Perspectivisation Management in Public Argumentative Discourse: Cognitive, Linguistic, and Pragmatic Dimensions

Előnézet	Szöveg (Tézisfüzet) Download (2MB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Tézisfüzet) Download (355kB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Melléklet) Download (83kB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

Az érvelés vizsgálatának legtöbb megközelítése nem számol explicit módon a perspektivizáláskezeléssel (perspectivisation management) mint az argumentatív diskurzus konstitutív dimenziójával. A perspektivizáláskezelés terminus ernyőfogalomként szolgál a perspektívák diskurzusszintű szervezésére, ami magában foglalja mind a perspektíván belüli konstruálást (intra-perspectival construal) — vagyis azt, hogy az argumentatív hozzájárulások miként szerveződnek perspektivizálási mechanizmusok révén —, mind a perspektívák közötti koordinációt (inter-perspectival coordination), azaz azt, hogy a beszélők miként reprezentálják és anticipálják a sajátjuktól eltérő perspektívákat, és hogyan igazítják hozzájuk saját hozzájárulásaikat (perspektívafelvétel, perspective-taking). A disszertáció hipotézise szerint a stratégiai manőverezés (strategic manoeuvring) szisztematikusan perspektivizáláskezelés révén valósul meg, amelynek perspektíván belüli dimenziója azonosítható perspektivizálási mechanizmusokban ölt testet, perspektívák közötti dimenziója pedig perspektívafelvételt foglal magában. Annak érdekében, hogy ezt a hipotézist szigorú elemzési keretek között teszteljük, a disszertáció a pragmadialektikára és a perspektivizáláskezelésre mint elemzési keretekre támaszkodik. Az érvelésben megjelenő perspektivizáláskezelés bármely leírása a pszichologizálás (psychologisation) kockázatát hordozza, ha olyan privát szándékokat, meggyőződéseket vagy mentális állapotokat tulajdonít a résztvevőknek, amelyeket maga a diskurzus nem támaszt alá. Az externalizáció (externalisation) pragmadialektikai elve ezért a disszertáció számára határozott határt szab: kognitív állapotokról szóló állítások csak annyiban kerülhetnek bele az elemzésbe, amennyiben azok külsőleg, nyilvánosan megfigyelhető diskurzusbeli evidenciákban gyökereznek. Az integrációhoz szükséges elméleti apparátus széles körből táplálkozik. Magában foglalja azoknak a nyelvi kulcsoknak (linguistic cues) az elméleti megalapozását, amelyek révén a nyelvhasználat perspektivikussága (perspectivity) — és ahol ez indokolt, a perspektívafelvétel — azonosítható. A disszertáció megvizsgálja, hogy a stratégiai manőverezés kifejezésben szereplő stratégiai (strategic) jelzőnek van-e valódi elméleti súlya, vagy pusztán leíró címkeként funkcionál. Vizsgálja továbbá, hogy a stratégiai manőverezés közönséghez igazodó dimenziója miként viszonyul a közönségtervezéshez (Audience Design) és a kommunikációsakkomodáció-elmélethez (Communication Accommodation Theory), valamint hogy hol mutat a pragmadialektika és a perspektívafelvétel valódi fogalmi átfedést, nem csupán felszíni összeegyeztethetőséget. Ennek alapján a perspektívafelvétel meghatározása a következő: az a kognitív-kommunikatív képesség, amely lehetővé teszi mások tudásának, értékeinek, elköteleződéseinek és valószínű reakcióinak anticipálását és modellezését. A perspektivizálás (perspectivisation) azon szemantikai, pragmatikai és diskurzusszerkezeti mechanizmusok együttese, amelyek révén a perspektívák a nyelvhasználatban kódolódnak, tulajdonítódnak, eltolódnak, és tárgyalás tárgyát képezik. A disszertációban kidolgozott elemzési keret a pragmadialektikai rekonstrukciót (pragma-dialectical reconstruction) a perspektivizáláselemzéssel (perspectivisation analysis) kombinálja. Az argumentatív interakciókat lépésről lépésre vizsgálja a vitatott kérdések (issues), az álláspontok (standpoints), a dialektikus szerepek (dialectical roles) és a szabályokra nehezedő lehetséges nyomások (possible rule pressures) szempontjából. A perspektivizálás elemzése öt mechanizmus mentén történik: szubjektivizálás (subjectification), objektivizálás (objectification), (de)fókuszálás ((de)focusing), közelítés/távolítás (zooming in/out) és interszubjektivizálás (intersubjectification). A Richard Dawkins és Wendy Wright közötti interjút vizsgáló pilotvizsgálat (pilot study) egyszerűsített, nyelvi jelzéseken alapuló eljárást alkalmaz az argumentatív diskurzus nyilvánosan megfigyelhető, perspektívaérzékeny szerveződésének azonosítására. Ez kiinduló empirikus alapot szolgáltat ahhoz a tételhez, hogy a perspektívafelvétel a stratégiai manőverezés kognitív infrastruktúrájának (cognitive infrastructure) alkotó tényezője, különösen az érvek kiválasztásában, a magyarázatok kalibrálásában és a hibás érvelési lépések (fallacious moves) stratégiai bevetésében. A kialakított teljes elemzési keretet ezután a vizsgálat fő esetére alkalmazza: a Richard Dawkins és George Pell bíboros között lezajlott nyilvános televíziós vitára, amelyet az Australian Broadcasting Corporation Q&A című műsorában sugároztak 2012-ben. A választás azért erre a vitára esett, mert egymással ütköző tudományos, teológiai, morális és hétköznapi koordináta-rendszereket (coordinate systems) ütköztet , ezáltal a perspektivizálsákezelést egyszerre teszi transzparensen láthatóvá és elemzés szempontjából kezelhetővé. Az empirikus elemzés három fő eredményt hozott. Először: a stratégiai manőverezés és a pers

