A steppe tengeréről a Kárpátok szigetére. Lehetett-e szerepe a steppei török törzsszövetségeknek a magyar népalakulásban?

Juhász Péter
A steppe tengeréről a Kárpátok szigetére. Lehetett-e szerepe a steppei török törzsszövetségeknek a magyar népalakulásban?
[Thesis]

[thumbnail of Juhasz_Peter_A_steppe_tengererol_a_Karpatok_szigetere_doktori_ertekezes.pdf]
Preview
PDF (disszertáció)
Download (1MB) | Preview
[thumbnail of Tezisek_Juhasz_Peter_A_steppe_tengererol_a_Karpatok_szigetere_vegl_A5_fedlappal.pdf]
Preview
PDF (tézis)
Download (795kB) | Preview
[thumbnail of Peter_Juhasz_Thesis_From_the_Sea_of_the_Steppe_to_the_Island_of_the_Carpathians_vegl_A5_cover.pdf]
Preview
PDF (tézis)
Download (711kB) | Preview

Abstract in Hungarian

A dolgozat a török-magyar együttélés folyamatának modern szemléletű elemzését célozza, fontosságát mutatja az a tény, hogy erre épül az 5–9. század közötti magyar történelem rekonstrukciója. A magyar népalakulás meghatározó fázisának tekintett török–magyar együttélést az őstörténeti kutatás Németh Gyula koncepciója nyomán a honfoglalást megelőző évszázadokba helyezi. Egyre több jel utal arra, hogy Németh koncepciója alapjaiban bizonytalan, a magyar nyelvtörténet tényei és a magyar népalakulásról létező ismereteink ellentétesek a steppe török törzseinek, törzsszövetségeinek állandó formálódásában történő részvételét feltételező elképzelésével, ami kiterjedt kétnyelvűséghez, a magyarság felolvadásához vezethetett volna a steppe török tengerében. Eurázsia nomádjai körében a többnyelvűség mindennapos jelenség lehetett, jelentős nyelvi közösségek, népek nyelvvesztése is számos alkalommal bekövetkezett. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy milyen módon őrződhetett meg elődeink jóval korábban kialakult nyelve és etnikuma a steppe idegen nyelvű nomádjainak bonyolult presztízsviszonyai között? A magyar népalakulás hagyományos koncepciója mindenképpen átgondolandó. A 9. század előtt a magyarságot más népnevek (török, hun, onogur) alatt kereső hipotézist nem igazolja a hun és török nevek jelentéstartalmának elemzése, amely használatukat a magyarság identifikálására csak a 9. illetve 10. századtól kezdve valószínűsíti. Az onogur~ungri név magyarságra áthagyományozódása a Kárpát-medencében talált török nyelvű csoportokról egyaránt megtámogatható történeti, nyelvészeti és régészeti érvekkel. Egy évszázados régészeti kutatás sem tudta fellelni a pontusi térség 6–10. századi régészeti hagyatékában a magyarok biztos nyomait, ellenben a 2010-es évekre bizonyossá vált gyors átvándorlásuk a steppén a Dél-Urálból a Déli-Bug és Dnyeper folyók vidékére a 9. század folyamán. Mindez megerősíti az írott források vallomását a magyarok viszonylag rövid, mindössze egy évszázados steppei tartózkodásáról, ugyanakkor