Predicting First-Year Success and Obtaining a Diploma in Higher Education

Előnézet	Szöveg (Disszertáció) Download (2MB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Tézisfüzet) Download (513kB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Tézisfüzet) Download (122kB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

A felsőoktatási tanulmányi sikeresség és a lemorzsolódás kutatása világszerte egyre nagyobb jelentőséggel bír a hallgatói populációk bővülése és sokszínűbbé válása következtében. Bár a korábbi tanulmányi teljesítményt a szakirodalom következetesen az oktatási eredmények egyik legerősebb előrejelzőjeként azonosítja, a kurrens kutatások szerint a tanulmányi sikeresség olyan többdimenziós jelenség, amelyet kognitív, pszichológiai, információs és szociodemográfiai tényezők egyaránt befolyásolnak (Alyahyan és Düştegör, 2020). Jelen disszertáció célja a tanulmányi sikeresség és a diplomaszerzés legfontosabb meghatározó tényezőinek feltárása és magyarázata a magyar felsőoktatás kontextusában. A disszertációban bemutatott kutatások a Szegedi Tudományegyetemen valósultak meg 2020 és 2024 között, kiegészítve a 2017-ből származó intézményi adatbázisok elemzésével. A kutatás az eDia mérési platformon gyűjtött nagymintás adatokra (Csapó és Molnár, 2019), valamint intézményi adminisztratív adatbázisokra támaszkodik, és 1615–1915 alapképzéses hallgató adatait dolgozza fel. A vizsgálatok a korábbi tanulmányi teljesítmény, a felvételi pontszámok, a transzverzális kompetenciák, az önszabályozott tanulási stratégiák, az információval kapcsolatos változók és a szociodemográfiai jellemzők szerepét elemzik az elsőéves tanulmányi sikeresség és a hosszabb távú oktatási kimenetek magyarázatában. Az eredmények következetesen azt mutatják, hogy a korábbi tanulmányi teljesítmény a tanulmányi sikeresség egyik legerősebb előrejelzője. A felvételi pontszámok és a korábbi tanulmányi eredmények szignifikánsan előre jelzik az elsőéves tanulmányi átlagot, a megszerzett kreditek számát és a későbbi diplomaszerzést, megerősítve a nemzetközi szakirodalom korábbi eredményeit (Pellagatti és mtsai, 2021). A felvételi mutatók közül a matematikai teljesítmény bizonyult a legerősebb előrejelzőnek. Ugyanakkor a hagyományos felvételi mutatók önmagukban csak részben képesek magyarázni az oktatási eredményekben megfigyelhető különbségeket. Az eredmények azt is igazolják, hogy a transzverzális kompetenciák, különösen a szövegértés és az induktív gondolkodás, a hagyományos felvételi mutatókon túl további magyarázó erővel rendelkeznek. Emellett az önszabályozott tanulási stratégiák a korábbi tanulmányi teljesítménytől függetlenül is szignifikáns előrejelzői a tanulmányi sikerességnek. Azok a hallgatók, akik hatékonyabban tervezték, monitorozták és szabályozták tanulási folyamataikat, kedvezőbb tanulmányi eredményeket értek el, ami összhangban áll az önszabályozott tanulás jelentőségét hangsúlyozó korábbi kutatásokkal (Papageorgiou, 2022). A disszertáció további fontos eredménye az információk elérhetőségének szerepére vonatkozik. Azok a hallgatók, akik tájékozottabbnak érezték magukat a képzési követelményekkel, az intézményi elvárásokkal és a tanulmányi lehetőségekkel kapcsolatban, általában sikeresebbek voltak tanulmányaik során. Az eredmények arra utalnak, hogy az információval kapcsolatos tényezők védőfaktorként működhetnek a középiskola és a felsőoktatás közötti kritikus átmeneti időszakban, kiegészítve a hallgatói alkalmazkodással kapcsolatos korábbi kutatási eredményeket (Delgado-García és mtsai, 2026). A kutatás rávilágított arra, hogy a tanulmányi sikeresség meghatározó tényezői karonként és tudományterületenként eltérnek, ami alátámasztja a kontextusfüggő megközelítések szükségességét (Pinxten és mtsai, 2014). Az átfogó strukturális modell továbbá feltárta, hogy a társadalmi-gazdasági státusz és a nem elsősorban közvetett módon, pszichológiai jellemzőkön és önszabályozott tanulási stratégiákon keresztül befolyásolják az oktatási eredményeket, összhangban a kortárs oktatási modellekkel (Berens és mtsai, 2019). Az eredmények gyakorlati jelentősége számottevő. A kutatás arra utal, hogy a felvételi rendszereket érdemes kiegészíteni szélesebb kompetenciákat és tanulási jellemzőket mérő eszközökkel. Az egyetemek javíthatják a hallgatói eredményességet az orientációs programok fejlesztésével, a tanulmányi információkhoz való hozzáférés bővítésével és az önszabályozott tanulási készségek célzott fejlesztésével. Emellett a tudományterületi különbségek miatt a kari szintű beavatkozások hatékonyabbak lehetnek, mint az egységes intézményi megoldások. Összességében a disszertáció alátámasztja a tanulmányi sikeresség többdimenziós értelmezését, és rámutat arra, hogy az oktatási eredményeket kognitív, viselkedéses, pszichológiai, információs és kontextuális tényezők együttesen alakítják. A különböző előrejelző tényezők integrálásával a kutatás hozzájárul a hallgatói sikeresség mélyebb megértéséhez, valamint bizonyítékokon alapuló javaslatokat fogalmaz meg a lemorzsolódás csökkentése és a diplomaszerzés elősegítése érdekében.

