Domaszék-Börcsök tanya (Halomsíros település) komplex, régészeti, környezetrégészeti és archaeometriai elemzése

Sánta Gábor
Domaszék-Börcsök tanya (Halomsíros település) komplex, régészeti, környezetrégészeti és archaeometriai elemzése.
Doctoral thesis (PhD), University of Szeged.
(2012) (Unpublished)

[thumbnail of Santa_Gabor_Doktori_dolgozat.pdf]
Preview
PDF (thesis)
Download (83MB)
[thumbnail of Tézisek.pdf]
Preview
PDF (booklet)
Download (380kB)
[thumbnail of Theses_english_gabor_santa.pdf]
Preview
PDF (booklet)
Download (156kB)

Abstract in foreign language

Bevezetés, célkitűzés A doktori dolgozat témájául a következőt jelöltem meg: egy dél-alföldi bronzkori település (Domaszék-Börcsök tanya) komplex, környezetrégészeti, régészeti és archaeometriai feldolgozása, kitekintéssel a lelőhely szűkebb környékére. Ez a megközelítési mód a processzuális régészet sajátossága. Arra irányult kutatásom, hogy a kárpát-medencei középső és késő bronzkor határán lezajlott változássorozathoz, egy település konkrét példáján, teljességre törekvő és mélyreható régészeti-környezetrégészeti elemzéssel új adatokat nyerjek, esetleg megkíséreljem rekonstruálni ennek a változásnak az okait és folyamatát. Ezt a célt teljességre törekvő környezetrégészeti és régészeti elemzéssel közelítettem meg. A kérdés tisztázásához kitekintettem a szűkebb régió korszakbeli, közöletlen leletanyagára, valamint a tágabb térség középső bronzkorának egyes kérdéseire. A munka előzményeként településszerkezeti, életmódbeli és a régészeti leletanyagot érintő vizsgálatokat végeztem, mely közül a fémművességre vonatkozó kutatások a leglényegesebbek (Sánta, 2004a-b, 2007, 2009, 2011a-b). Alkalmazott vizsgálati módszerek A dolgozat során több, egymástól eltérő tudományterület módszereit alkalmaztam. A legfontosabbak a természettudományos módszerek voltak, így a radiokarbon-datálás, a röntgenfluoreszcencia (XRF), ionnyalábos röntgenspektroszkópia (PIXE, microPIXE), és a természettudományos módszereken belül a régészeti geológiában használt metódusok: zavartalan magfúrásokból nyert minták szervesanyag-karbonáttartalom mérése, nedves kémiai analízis, rétegtani vizsgálat, pollenelemzés. A földrajzban használatos feldolgozó módszerek közül a cluster-analízist, a Cristaller-féle központi hely elmélet elemeit, valamint a Thiessen-poligonok módszerét alkalmaztam, melyek régészeti felhasználásának komoly hagyományai vannak. Az ún. „site catchment analysis” segítségével a település és a táj viszonyát elemeztem a nyersanyagforrások szempontjából. Régészeti módszerekkel történt a település feltárása, majd meghatároztam a tárgyak relatív korát, analógiákkal és szeriációval. A tárgyak kontextuselemzésével további leleteket és településeket sikerült datálni. A település szerkezetét egyes tárgytípusok eloszlási térképei segítségével, valamint a jelenségek más bronzkori településeken feltárt objektumaival való összevetésével vizsgáltam. Az eredmények tézisszerű összefoglalása 1. A településszerkezet és a talaj alapkőzete között összefüggést mutattam ki. A lelőhely a Dorozsma-Majsai Homokháton található, annak peremére (a Tisza-völgyhöz közel) esik, homoktalajon helyezkedik el, melynek termőképessége alacsony. A talaj rossz víztartó képességű, az időjárás aszályra hajlamos, ezért ezen a területen a mezőgazdaság fő formája az őskornak általunk vizsgált szakaszában az állattenyésztés volt. A homoktalaj feltörése futóhomokmozgást indított el, illetve a magasabb hátakat csepperózióra hajlamossá tette. A Kiskundorozsma-Putri-réti fúrás pollenszekvenciájában a középső rézkorig komolyabb emberi hatás nem mutatható ki, nagyobb neolitikus és kora rézkori településekkel a homokháton nem számolhatunk. 