A Kárpát-medence honfoglalás kori (10-11. századi) lakosságának valamint mai magyar nyelvű népcsoportoknak összehasonlító mitokondriális alapú filogeográfiai analízise

Tömöry Gyöngyvér
A Kárpát-medence honfoglalás kori (10-11. századi) lakosságának valamint mai magyar nyelvű népcsoportoknak összehasonlító mitokondriális alapú filogeográfiai analízise.
Doktori értekezés, Szegedi Tudományegyetem.
(2009)

[img]
Előnézet
PDF (disszertáció)
Download (14MB)
[img]
Előnézet
PDF (tézis)
Download (73kB)
[img]
Előnézet
PDF (tézis)
Download (68kB)

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

A magyarság korai története egy igen összetett problémakör, amelyet több tudományág különbözı nézıpontokból próbál megközelíteni. Számos, egymásnak gyakran ellentmondó eredmény és elmélet született a magyarság eredetével és ıstörténetével kapcsolatban. A mai anyaország határain kívül több magyar nyelvű népcsoport él elszigetelten (pl. székelyek, csángók), akiknek eredetére nézve szintén számos elképzelés látott napvilágot. Ezeket az eredményeket egészítheti ki, esetleg néhány kérdést tisztázhat a molekuláris genetika. Segítségével népek rokonsági viszonyait, genetikai eredetét vizsgálhatjuk. Több ezer éve élt emberek történetérıl és származásáról azonban akkor kaphatunk igazán információt, ha módunk van korabeli leletekből származó DNS vizsgálatára. Így munkánk során 10-11. századi, különbözı lelőhelyekről származó csontleletek segítségével próbáltuk feltérképezni a honfoglalás kori Kárpát-medence genetikai összetételét. Azt vizsgáltuk, hogy mennyire volt egységes a honfoglaló magyarság hazánk területére érkezésekor, továbbá milyen arányban tartalmazott európai, illetve esetleg az ıshazából származó ázsiai genetikai elemeket. Emellett a mai magyar nyelvő populációk (anyaországi magyar, székely, gyimesi és moldvai csángó) genetikai analízisével azt vizsgáltuk, hogy kimutatható-e genetikai folytonosság a honfoglalás kori és a mai magyar nyelvő populációk között, másrészt hogy a nyelvi izoláció mennyiben jelent genetikai izolációt a szomszédos, indoeurópai nyelvet beszélı népcsoportoktól. Vizsgálatainkat a mitokondriális DNS analízisével végeztük. A mtDNS mutációs rátája elég magas ahhoz, hogy segítségével filogenetikai folyamatokat nyomonkövessünk, és mivel kizárólag anyai ágon öröklıdik, szekvencia variációk kizárólag az anyai vonalon bekövetkezı új mutációk akkumulációja során keletkeznek. Így igen alkalmas arra, hogy segítségével populációk anyai ági leszármazási vonalait nyomonkövessük. Ásatag leletekben fıleg a csöves csontok és a fogak ırzik meg a DNS-t több ezer évig. A csontot ért környezeti hatások következtében az aDNS minısége azonban igen rossz és mennyisége nagyon limitált, amely megnehezíti az aDNS-sel való munkát. A legnagyobb veszélyt az exogén DNS-sel való kontamináció jelenti. Ezért az eredmények hitelességének érdekében a minta feldolgozása során minden munkafázist szigorú követelményrendszernek megfelelően kell végrehajtani. Vizsgálataink során régészek által jól meghatározott, a Kárpát-medencében található 10-11. századi lelőhelyekről származó csontmintákat elemeztünk. Munkánk egyik célja az volt, hogy minél hatékonyabb módszert dolgozzunk ki az aDNS izolálásához. A laborunkban korábban kidolgozott módszer mellett több, a kereskedelemben kapható izoláló kittel kísérleteztünk, melyek közül a DNeasy és Qiamp bizonyultak a leghatékonyabbnak. Ezek mellett néhány, az izolálás hatékonyságát növelı lépést is alkalmaztunk. Így sikerült a saját laboratóriumi környezetünkben igen jól működő módszert beállítanunk, amely a nagyobb kiindulási csontpor mennyiséget, a dekalcifikálást ill. a kitek használatát foglalja magába. Az analíziseket elsı sorban a mtDNS hipervariábilis I (HVSI) régiójában található mutációs mintázatok alapján végeztük. Ha szükséges volt, ezeket az eredményeket kiegészítettük a mtDNS kódoló régiójában található polimorf pozíciók vizsgálatával. A csontminták esetében a HVSI általunk vizsgált 401 bp-os szekvenciáját kettı, esetleg négy rövidebb, egymást átfedı szakaszból illesztettük össze. A kódoló régiós