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

Academic success and dropout in higher education have become increasingly important research topics due to the expansion and diversification of university populations worldwide. While prior academic achievement has consistently been identified as a strong predictor of educational outcomes, contemporary research suggests that academic success is a multidimensional phenomenon influenced by cognitive, psychological, informational, and socio-demographic factors (Alyahyan & Düştegör, 2020). This dissertation aims to identify and explain the most important determinants of academic success and degree attainment within the context of Hungarian higher education. The research was conducted at the University of Szeged between 2020 and 2024, supplemented by institutional data from 2017. The analyses draw on large-scale datasets collected through the eDia assessment platform (Csapó & Molnár, 2019) and university databases, involving between 1,615 and 1,915 undergraduate students. The thesis examines the predictive role of prior academic achievement, admission scores, transversal competencies, self-regulated learning strategies, information-related variables, and socio-demographic characteristics in explaining both first-year academic success and long-term educational outcomes. The findings consistently demonstrate that prior academic achievement is one of the strongest predictors of academic success. Admission scores and previous educational performance significantly predict first-year GPA, earned ECTS credits, and eventual degree attainment, confirming earlier findings in the literature (Pellagatti et al., 2021). Among admission-related indicators, mathematics achievement proved to be the most powerful predictor of university performance. However, traditional admission measures alone explain only part of the variation in educational outcomes. The results further show that transversal competencies, particularly reading comprehension and inductive reasoning, contribute additional explanatory power beyond traditional admission indicators. In addition, self-regulated learning strategies emerged as significant predictors of academic success independently of prior academic achievement. Students who demonstrated stronger planning, monitoring, and regulation of their learning processes achieved more favourable academic outcomes, supporting previous findings regarding the importance of self-regulated learning in higher education (Papageorgiou, 2022). A further contribution of the dissertation concerns the role of information availability. Students who perceived themselves as better informed about programme requirements, institutional expectations, and academic opportunities generally achieved higher levels of academic success. The findings suggest that information-related factors may function as protective mechanisms during the critical transition from secondary education to university, complementing previous research on student adaptation and transition processes (Delgado-García et al., 2026). The dissertation also demonstrates that the determinants of academic success vary across faculties and fields of study, highlighting the importance of disciplinary context (Pinxten et al., 2014). Furthermore, a comprehensive structural model revealed that socio-economic status and gender influence academic outcomes primarily through indirect pathways involving psychological characteristics and self-regulated learning strategies, supporting contemporary multidimensional models of educational attainment (Berens et al., 2019). The practical implications of the findings are substantial. The results suggest that admission systems should be complemented by measures assessing broader competencies and learning characteristics. Universities may improve student success by strengthening orientation programmes, enhancing access to academic information, and providing targeted support for the development of self-regulated learning skills. Faculty-specific interventions may also be more effective than uniform institutional approaches due to disciplinary differences in the predictors of academic achievement. Overall, the dissertation supports a multidimensional interpretation of academic success and demonstrates that educational outcomes are shaped by the interaction of cognitive, behavioural, psychological, informational, and contextual factors. By integrating multiple predictors within a unified explanatory framework, the research contributes to a deeper understanding of student success and offers evidence-based recommendations for reducing dropout and improving degree attainment in higher education.

Tétel nézet