2. Rekonstruáltam a Dorozsma-Majsai Homokhát délkeleti területére vonatkozó emberi környezet-átalakítást a neolitikumtól a korai vaskorig. Az ember a késő rézkortól kezdve válik a táj legfontosabb alakítójává. A késő rézkorban és a kora bronzkorban a Quercus (tölgy), Salix (fűz), Ulmus (szil), Tilia (hárs) állományában bekövetkező ciklikus ingadozások alapján intenzívebb erdőirtási periódusok követték egymást, melyeket regenerációs időszakok választanak el. A gabonapollenek megjelennek a területen, azaz ez a lakosság nem teljesen állattenyésztő, hanem inkább komplex életmódot folytatott. A középső bronzkor utolsó szakaszában, a koszideri periódusban egy rövidebb (100-150 éves) erős gabonapollen-csúcs fejlődött ki, melyet a Vatya-kultúrához köthetünk. A 23-18 cm kifejlődött, kb. 5 cm-es zóna (interpolációval kb. 200 év) a Halomsíros-kultúra, valamint a pre-Gáva időszak hagyatéka. Ebben a zónában a legmagasabb az útifű (Plantago) aránya az egész szelvényben. A későbronzkori lakosság másik, későbbi (pre-Gáva) települését néhány kilométerrel északabbra, szintén az M5 autópálya nyomvonalán, Szeged-Kiskundorozsma-Subasa lelőhelyen találták meg. A két település között a régészeti leletek alapján nincs közvetlen kapcsolat. A Maty-ér délebbi régióját ez a pre-Gáva lakosság legelőként hasznosította, de a település néhány km-es közelsége miatt gabonapollenek is megjelennek. A késő bronzkor későbbi időszakában (Kr. e. 1100-tól) és a kora vaskorban a gabonapollen szinte nullára csökken, de a heliofil gyomok aránya magas marad, ami a terület legelőként való használatát, illetve kifejlett úthálózatot mutat, a közelben szántóföld nem volt. 3. Régészeti módszerekkel a település leletanyagát a temetőkénél pontosabban sikerült datálnom (Sánta, 2009). A Domaszék-Börcsök tanyán feltárt településrészletet, a leletek analógiái, különösen a Szeged-bogárzói és a Dunaújváros-Duna-dűlői temetővel való összehasonlítása alapján, a korai, részben klasszikus Halomsíros periódusba, a Reinecke BB1 szakasz végétől a Reinecke BC-ig keltezem. A telep biztosan nem éri meg a tápéi temető végét. A lelőhelyen észlelt korai sajátosságok kontextusának vizsgálatával további lelettípusok relatív időrendjét tisztáztam. A Halomsíros településeken és temetőkben észlelt leletek gyakoriságát vizsgáltam Csongrád megyében. Kiderült, hogy egyes típusok valóban csak bizonyos szakaszokra jellemzőek, de a korszakhatárok nem válnak el élesen. Gyakoriság- és kontextus-elemzés segíthet a települések és temetők keltezésében, melyek leleteit a rendelkezésre álló információk alapján 4 szakaszba soroltam. A dolgozathoz kapcsolódó, az életmód és településszerkezet terén végzett településkutatások eredményei 2011-ben jelentek meg (Sánta, 2011a). 4. A település lakosságát sok tekintetben a Vatya-kultúra örökösének tartom (Sánta, 2009). A telepnek létezik egy olyan kora Halomsíros szakasza, mely egykorú a Vatyával, és a telep ezután folyamatosan, zavartalanul fejlődik, ennek ellenére számos Vatya jelleg ismerhető fel benne. Fel kell tenni a kérdést: ez a lakosság lehet-e a koszideri korú Vatya (Alpár csoport), egy kultúraváltozás alatt álló, vagy épp kultúrát váltott, elődeitől (kortársaitól?) eltérő létfenntartást folytató közössége, mely valamilyen – egyelőre ismeretlen – okból Halomsíros jegyeket vett fel? 5. Modellt állítottam fel a régióban a középső és késő bronzkor átmenete során lezajlott jelenségek magyarázatára. A Halomsíros kultúra kialakulását Magyarországon a korábbi kutatás egy Közép-Duna-vidék felől történő népmozgásnak tulajdonította. Ezt az elméletet később megcáfolták, de a kultúraváltozás folyamatát még nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. Dunaújváros-Duna-dűlőben a kora bronzkor végétől folyamatosan fejlődő társadalom képe bontakozik ki előttünk, melynek