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

Most approaches to argumentation do not explicitly account for perspectivisation management as a constitutive dimension of argumentative discourse. The term is used here as an umbrella concept for the discourse-level organisation of perspectives, including both intra-perspectival construal (how argumentative contributions are organised through perspectivisation mechanisms) and inter-perspectival coordination (how speakers represent, anticipate, and coordinate their contributions with perspectives other than their own, i.e., perspective-taking). The thesis hypothesises that strategic manoeuvring is systematically realised through perspectivisation management, whose intra-perspectival dimension is manifested in identifiable perspectivisation mechanisms and whose inter-perspectival dimension involves perspective-taking. To test this hypothesis within a rigorous analytical framework, the thesis engages with pragma-dialectics and perspectivisation management. This engagement raises an immediate methodological problem. Any account of perspectivisation management in argumentation risks psychologisation if it attributes private intentions, beliefs, or mental states that are not warranted by the discourse itself. The pragma-dialectical principle of externalisation therefore functions as the disciplinary boundary of the thesis: cognitive claims may enter the analysis only insofar as they are grounded in publicly observable discourse evidence. The theoretical apparatus required for this integration is substantial. It includes a theorisation of the linguistic cues through which perspectivity in language use — and, where warranted, perspective-taking — can be identified. The thesis investigates whether the term strategic in strategic manoeuvring has genuine theoretical weight or functions merely as a descriptive label. It also examines how the audience-adaptive dimension of strategic manoeuvring relates to Audience Design and Communication Accommodation Theory, and where pragma-dialectics and perspective-taking show genuine conceptual overlap rather than only surface compatibility. On this basis, perspective-taking is defined as the cognitive-communicative capacity to anticipate and model others’ knowledge, values, commitments, and likely responses. Perspectivisation is defined as the set of semantic, pragmatic, and discourse-structural mechanisms through which perspectives are encoded, attributed, shifted, and negotiated in language use. The analytical framework developed in the thesis combines pragma-dialectical reconstruction with perspectivisation analysis. Argumentative exchanges are examined move by move in terms of issues, standpoints, dialectical roles, and possible rule pressures. Perspectivisation is analysed through five mechanisms: subjectification, objectification, (de)focusing, zooming in/out, and intersubjectification. A pilot study of the interview between Richard Dawkins and Wendy Wright applies a simplified procedure based on linguistic cues to identify publicly observable perspective-sensitive organisation in argumentative discourse. It provides an initial empirical basis for the proposal that perspective-taking constitutes the cognitive infrastructure of strategic manoeuvring, particularly in argument selection, explanatory calibration, and the strategic deployment of fallacious moves. The full framework is then applied to the main case: the public televised debate between Richard Dawkins and Cardinal George Pell, broadcast on the Australian Broadcasting Corporation programme Q&A in 2012. This debate was selected because it brings together conflicting scientific, theological, moral, and everyday coordinate systems, making perspectivisation management both pervasive and analytically tractable. The empirical analysis yields three principal findings. First, strategic manoeuvring and perspectivisation are interdependent: topical choices are realised through shifts of scale and focus, audience adaptation through intersubjectification and common-ground construction, and presentational devices through objectification and subjectification. Second, perspectivisation is a double-edged instrument. It can support reasonable critical discussion by clarifying meanings and stabilising starting points, but in the analysed debate it frequently facilitates fallacious derailment through relevance drift, burden shifting, starting-point pressure, and semantic slippage. Third, the debate tends towards managed stalemate. Rather than converging on shared evaluative standards, the participants repeatedly protect and re-authorise incompatible coordinate systems, so that closure is produced by the programme format rather than by shared critical testing. The central theoretical result of the thesis is that an approximation can be established between the approach to argumentation developed within pragma-dialectics and the cognitive dimensions of perspectivisation management. Perspective-taking provides the cognitive infra

Tétel nézet