pozíciókat részben RFLP analízis segítségével, másrészt szekvenálás útján határoztuk meg. A honfoglalás kori csontminták vizsgálatán túl néhány ma élı magyar nyelvű népcsoport genetikai analízisét is elvégeztük. Így anyaországi magyar, székely, gyimesi és moldvai csángó populációkból származó mintáknak is meghatároztuk a mtDNS haplotípusát az adott régiókban. Elvégeztük a vizsgált archaikus és modern populációk haplotípus és haplocsoport analízisét majd ezek alapján, illetve több statisztikai paraméter alapján elvégeztük a magyar nyelvő populációk összehasonlító elemzését. Végül az általunk feldolgozott szekvenciákat összehasonlítottuk ázsiai és európai populációból származó szekvenciákkal, beleértve több, a finnugor nyelvcsaládhoz tartozó népcsoportot is. Összesen 38 honfoglalás kori csontmintából sikerült értékelhetı eredményt kapnunk. A vizsgált populáció nagy heterogenitást mutat mind mitokondriális haplocsoport, mind haplotípus szinten. A vizsgált 38 minta összesen 33 különböző haplotípust képviselt és 19 haplocsoportba tudtuk besorolni. A minták többsége (92%) európai haplocsoportba tartozik, három szekvencia kifejezetten ázsiai kládba (A, B, M)sorolható. Szembetűnő különbség mutatkozik, ha a honfoglalókat a temetkezési szokások alapján két eltérő szociális státusszal rendelkezı csoportra osztjuk. A szegényes temetkezési mellékletekkel rendelkezı köznépi sírokból elıkerült csontleletek haplocsoport megoszlása igen hasonlít egy átlagos európai populációéhoz,csak egy szekvencia sorolható Ázsiára jellemzı kládba (M). Ezekről a leletekről azonban nem dönthetı el egyértelmően, hogy a honfoglalóktól, vagy már a magyarok érkezése elıtt a Kárpát-medencében élı más népcsoportoktól származnak. Ezzel szemben a klasszikus honfoglalók, akik a temetkezési mellékletekkel gazdagon ellátott sírokból kerültek elı, sokkal heterogénebb megoszlást mutatnak. Ezt mutatja, hogy a magyar nyelvő populációk közül itt a legmagasabb a genetikai diverzitás. A köznépi csoporttal ellentétben itt jóval magasabb, 11% az ázsiai haplocsoportok (A, B) aránya, ráadásul az N1a haplocsoportba tartozó három minta mindegyike rendelkezik egy mutációval (16189C), ami az adott klád ázsiai ágára jellemzı, így a klasszikus honfoglaló vonalak 28%-a ázsiai eredetű. A populációkban elıforduló haplotípus egyezések alapján a gyimesi csángó és az anyaországi magyar, majd a székely és magyar populációk között figyelhetı meg a legnagyobb átfedés. A honfoglaló populáció a legnagyobb arányú szekvencia egyezést a magyar, majd a székely populációkkal mutatja. A klasszikus honfoglalók csoportjából azonban csak az Európában általánosan elterjedt CRS és még egy haplotípus közös a modern populációkkal. A ma élı magyarok több mint 1000 éves kulturális és nyelvi öröksége nem jelenti a genetikai folytonosságot, nagyon kismértékő a közvetlen genetikai rokonság a 10-11. századi és a mai populációk között Az AMOVA analízis szerint a populációk között elsısorban nem a földrajzi, hanem a kulturális és történelmi viszonyok alapján alakultak ki a genetikai csoportok. A székelyek elsısorban az anyaországi magyarokkal, míg a két csángó populáció egymással alkotnak genetikai csoportot. A honfoglalók a moldvai csángókkal szemben mutatják a legkisebb diverzitást. A klasszikus honfoglalók viszont bármely magyar nyelvő populációtól nagy eltérést mutat, míg a köznépi csoport jól belesimul a modern populációk csoportjába. Habár mind a honfoglalók, mind a klasszikusok szignifikáns különbséget mutatnak a vizsgált magyar nyelvű populációktól, nem alkot egyik sem külön filogenetikai klasztert, és mindegyik polifiletikus eredetet mutat. A magyar nyelvő népcsoportok szekvenciáit összehasonlítottuk 71 más populációból származó szekvenciákkal. A populációk között számolt genetikai távolságokat kétdimenziós grafikonon ábrázoltuk. Az Fst értékeket a szekvenciák páronkénti (Tamura-Nei modell szerint) összehasonlításából kaptuk. A kapott ábra jól tükrözi az egyes népcsoportok földrajzi elhelyezkedését. A modern magyar és székely populációk egyértelmően a nyugat-eurázsiai népcsoportok között helyezkednek el. A