záró szakaszában 33 késő bronzkorra keltezhető temetkezés található. A késő Vatya-Rákóczifalva-Halomsíros karakterű edénytípusokkal rendelkező sírok a temető rendjébe illeszkednek és forma- valamint díszítésviláguk törés nélkül követik a Vatya-Koszider időszak típusait. A monolitikus, szigorúan kötött rítusú és messzemenően egységes Vatya (I-III) kultúra a Vatya-Koszider fázisban csoportokra bomlik, mely jelzi a belső kohézió meggyengülését. A csoportok a velük szomszédos csoport anyagi kultúrájának jegyeit veszik át, jelezve, hogy kapcsolatrendszerük sokkal inkább mutat a korábban egységes kultúrából kifelé, mint a centrum irányába. A korábbi egység, és a később bekövetkező széthullás a Vatya centralizált törzsi struktúrájában bekövetkező kohézió meggyengülését, majd talán eltűnését jelzi. A Vatya földvárak szerepével kapcsolatban Thiessen-elemzést végeztem (102. ábra). A Mezőföldön szinte teljesen szabályos hatszöges struktúra alakult ki, mely a javak egyenletes eloszlásából adódik. Nincs jele annak, hogy a várrendszer” védelmi vonalat” alkotna, a várak a Duna löszpartját követik, mely természetes, egyenes geomorfológiai határként egy védelmi vonal látszatát kelti. Dunaújváros-Kosziderpadlás tell telep és földvár mérete azonban legalább kétszerese a többi várénak, továbbá két másik telep fekszik a közelében a Duna partján, melyek szokatlanul kisméretűek (Adony, Baracs). A Thiessen-elemzés azt mutatta, hogy a kosziderpadlási tell méretéhez képest aránytalanul kicsi területet birtokol. Ezért elképzelhető, sőt valószínű, hogy az adonyi és baracsi vár a Kosziderpadlás fennhatósága alá tartozott. A Duna-Tisza közén Solt-Tételhalom 200x100 m-es vára és kb. 1 km-es átmérőjű külső telepe nagyságrendileg ugyanakkora centrum lehetett, mint Dunaújváros. A két lelőhely környezetében került elő a Vatya kultúra 16 db aranylelete közül 7 db (4 Dunaújváros, 3 Solt környékén), és Solt mellől, Dunavecséről ismert a legnagyobb aranytárgy is. Az adatok jelenleg inkább amellett szólnak, hogy a tellek és oikumenéjük volt a legmagasabb gazdasági szervezeti egység, a centrum fennhatósága néhol (Dunaújváros) egy-két másik várra is kiterjedhetett. Ugyanakkor az anyagi kultúra igen nagyfokú egysége a Vatya területen belül a központok közötti nagyfokú interakciót és erős kohéziót bizonyítja a Vatya I-III időszakban, ami egy, a tellek, várak feletti társadalmi-gazdasági struktúra létére enged következtetni, melynek a többinél nagyobb centrumok valószínűsíthető léte megfeleltethető. Mi is történhetett tehát? A Vatya-Koszider népesség határozottan szorosabbra fűzi kapcsolatrendszerét a szomszédos területekkel és kultúrákkal, köztük a Magyarád és korai Halomsíros népességgel is, ugyanakkor a kulturális határok elmosódnak, temetkezési rítusok keverednek. A kor kutatóinak határozott válasza szerint kapcsolatrendszer megélénkülése a fémkereskedelemhez kötődik. Ez a fém a bronz, melynek két fő összetevője a jelek szerint nem egy területről származik, sőt az ón beszerzése regionális/távolsági kereskedelmet igényel. Az ón lelőhelyei a majdani Halomsíros-kultúra centrális területének közelében, Csehországban vannak. A Halomsíros komplexum Kovács Tibor szerint gazdasági-politikai egység, melynek kialakulását szerintem az ón megélénkülő kereskedelme segítette, ez a fém félkész termékek, részben magas (20% körüli) óntartalmú csüngők formájában vándorolt. A Vatya-kultúra feltételezett életmódváltását az a környezeti-éghajlati átalakulás (hűvösebbé és csapadékosabbá vált az időjárás) motiválhatta, melynek geológiai-környezettörténeti bizonyítékait Sóskúton tárták fel. A szántóföldek kiterjedtek a kor viszonyai között megművelhető összes földterületre, s ez még akkor is feszültséget generálhatott a feleslegtől, és azon keresztül az import fémtől függő Vatya gazdaságban, ha nem történt azonnal komoly éghajlatváltozás. Elindulhatott a vagyon állatállományba fektetésének folyamata, mely a törzsi kohézió gyengülésekor, az éghajlatváltozás és a Halomsíros magterülettel fennálló kapcsolatok (esetleg kisebb csoportok beköltözése) révén elvezethetett a dél-alföldi Halomsíros csoportok kialakulásához. 