Ellenzéki pozícióba szorult magyar konzervatívok a neoabszolutizmus első évei alatt 1849–1852

	PDF (disszertáció) Download (1MB)
	PDF (tézisfüzet) Download (274kB)
	PDF (melléklet) Download (60kB)

Magyar nyelvű absztrakt

A dolgozat alapvetően az 1849 és 1852 közötti időszakot tekinti át és elemzi. Ennek ellenére a munka az áprilisi törvények és a konzervatívok kapcsolatának taglalásával indul, mivel a forradalom és szabadságharc utáni éveket tekintve ennek ismerete elengedhetetlen a konzervatívok későbbi magatartását vizsgálva. Az értekezés öt nagy fejezetre tagolódik: az első rész 1849 februárjától Karl Geringer báró császári biztossá történő kinevezéséig, a második rész 1849 nyarától 1850 áprilisáig tekinti át a konzervatív tábor tevékenységét, míg a harmadik rész a konzervatívok közös, 1850. áprilisi memorandumára fordít figyelmet; a negyedik rész a memorandum kiadása és a birodalmi alkotmány visszavonása közötti időszakkal foglalkozik, míg az ötödik és egyben utolsó rész Apponyi György gróf 1852-es memorandumát tárgyalja. Ebben az időszakban összesen négy olyan dokumentum ismert, amely a konzervatív vezetők elképzeléseit és helyzetértékelését tükrözi, így azok egyben a tábor kollektív véleményét tükröző programoknak is tekinthetők. Ezek az Apponyi György vezette titkos magyar bizottság 1849. tavaszi memoranduma, Dessewffy Emil gróf 1849. májusi (és júniusi) memoranduma, a konzervatívok 1850. áprilisi közös memoranduma, illetve Apponyi 1852-es memoranduma. Apponyi két emlékirata ilyen értelemben keretbe foglalja a dolgozat témáját, azonban, amint látni fogjuk, azok nem tekinthetők egyedül Apponyi szellemi termékének. A munka törzsét tehát az 1849 tavaszától, a birodalmi alkotmány kiadásától 1852 márciusáig, a definitív rendezést előre jelző bizottsági munkálatokig tartó időintervallumnak a vizsgálata képezi. A kezdeti pont kiválasztása, tehát 1849. február–március – a már említetteken kívül – azzal magyarázható, hogy az 1848-as forradalommal szembeforduló és a birodalmi kormányhoz közeledni próbáló konzervatívok a március 4-i alkotmány következtében szembesültek először a két tűz – a nemzet és a dinasztia – közé kerülés érzésével, és vált politikai pozíciójuk és programjuk birodalmi szempontból többé-kevésbé ellenzékivé. Ez természetesen nem jelentette a birodalmi politikai elittel kiépített kapcsolatok megszakítását, továbbra is igyekeztek a tűz közelében, azaz Bécshez közel maradni. A dolgozat végpontjául szolgáló dátum azért 1852. március, mert Apponyi memoranduma után hosszú ideig tartózkodtak a konzervatívok a nyílt véleménynyilvánítástól, és éveken keresztül – 1857-ig – a politikai térről a társadalmi-kulturális életre helyezték át tevékenységük súlypontját. Több kudarc után vélhetően ekkor ismerték fel véglegesen, hogy az állami intézményrendszer ideiglenes állapot utáni újjászervezése Magyarországon az ő részvételük nélkül fog végbemenni.

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

The thesis basically covers and analyses the period between 1849 and 1852, but starts with the analysis of the relationship between the April Laws and the Conservatives, as this is essential in the light of the later attitude of the Conservatives in the years after the Revolution and the War of Independence. The thesis is divided into five major chapters: the first part covers the activities of the Conservative movement from February 1849 until the appointment of Baron Karl Geringer as imperial commissioner; the second part reviews the activities of the conservative movement from the summer of 1849 until April 1850; the third part focuses on the joint Conservative memorandum of April 1850; the fourth part deals with the period between the publication of the memorandum and the revocation of the March Constitution; and the fifth and final part is about Count George Apponyi's memorandum of 1852. All the four documents are known to have been written during the previously mentioned period, reflecting the ideas and views of the Conservative leaders, and can therefore be seen as the programme reflecting the collective opinion of the group. These are the memorandum of the secret Hungarian committee led by George Apponyi in the spring of 1849, the memorandum of Count Emil Dessewffy in May (and June) 1849, the joint memorandum of the Conservatives in April 1850, and Apponyi's memorandum of 1852. In this sense, Apponyi's two memoirs frame the subject of this thesis, but they cannot be considered the sole intellectual products of Apponyi. The main body of the work is therefore an examination of the period from the spring of 1849, when the Constitution of 4 March was published, to March 1852, when the commission was working on the definitive settlement. February and March 1849 can be explained, in addition to the reasons already mentioned, by the fact that it was the Constitution of 4 March that first confronted the conservatives, who were confronted with the revolution of 1848 and were trying to approach the government of Vienna, with the feeling of being caught in middle of the nation and dynasty, and that their political position and programme became more or less oppositional to the imperial point of view. This did not, of course, mean a break in their relations with the imperial political elite, and they continued to try to stay close to the fire. The date of March 1852, which is the closing date of this thesis, is chosen because, after Apponyi's memorandum, the conservatives refrained from openly expressing their views until 1857. Up to that year, they shifted the focus of their activities from the political sphere to socio-cultural life. After several failures, it was probably at this time that they finally realised that the reorganisation of the state institutions in Hungary after the provisional state of affairs would take place without their participation.

Tétel nézet