The Establishment of the Catholic Churches of the Levant in The Ottoman Empire

Előnézet	Szöveg (Disszertáció) Download (2MB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Tézisfüzet) Download (672kB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Melléklet) Download (294kB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

A kutatás célja a viszony kidolgozása, amely a Szent Pápaságot összekapcsolta a Keleti Egyházak méltóságaival az Oszmán Birodalom uralkodása alatt. A kutatás öt fejezetre tagolódik az alábbiak szerint: Az első fejezet bemutatja a Millet rendszer elméletét, amelyre az oszmánok támaszkodtak keresztény alattvalóik irányításakor, valamint az oszmánok által az európai hatalmaknak megadott kedvezményeket, amelyek megkönnyítették a misszionáriusok mozgását a Levantéban. A fejezet számos tanulmányt bemutat annak érdekében, hogy a lehető legpontosabb következtetéseket vonja le. A második fejezet arra világít rá, hogy a Szent Pápaság és a Jákobita Egyház milyen legfontosabb lépéseket tettek a vélemények közelítésére. Ilyen lépések voltak például Mardin Mózes és Naʿmallāh 16. századi útja. A 17. század tanúskodott ennek a viszonynak a termékenységéről, amely megnyilvánult az első katolikus pátriárka megjelenésében, mint győzelem az ortodoxok felett, és ez folytatódott az oszmán hegemónia korában. A fejezet vizsgálja a Jákobita párt és az Oszmán Porte által képviselt álláspontot, valamint Franciaország politikai beavatkozását, amely lehetővé tette az események egy bizonyos irányba való haladását. A harmadik fejezet a 16. és 17. századi melkita méltóságok és a Szent Pápaság közötti viszonyt tárgyalja a misszionáriusokon keresztül, valamint Franciaország beavatkozását, amely 1724-ben a Melkita Katolikus Egyház megalapításához vezetett. Emellett a fejezet feltárja az ortodox melkita által indított ellenmozgást, amely a melkita katolikusok ortodox melkita egyházba való visszatérésére irányult. Az oszmánok szerepét ebben a helyzetben bemutatják, hogy kiemeljék pontos helyzetüket. Ezenkívül a fejezet rávilágít azokra a nézeteltérésekre, amelyekkel a melkita katolikusok szembesültek. A melkita katolicizmus és a latin rituálék közötti különbségeket alaposan megvizsgálják. A negyedik fejezet a katolicizmus mozgására világít rá a keleti egyházban, valamint az első katolikus vagy kaldeus egyház megalapítására a 16. században az Oszmán Birodalom idején. Ezenkívül a fejezet tanulmányozza a 17. és 18. században, a Szent Pápaság támogatásával megalakult kaldeus pátriárkátusokat, amelyek keserű harcokat eredményeztek a kaldeus közösségen belül, különösen az oszmán hatalom hiányában. Az ötödik fejezet arra törekszik, hogy tisztázza a konvertálási mozgalmat az örmények körében, valamint arra, hogy rávilágítson az első katolikus pátriárkára az örmények számára, és arra a körülményre, amely az örmény millet és a Konstantinápolyi Örmény Katolikus Pátriárka megalapításához vezetett

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

A kutatás célja a viszony kidolgozása, amely a Szent Pápaságot összekapcsolta a Keleti Egyházak méltóságaival az Oszmán Birodalom uralkodása alatt. A kutatás öt fejezetre tagolódik az alábbiak szerint: Az első fejezet bemutatja a Millet rendszer elméletét, amelyre az oszmánok támaszkodtak keresztény alattvalóik irányításakor, valamint az oszmánok által az európai hatalmaknak megadott kedvezményeket, amelyek megkönnyítették a misszionáriusok mozgását a Levantéban. A fejezet számos tanulmányt bemutat annak érdekében, hogy a lehető legpontosabb következtetéseket vonja le. A második fejezet arra világít rá, hogy a Szent Pápaság és a Jákobita Egyház milyen legfontosabb lépéseket tettek a vélemények közelítésére. Ilyen lépések voltak például Mardin Mózes és Naʿmallāh 16. századi útja. A 17. század tanúskodott ennek a viszonynak a termékenységéről, amely megnyilvánult az első katolikus pátriárka megjelenésében, mint győzelem az ortodoxok felett, és ez folytatódott az oszmán hegemónia korában. A fejezet vizsgálja a Jákobita párt és az Oszmán Porte által képviselt álláspontot, valamint Franciaország politikai beavatkozását, amely lehetővé tette az események egy bizonyos irányba való haladását. A harmadik fejezet a 16. és 17. századi melkita méltóságok és a Szent Pápaság közötti viszonyt tárgyalja a misszionáriusokon keresztül, valamint Franciaország beavatkozását, amely 1724-ben a Melkita Katolikus Egyház megalapításához vezetett. Emellett a fejezet feltárja az ortodox melkita által indított ellenmozgást, amely a melkita katolikusok ortodox melkita egyházba való visszatérésére irányult. Az oszmánok szerepét ebben a helyzetben bemutatják, hogy kiemeljék pontos helyzetüket. Ezenkívül a fejezet rávilágít azokra a nézeteltérésekre, amelyekkel a melkita katolikusok szembesültek. A melkita katolicizmus és a latin rituálék közötti különbségeket alaposan megvizsgálják. A negyedik fejezet a katolicizmus mozgására világít rá a keleti egyházban, valamint az első katolikus vagy kaldeus egyház megalapítására a 16. században az Oszmán Birodalom idején. Ezenkívül a fejezet tanulmányozza a 17. és 18. században, a Szent Pápaság támogatásával megalakult kaldeus pátriárkátusokat, amelyek keserű harcokat eredményeztek a kaldeus közösségen belül, különösen az oszmán hatalom hiányában. Az ötödik fejezet arra törekszik, hogy tisztázza a konvertálási mozgalmat az örmények körében, valamint arra, hogy rávilágítson az első katolikus pátriárkára az örmények számára, és arra a körülményre, amely az örmény millet és a Konstantinápolyi Örmény Katolikus Pátriárka megalapításához vezetett

Tétel nézet