De la grâce à la mélancolie: une étude notionnelle de la réception littéraire de Jean-Antoine Watteau (1721-1875)

	PDF (thesis) Download (5MB)
	PDF (booklet) Download (281kB)
	PDF (booklet) Download (238kB)

Abstract in Hungarian

Disszertációmban a Jean-Antoine Watteau (1684-1721) francia festő irodalmi fogadtatásában bekövetkezett fogalmi változásoknak eredek nyomába. A napjainkig tartó, róla és művészetéről szóló diskurzus 1721 és 1875 között (egyebek között Caylus gróf, Denis Diderot, Charles Baudelaire és a Goncourt-fivérek tollából) született elméleti, életrajzi, kritikai és szépirodalmi szövegeit irodalmi és művészetelméleti szempontból vizsgálom, hogy választ kapjak arra, hogyan változik a Watteau-val kapcsolatos fogalomhasználat a diskurzuson belül, és ez miként tanúskodik egyes korszakok művészetről alkotott szemléletmódjáról. A pusztán kronológiai vizsgálat helyett a tematikus megközelítést választottam, és a forrásszövegek kulcsfogalmai alapján különböző korszakolási lehetőségeket térképezek fel. Munkámban feltárom Watteau művészetének és a róla szóló irodalmi szövegeknek elméleti, kulturális és társadalmi hátterét. A vizsgált százötven évben nyomon követem a gáláns ünnepség (fête galante) műfajának történetét, valamint a Watteau festői modorát (manière) megragadó terminológiát, és ezek segítségével fordulópontokat, korszakokat állapítok meg. A „báj/kellem/kecsesség” (grâce), és a köré csoportosuló fogalmak (egyebek között „természet”, „képzeletbeli”, „illúzió” és „színpadiasság”) megfigyelése további periodizációs lehetőségeket biztosít: míg a „grâce” fogalma állandósul, a Watteau világával társított „természet” (nature) értelmezése alapvetően megváltozik a 18. század elejétől a 19. század második felére. Elemzésem rávilágít arra is, hogy a Watteau-diskurzus 19. századi szövegeinek legfontosabb kulcsfogalma a „melankólia” lesz, amelyet fiatal költők és írók vezetnek be a Watteau világát megidéző irodalomba. Értekezésem célja, hogy olyan módszert dolgozzon ki és alkalmazzon, amely a Watteau-ról szóló irodalom további elemzését segíti elő és olyan tendenciákat hoz felszínre, melyek nemcsak egy festő életművének megítélését, hanem a művészetről való gondolkodást is tükrözik.

Abstract in foreign language

L’objectif de notre thèse est de comprendre comment et pourquoi la manière d’écrire sur le peintre français, Jean-Antoine Watteau (1684-1721) change d’une époque à l’autre. Nous analysons la réception littéraire de Watteau par des textes sur le peintre et son art écrits entre 1721 et 1875 (par entre autres le comte de Caylus, Denis Diderot, Charles Baudelaire et les frères Goncourt) et appartenant à de genres littéraires variés. Par une analyse interdisciplinaire qui se situe entre la littérature et la théorie de l’art, nous cherchons la réponse à la question suivante : comment le vocabulaire pour parler de Watteau change dans le discours et comment ce changement témoigne les perspectives différentes de différentes périodes ? Au lieu d’une approche purement chronologique, notre approche est thématique : à la base des notions-clés pertinentes dans les textes-sources, nous établissons des périodisations du discours. Dans notre travail nous découvrons l’arrière-plan institutionnel, théorique et social non seulement de l’œuvre peint mais également de sa réception littéraire. Pendant les cent-cinquante ans observés, nous suivons l’histoire du genre des « fêtes galantes » et la terminologie qui offre à saisir la manière de Watteau. C’est ainsi que nous établissons des points tournants et des périodes dans le discours. L’analyse de l’ensemble de la notion de grâce et de celles qui l’entourent (entre autres la « nature », l’« imaginaire, l« illusion » ou la « vraisemblance ») nous montre que tandis que la « grâce » s’avère une notion permanente, l’interprétation de la « nature » associée à l’univers « watteauesque » change fondamentalement au cours des premières cent-cinquante années du discours. Notre étude met en lumière que la « mélancolie » devient la notion-clé centrale dans la littérature sur Watteau au XIXe siècle, qui y est introduite par des jeunes poètes et écrivains. Par une lecture complexe de cent-cinquante ans du discours sur Watteau, nous essayons de présenter une méthode possible et son fonctionnement pour analyser une réception littéraire remarquable (tant en qualité qu’en quantité) d’un peintre qui a influencé la création artistique et littéraire de nombreuses générations du début du XVIIIe siècle jusqu’à nos jours.

View Item