kizárja jelenlétüket a nyelvtörténeti és életföldrajzi szempontból szóba jöhető kelet-európai régiókban. Nem szól döntő argumentum azon elképzelés mellett, hogy a magyar népalakulás stabil kereteit 2–300 éven át a kazár birodalom biztosította volna. Egyetlen írott forrásunk (a DAI) mindössze három éves együttélésüket állítja, ennek nyelvtörténeti és életföldrajzi alapon történő felülbírálása fokozatos, többszöri török–magyar érintkezést von össze egyetlen térségbe és időszakba. A török típusú nomád törzsszervezet kialakulása a magyarságnál nem feltétezi több évszázados részvételét a steppei törzsszövetségek kiformálódásában. A kutatásban, kevésbé direkt módon, többször felmerült már az egyszeri kazár megszervezés, amely törzseink döntő többségének török elnevezését komolyabb nyelvi követkemények nélkül magyarázhatja. A kazár intézmények közvetítésében jelentős szerepe lehetett a kazár kavaroknak. Alárendeltségük nem igazolható, jelentős kulturális, politikai és katonai presztízsük igen valószínű. A magyarok katonai vereségét követő szállásterület-váltást követően csatlakozó három törzsnyi tömegük a magyar törzsek felett kialakuló fejedelmi hatalom számára kínálhatott a magyarság társadalmi kötelékeitől független, mobilizálható politikai-katonai bázist. Nincs okunk elvetni az írott forrásokon alapuló, Pauler Gyula által kidolgozott koncepciót, amely a 820–830-as évekre teszi a magyarság megjelenését a kelet-európai steppén, gyors átvándorlásukat valószínűsítve. Steppei megjelenésük időpontját az írott források újabb elemzései alapján a 9. század közepére módosíthatjuk. Mindazon tényezők (csuvasos török nyelv, a csuvasos török jövevényszavainkban megjelenő életmód és a természeti környezet) amelyek a Don–Kaukázus vidékén jelen voltak, a korabeli Kárpát-medencében is rendelkezésre álltak, azonban előbbivel szemben utóbbi helyen írott és régészeti adatok is igazolják a magyarság jelenlétét. A magyarság életmód-váltásában és végső kiformálódásában igen jelentős szerepe lehetett a kárpát-medencei avarságnak és a vele együtt élt különböző csuvasos török nyelvű ogur csoportoknak, illetve a kelet-európai törökökéhez rendkívül hasonló, ahhoz ezer szállal kötődő kultúrájuknak. E jelentős részben török nyelvű népesség honfoglalás-kori jelenlétét a kétségek ellenére egyre több megfigyelés igazolja, életmódjuk és az életföldrajzi viszonyok is teljes mértékben megfelelnek a nyelvtörténeti tanulságoknak. A nyelvtörténeti alapon igényelt 3–400 éves török-magyar nyelvi érintkezés egy az 5–6. század folyamán meginduló, az egyes török csoportok vándorlásának megfelelően eltérő intenzitású és jellegű, ám folyamatos kontaktussal jól magyarázható, amely már a Kárpát-medencében ért legmagasabb fokára, szélesebb körű és mélyebb szimbiózissal, kétnyelvűséggel.

