A belvízjárás összefüggéseinek vizsgálata az Alföld délkeleti részén, a vízgazdálkodás európai elvárásainak tükrében

Előnézet	Szöveg (Disszertáció) Download (6MB)
Előnézet	Szöveg (Tézisfüzet) Download (262kB)
Előnézet	Szöveg (Tézisfüzet) Download (245kB)

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

A vizek kártétele elleni küzdelmet sík vidékeken a síkvidéki vízrendezés más szóval belvízrendezés körében valósítják meg. Nagy jelentősége van, mert Magyarország művelt területének 60%-át, több mint 4 millió hektárt veszélyeztet belvízi elöntés. A vízrendezés feladata a vízfeleslegek kártételei elleni védekezés. A síkvidéki területen, természetes állapotban, összefüggő, a víz levonulását biztosító kifejezett mélyvonulatok nincsenek, az a vízmennyiség, ami a talajba beszivárogni nem képes, a keletkezés helyén marad, vagy kisebb lefolyástalan mélyedésekben gyűlik össze. Az árvizek szabályozott, töltések közötti levezetésével megszűntek, illetve egyre ritkábbá váltak az árvízi elöntések. Megjelent azonban egy másfajta veszedelem, a belvíz. Magyarország az Európai Unió tagjaként kötelezettséget vállalt az EU Keretirányelveinek végrehajtására. A vízgazdálkodás témakörét a Víz Keretirányelv (Water Framework Directive) érinti. A Víz Keretirányelv célkitűzései szerint a vizek „jó ökológiai állapotának”, illetve „jó potenciáljának” elérését kell 2015-ig megvalósítani. A kitűzött célok eléréséhez szükséges feltételrendszereket a 2006-tól kezdődően elkészítendő vízgyűjtő-gazdálkodási tervek határozzák meg részletesen. Azonban már napjainkban is megállapítható, hogy a belvíz kérdéskörének megközelítése a jövőben nem történhet kizárólagosan a kárelhárítás szempontjai, vagy a mezőgazdasági szempontok előtérbe helyezése szerint, hanem a belvíz kérdéskörének komplex vizsgálata válik szükségessé. Nem lehet csupán a különböző feltételrendszerek közötti prioritás alkalmazása a cél, hanem minden helyzetben vizsgálni kell a többi feltételrendszer által reprezentált igényeket, hiszen a belvíz kérdéskörének komplex megközelítésével lehet csak a vízállapotok „fenntartható fejlődését” biztosítani. Vizsgálataink azt mutatták, hogy a belvíz elleni hatékonyabb védekezés és a Víz Keretirányelv összhangba hozható egy a belvízgazdálkodásra alapuló gyakorlattal, mely a belvizet nemcsak a kárelhárítási szempontokból, hanem vízkészlet-gazdálkodási és természetvédelmi szempontok alapján is értékeli, elemzi, hasznosítja. A fenti bevezető alapján néhány kérdés megfogalmazása válik időszerűvé a belvízzel kapcsolatban. Vajon maradéktalanul helytállóak-e a belvizek képződését leíró elméletek? Vajon a belvizek elvezetése, és az azt leíró elvek – mint a belvízelvezető hálózat méretezésének peremfeltételei – illeszkednek a folyamat természetes jellegéhez? A belvizek kialakulásában mekkora szerepet játszik a vízelvezető rendszerekre gyakorolt antropogén hatás? Hogyan illeszkedik az Európai Unió Víz Keretirányelvének – mint a magyar vízgazdálkodás jövőjét alapvetően meghatározó alapdokumentumának – célkitűzéseihez az alföldi területeken végzett belvíz elvezetési/gazdálkodási gyakorlat? Valóban nagy nehézségek árán közelíthetők-e egymáshoz a vízkárelhárítási, a vízkészlet-gazdálkodási, a vízgyűjtő-fejlesztési és a természetvédelmi elvárások a belvizek kérdéskörében?

Tétel nézet