English as a Foreign Language Instructors’ Professional Identity and Professional Development in Higher Education Institutions

Előnézet	Szöveg (Disszertáció) Download (2MB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Tézisfüzet) Download (404kB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Tézisfüzet) Download (118kB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

A szakmai identitás és a szakmai fejlődés kulcsfontosságú konstruktumok az angol nyelv minőségi tanításának szempontjából felsőoktatási kontextusban. A nem nyugati területeken végzett kutatások azonban gyakran nélkülözik azt a fogalmi tisztaságot és módszertani mélységet, amely e konstruktumok kialakulásának és kölcsönhatásának magyarázatához szükséges. A szociokulturális megközelítésre támaszkodva, amely az identitást társadalmilag konstruált, folyamatosan formálódó, valamint az intézményi gyakorlat által alakított jelenségként értelmezi, jelen kutatás azt vizsgálja, miként alakítják ki szakmai identitásaikat az indonéz angol nyelvoktatók, és ezek az identitások miként befolyásolják oktatási gyakorlatukat, valamint szakmai fejlődésben való elköteleződésüket. A vizsgálat feltáró szekvenciális kombinált módszertani kutatási stratégiát alkalmazott. A kvalitatív szakasz félig strukturált interjúkra (N = 10) és egoközpontú hálózati kártyákra (N = 11) épült az oktatók identitását alakító tapasztalatok és kapcsolati hatások feltárására. A tematikus elemzés öt témát azonosított: a szakmai identitás megalkotása, a szakmai fejlődés gyakorlata, a pedagógiai ágencia, az intézményi befolyás, valamint az érzelmi és kapcsolati dimenziók. E témák alapozták meg egy kérdőíves mérőeszköz kidolgozását, amelyet validálást követően N = 161 oktató töltött ki különböző felsőoktatási intézményekben. A kvantitatív szakasz korrelációelemzést alkalmazott a következő, validált konstruktumok közötti összefüggések vizsgálatára: tanítási gyakorlat, pedagógiai tudás, reflektív gyakorlat, intézményi támogatás és szakmai fejlődés. Ezt követően többszörös regressziós elemzések vizsgálták, hogy a szakmai identitás milyen mértékben előjelző. Az eredmények valamennyi konstruktum között erős korrelációt mutattak. A többszörös regresszióelemzés során a mentorálás bizonyult a legerősebb prediktornak (β = .473, p < .001), ami arra utal, hogy azok az oktatók, akik érdemi szakmai iránymutatásban és társtámogatásban részesülnek, jellemzően erősebb szakmai identitásról számolnak be. Az önirányított tanulás is szignifikánsan előre jelezte az identitás erősségét (β = .395, p < .001), ami azt valószínűsíti, hogy azoknak az oktatóknak, akik aktívan vesznek részt az autonóm tanulásban és a készségfejlesztésben, jellemzően erősebb szakmai identitásuk alakul ki. Az intézményi támogatás ugyancsak szignifikáns mértékben járult hozzá ehhez (β = .344, p < .001), ami azt mutatja, hogy a támogató intézményi háttér elősegíti az erősebb szakmai identitás kialakulását. A tanítási tapasztalat nem bizonyult a szakmai identitás szignifikáns prediktorának (β = .026, p = .336), ami arra utal, hogy a tanítási gyakorlat növekedése önmagában nem eredményez automatikusan erősebb szakmai identitást. A regresszióelemzés azt is kimutatta, hogy a szakmai identitás szignifikánsan prediktora a tanítási gyakorlatnak és a szakmai fejlődésben való elkötelezettségnek, ami azt valószínűsíti, hogy az identitás jelentős szerepet játszik a szakmai viselkedés alakításában és nem pusztán a felhalmozott tapasztalat tükröződése. Noha a szakmai fejlődés hozzájárul az identitás formálódásához, az eredmények arra utalnak, hogy az identitás erősebb befolyást gyakorol az oktatók szakmai fejlődéssel kapcsolatos választásaira és oktatási döntéseire, ami kölcsönös, de aszimmetrikus kapcsolatra mutat rá. A kutatás háromféleképpen járul hozzá a szakterülethez: (1) kontextuálisan megalapozott értelmezést nyújt az indonéz felsőoktatásban dolgozó EFL-oktatók szakmai identitásáról; (2) egy validált mérőeszközt biztosít, amely a jövőbeli kutatásokat és a szakpolitikai célú munkát egyaránt támogathatja; valamint (3) empirikus bizonyítékot szolgáltat az identitás tanítási gyakorlatot és folyamatos szakmai fejlődést alakító, meghatározó szerepéről. Az eredmények kiemelik az olyan intézményi környezet jelentőségét, amely elismeri a tanári identitás dinamikus természetét és érdemi, hosszú távú támogatást nyújt a szakmai fejlődéshez.

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

Teacher Professional identity (TPI) and professional development (PD) are key constructs for the quality of English as a Foreign Language (EFL) instruction in higher education. However, research in non Western contexts often lacks conceptual clarity and methodological depth in explaining how these constructs emerge and interact. Guided by a sociocultural perspective that views identity as socially constructed, negotiated, and shaped through participation in institutional practices, this study examines how Indonesian EFL instructors construct their professional identities and how these identities influence their teaching practice and engagement in professional development. An exploratory sequential mixed methods design was employed. The qualitative phase involved semi structured interviews (N = 10) and ego centered network cards (N = 11) to capture instructors’ lived experiences and the relational influences shaping their identities. Thematic analysis identified five themes: professional identity construction, professional development practices, pedagogical agency, institutional influence, emotional and relational dimensions. These themes informed the development of a survey instrument, which was validated and administered to 161 instructors across diverse higher education institutions. The quantitative phase used correlation analysis to examine associations among validated constructs: teaching practice, pedagogical knowledge, reflective practice, institutional support, and professional development. This was followed by multiple regression analyses to determine the extent to which TPI predicted these outcomes. The results showed strong correlations among all constructs. Multiple regression analysis showed that mentorship emerged as the strongest predictor (β = .473, p < .001), indicating that instructors who receive meaningful guidance and peer support tend to report stronger professional identities. Self directed learning also significantly predicted identity strength (β = .395, p < .001), suggesting that instructors who actively engage in autonomous learning and skill development tend to construct stronger professional identities. Institutional support also contributed significantly (β = .344, p < .001), demonstrating that supportive institutional contexts foster stronger professional identity formation. Teaching experience was not a significant predictor of professional identity (β = .026, p = .336), suggesting the accumulation of teaching experience alone does s not automatically result in a more developed professional identity. Regression analysis further showed that PI significantly predicted teaching practice and engagement in PD, suggesting that identity plays a substantial role in shaping professional behavior rather than merely reflecting accumulated experience. While professional development contributes to identity formation, the findings suggest that identity exerts a stronger influence on instructors’ developmental choices and instructional decisions, pointing to a reciprocal but asymmetrical relationship. This study contributes to the field in three main ways: (1) by offering a contextually grounded conceptualization of EFL instructor identity in Indonesian higher education; (2) by providing a validated measurement instrument that may support future research and policy-related work and (3) by presenting empirical evidence of the important role of identity in shaping teaching practice and sustained professional development. The findings underscore the importance of institutional environments that recognize the dynamic nature of teacher identity and provide meaningful, long term support for professional growth.

Tétel nézet