gyimesi csángók kicsit keletebbre, míg a moldvai csángók még keletebbre, keleteurópai (ukrán, komi) és kisázsiai (török, kurd, észak-oszét) populációkkal együtt található. Ide térképezıdnek a honfoglalók is. Ha a két 10-11. századi csoportot külön tekintjük, szignifikáns eltérést kapunk. A klasszikus honfoglalók elhelyezkedése jelentős közép-ázsiai hatásról árulkodik, míg a köznépi csoport a nyugat-eurázsiaiak szélén található a közel-keleti és kisázsiai népcsoportok irányában. Eredményeink alapján tehát a köznépi sírokból elıkerült leletek a modern magyar nyelvű és más nyugat-eurázsiai populációkkal mutatnak közelebbi kapcsolatot. Ez azt is jelentheti, hogy ez a csoport valójában a magyarok érkezése elıtt itt élı népességhez tartozhat,ahogy erre egyes történeti feltételezések is utalnak. A magyar nyelvő populációk közül a magyarok, székelyek és a gyimesi csángók is szignifikáns genetikai távolságot mutatnak a klasszikus honfoglalóktól, míg a honfoglalóktól egyben csak a magyar és székely populáció különbözik szignifikánsan. Azoknak a populációknak a genetikai hatása, akik közeli kapcsolatba kerültek a honfoglalókkal az Uráltól a Kárpát-medencéig tartó vándorlásuk során – kazárok,besenyık, onogur-bolgárok, szavírok, és az iráni nyelvet beszélı alánok – nyomokat hagytak a honfoglaló magyarok génállományában ugyanúgy, mint a magyar nyelvben és kultúrában is. A mai magyar nyelvő populációk gyakorlatilag jellegzetesen nyugat-eurázsiai jelleget mutatnak, kismértékő (1-6%) ázsiai hatással, ami a magyaroknál a legkisebb és a gyimesi csángóknál a legmagasabb. Látható keletre tolódás, egyre nagyobb ázsiai hatás figyelhetı meg a populációkban a magyar és székely, gyimesi csángó, moldvai csángó, honfoglaló, klasszikus honfoglaló sorrendben. A csángó populációk földrajzi elszigeteltsége a többi magyar nyelvű populációtól jól kimutatható genetikai állományukban, feltehetıen archaikusabb elemeket hordoznak, de honfoglaló populáció közvetlen hatása nem látszik a genetikai állományban. A vizsgált magyar nyelvű népcsoportokban a finnugor populációkhoz képest egyedül az U haplocsoport viszonylag magas frekvenciája mutat hasonlóságot. Ezt leszámítva a finnugor populációk meglehetısen heterogén megoszlást mutatnak a mitokondriális vonalak tekintetében. A klasszikus és a köznépi csoportok illetve a modern populációk eredményei alapján valószínősíthetı, hogy viszonylag kisszámú honfoglaló érkezett a Kárpát medencébe, akik hamar keveredtek a már itt lévı népcsoportokkal (szlávok, avarok, germánok, stb.). A tanulmány rámutat arra, hogy a magyarok nyelvi izolációja a Kárpátmedencében nem jelent egyben genetikai izolációt is. A szomszéd illetve vándorló népek hatással voltak a magyar génkészletre: a modern magyar génkészlet anyai vonala magába foglalja azon populációk nyomait, amelyek az évszázadok alatt ebben a régióban éltek. A mai magyar populációban jelentıs a szláv népcsoportok hatása (szlovák, cseh, ukrán, horvát), balkáni és nyugat-eurázsiai befolyással, míg a székelyek és főleg a csángók esetében a keleti és déli népcsoportok genetikai hatása jelentős.

Mű típusa: Disszertáció (Doktori értekezés)
Doktori iskola: Biológia Doktori Iskola
Tudományterület / tudományág: természettudományok > biológiai tudományok
Magyar cím: A Kárpát-medence honfoglalás kori (10-11. századi) lakosságának valamint mai magyar nyelvű népcsoportoknak összehasonlító mitokondriális alapú filogeográfiai analízise
Idegen nyelvű cím: Comparison of maternal lineage and biogeographic analysis of ancient population of the 10th-11th century Carpathian Basin and recent Hungarian-speaking populations
Témavezető(k):
Témavezető neveBeosztás, tudományos fokozat, intézményEmail
Dr. Raskó IstvánTud. tanácsadó, DSc, MTA SzBK Genetikai Int. rasko@brc.hu
EPrint azonosító (ID): 1088
Publikációban használt név : Tömöry Gyöngyvér
A feltöltés ideje: 2011. szept. 27. 11:04
Utolsó módosítás: 2014. szept. 01. 15:29
Egyebek (raktári szám): B 4543
URI: http://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/1088
Védés állapota: védett

Actions (login required)

Tétel nézet Tétel nézet