(Poszt)szubjektum-dekonstrukció: karnofallogocentrikus hegemón maszkulinitás El Kazovszkij élet/művében

	Text (Dissertation) Download (3MB)
	Text (Thesis) Download (322kB)
	Text (Thesis) Download (255kB)

Abstract in Hungarian

A dolgozat tárgya az oroszországi születésű, de Magyarországon élt ás alkotott El Kazovszkij oeuvre-jében reprezentált férfiszubjektivitás (posz)dekonstrukcionista kritikája, különös tekintettel a „rossz test” tradicionális transzszexuális (meta)narratívájára és az azt irányító-létesítő-strukturáló (hegemón) maszkulinitásra. A „rossz test” testparadigmát nemcsak a testet és szellemet (az utóbbi javára) dualizáló metafizikus szubjektumstruktúra rekonfigurációjaként, hanem a testet a szellem (vagy lélek) zsarnoksága alá döntő biopolitikai apparátusként, valamint a(z életet feltételező) halál ökonómiájának szempontjából a szubjektivációhoz szükséges autoimmunitás – vagyis az azonosuláshoz, az alteritásra megnyíló élethez paradox módon szükséges és elkerülhetetlen öndestrukció – liminális eseteként értelmezem. A biopolitikailag kormányzott (meg)test(esülés) és reprezentáció határai megnyit(hat)ják a halál horizontját. Posztstrukturalista, „posztteóriás” elméleti alapokra hagyatkozva karnofallogocentrikus hegemón maszkulinitásként határozom meg a kazovszkiji élet/műben vizsgált szaturált férfi(poszt)szubjektivitás domináns sémáját.

Abstract in foreign language

The subject of the thesis is the (post)deconstructionist critique of the male subjectivity represented in the oeuvre of the Russian-born El Kazovsky, with special regard to the traditional transsexual (meta)narrative of the "wrong body" and the (hegemonic) masculinity that governs it. The "wrong body" paradigm is looked upon not only as a reconfiguration of the metaphysical subject structure that dualizes body and spirit (in favor of the latter), but also as a biopolitical apparatus that puts the body under the tyranny of the spirit (or soul), and from the point of view of the economy of death, I also interpret it as a liminal case of self-destruction of autoimmunity, which is paradoxically necessary and inevitable for identification, subjectivation, for a life that opens up to alterity. The limits of biopolitically governed embodiment and representation can open the horizon of death. Relying on poststructuralist theoretical foundations, I define the dominant scheme of saturated male (post)subjectivity examined in Kazovsky's oeuvre as carnophallogocentric hegemonic masculinity.

View Item