelenhet meg. Az értekezés eredményeihez sorolható, hogy nagy mennyiségű korpuszadat automatikus feldolgozásával alkalmas az igekötők argumentumszerkezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatára.

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

The aim of the dissertation is to provide a comprehensive, corpus-based study of the argument-structure-changing effects of Hungarian verbal modifiers. The central research question is how verbal modifiers influence the occurrence of complements with verbs, and to what extent these changes can be considered systematic or non-systematic. The study is mainly syntactic and examines changes in argument structure by comparing verbal occurrences with and without verbal modifiers. The theoretical basis of the analysis is the notion of scalar argument structure (Szécsényi 2019), which describes the complement types occurring with a verb on the basis of their frequencies in the corpus. Argument structure can therefore be represented as a scalar vector, and the effect of a verbal modifier can be described by comparing the vectors of verbal occurrences with and without the modifier. In the different phases of the research, I used data from the Szeged Dependency Treebank (Vincze et al. 2010), the Hungarian National Corpus (Váradi 2002), accessed with the Mazsola query tool (Sass 2009), and the Hungarian National Corpus 2 (Oravecz–Váradi–Sass 2014). I applied statistical methods as well as automatic clustering procedures. The research consists of five phases. The pilot study tested the applicability of the methodological framework. This was followed by a statistical analysis of the most characteristic argument-structure-changing effects of verbal modifiers. In the next phases, I used K-means clustering to group verbs according to the changes caused by verbal modifiers. I then applied DBSCAN and K-means clustering to examine whether asemantically compositional and non-compositional verbal modifier–verb constructions could be distinguished. The final phase investigated argument-structure patterns related to the perfectivizing function of five verbal modifiers. The results confirmed that the argument-structure-changing effects of verbal modifiers can be identified on the basis of corpus data and can also be grouped using automatic methods. Systematic and non-systematic effects can be distinguished: systematic effects are more typical of compositional constructions, while non-systematic effects are more often found in non-compositional, idiomatic verbal modifier–verb constructions. The analyses also showed that perfectivization is not linked to a single uniform change in argument structure, but can appear in several different patterns. Another important result of the dissertation is the development of a method for investigating the effects of verbal modifiers on argument structure through the automatic processing of large amounts of corpus data.

Tétel nézet