Abstract in foreign language

The dissertation aims at the modern analysis of the process of Turkish–Hungarian coexistence, the importance of which is shown by the fact that the reconstruction of the Hungarian history in the 5–9th centuries is based on it. Following the concept of Gyula Németh, prehistoric research places Turkish–Hungarian coexistence, which is considered to be a decisive phase of the Hungarian ethnogenesis, in the centuries before the conquest. More and more facts that show Németh’s concept is fundamentally uncertain, the facts of Hungarian language history and our knowledge of the Hungarian ethnogenesis contradict his idea of the constant participation of Turkish steppe tribes and their alliances, which could have led to extensive bilingualism, the melting of the Hungarians in the Turkish sea of the steppe. Multilingualism may have been an everyday phenomenon among the nomads of Eurasia, and the loss of the language of significant communities and peoples also occurred on many occasions. The question may rightly be asked, in what way could the language and ethnicity of our ancestors, which had developed much earlier, have been preserved among the complex prestige relations of the foreign-language nomads of the steppe? The traditional concept of Hungarian people's formation must be reconsidered. The hypothesis searching the Hungarians under other folk names (Turkish, Hun, Onogur) before the 9th century, is not substantiated by the analysis of the meaning of Hun and Turkish names, which makes their use to identify Hungarians only from the 9th and 10th centuries, respectively. The transfer of the name Onogur~Ungri to Hungarians from the Turkish-speaking groups found in the Carpathian Basin can be supported by historical, linguistic and archaeological arguments. A century of archaeological excavations has not been able to locate the traces of the Hungarians in the archaeological heritage of the 6–10th centuries from the Pontus area. In contrast, by the 2010s, their rapid migration through the steppes from the Southern Urals to the Southern Bug and Dnieper rivers during the 9th century became certain. All this confirms the testimony of written sources about the relatively short stay of the Hungarians in the steppes for only a century, and excludes their more centuries-old presence in the Eastern European regions that can be considered from the point of view of linguistic history and cultural geography. There is no decisive argument in favour of the idea that the stable framework of the Hungarian ethnogenesis would have been provided by the Khazar Empire for 2–300 years. Our only written source (DAI) claims that they have lived together for only three years, and overriding it on the basis of linguistic history and cultural geography brings together gradual, multiple Turkish-Hungarian contacts into a single region and period. The development of the Turkish-type nomadic tribal organization of the Hungarians does not presuppose their participation century-long in the formation of the steppe tribal associations. In the research, in a less direct way, the one-time Khazar organization has been mentioned several times, which can explain the Turkish name of the vast majority of Hungarian tribes without serious linguistic consequences. The Kavars may have played a significant role in mediating Khazar institutions to Hungarians. Their subordination cannot be justified; their significant cultural, political and military prestige among the Hungarians is very likely. The three tribes of Kavars, that joined to the Hungarians following the military defeat of the Hungarians by the Pechenegs, were able to offer the princely power over the Hungarian tribes a mobilizable political-military base independent of the social ties of the Hungarians. We have no reason to reject the concept based on written sources, developed by Gyula Pauler, which makes the appearance of Hungarians in the Eastern European steppe by the years 820–830, making their rapid migration probable. The date of their appearance in Eastern European steppe can be changed to the middle of the 9th century based on newest analyses of written sources. All the factors (Chuvash Turkish language, the way of life and natural environment reflected in Chuvash loanwords of Hungarian language) that were present in the Don-Caucasus region were also available in the contemporary Carpathian Basin, where both written and archaeological data confirm the presence of the Hungarians. The Avars and the various Chuvash-speaking Ogur groups of the Carpathian Basin, whose culture were very similar to the Turks in Eastern Europe, may have an important role in the change of life and final formation of the Hungarians. The presence of this Turkish-speaking population at the time of the Hungarian Conquest is confirmed by more and more observations, and their way of life and life-geographical conditions fully match with the Chuvash-Turkish loanwords of the Hungarian language.

Item Type: Thesis (Doktori értekezés)
Creators: Juhász Péter
Title of the thesis in foreign language: From the Sea of the Steppe to the Island of the Carpathians. Could the Turkish tribal associations in the Steppes have a role in the Hungarian ethnogenesis?
Subjects: 06. Humanities > 06.01. History and archaeology > 06.01.01. History > 06.01.01.15. Social, economic, cultural and political history
06. Humanities > 06.01. History and archaeology > 06.01.01. History > 06.01.01.05. Medieval history
Divisions: Doctoral School of History
Tudományterület / tudományág: Humanities > History
Nyelv: Hungarian
Date: 2020. November 27.
Uncontrolled Keywords: török-magyar együttélés;modern szemléletű elemzés;Németh Gyula koncepciója;steppe török törzsei, törzsszövetségei; magyar nyelvtörténet; kétnyelvűség, nyelvszociológia; presztízsviszonyok; török, hun, onogur nevek; 6-10. századi pontusi térség; Dél-Urál, Déli-Bug-Dnyeper; kazárok, kavarok; Kárpát-medence, avarok
Item ID: 10600
A mű MTMT azonosítója: 31394502
doi: https://doi.org/10.14232/phd.10600
Date Deposited: 2020. Jul. 29. 14:04
Last Modified: 2021. Mar. 31. 12:58
Depository no.: B 6712
URI: https://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/10600
Defence/Citable status: Defended.

Actions (login required)

View Item View Item