6. A település lakossága a leletek alapján elsősorban állattenyésztéssel foglalkozott, főleg szarvasmarhát és juhot tenyésztettek, de szerepet kapott a ló és a kutya is. A pollenfúrás adatai egyértelműen bizonyítják, hogy a telep élete idején a közelben hatalmas legelőket alakítottak ki, és elkezdték az ártéri erdők irtását/szálalását, ártéri legelőket létesítve. A faállomány 30-50%-át kiirtották. Az állatállomány értékesebb a gabonánál vagy más terménynél, mert a felnevelésébe fektetett javak mennyisége magas, ezért az állat csereértéke is jobb. Veszélyhelyzetben könnyen mobilizálható – elhajtható vagy megehető, bőség idején könnyen cserélhető – rézre, ónra, bronz félkész termékre, sóra, aranyra. 7. A fém nyersanyag alapvetően három területről érkezhetett, a Tisza menti úton észak (a Felvidék) felől, nyugatról a kelet-alpi Mitterberg régióból, valamint a Maros mentén kelet-délkeletről (Bor-Majdanpek/Vaskő-Dognácska/Rézbánya). A Maros menti út fontosságára a marosvásárhelyi sírleletek világítanak rá. Fontos bizonyítékot jelent még a Maros mentének folyamatos Halomsíros megszállása, a Szárazér mentén létrejött sűrű településhálózat, mely kapcsolatrendszert nem a réz, hanem a só és az arany beszerzése mozgatta. A fém összetétele alapján két csoport mutatható ki, mely megegyezik a korábbi fémelemzések adataiból kapott csoportoknak. Gyakori az arzén-nikkel szennyezőkkel rendelkező, de minimális antimont és ezüstöt tartalmazó réz. A Dobsina-i (SK) rézlelőhely nagy mennyiségben tartalmaz gersdorffitot, nikkel-arzén szulfidot, mely a kohósításkor természetesen As-Ni nyomelem-összetételt eredményez. Az északi út koszideri időszakban bekövetkező aktivizálódása talán épp a Dobsina környéki rézbányákkal függhet össze (Sánta, 2007, 2011b in print). 8. Két esetben építési áldozatra utaló leletegyütteseket sikerült megfigyelnem, melyek folyadék felszolgálására alkalmas korsókat tartalmaztak. A Halomsíros-kultúra hitvilágában a víz szerepét már korábban felismerték a folyókba dobott kardleleteik nyomán. Ha a víz szerepét a Halomsíros kultúra hitvilágában értékelni szeretnénk, a kevés adat összevetésével, egymás kontextusában értelmezve őket, arra jutunk, hogy jelen lehettek a folyadékkal végzett megelőző, megszentelő áldozatok (pl. az átkelés előtt a folyóba vetett kard, Szegednél is), és a házak felépítését, valamint a temetők (esetleg sírcsoportok) kialakítását is megelőzhették ezek a rítusok. Összefoglalás A dolgozat eredményeképp egy bronzkori lelőhely teljes körű környezetrégészeti elemzése született meg. A lokálistól a regionális felé haladó vizsgálatsorozatban előbb a lelőhely szűkebb térségének régészeti és környezeti adatait vetettem össze, majd időben és térben kibővítettem a vizsgálatot a középső bronzkortól a Hallstatt A-ig, a Dél-Alföldtől Budapest környékéig. A végső összevetésben a Kárpát-medence egészét, sőt a közép-Duna-vidéket érintő következtetéseket is levontam, amikor a fém nyersanyag beszerzési kérdéseit vagy a Halomsíros „vándorláselméletet” vizsgáltam. Summázva az észrevételeim, azt mondhatom, hogy a telep inkább sugallja a bronzkor helyi eredetű belső fejlődését, melyet azonban egy közép-Duna-vidéki centrumból kiinduló, az élénk (fém-) kereskedelmi rendszeren – gyakorlatilag egy bronzkori „unión” – keresztül érkező kulturális impulzusok befolyásoltak. A megváltozott éghajlat lehetett a legfontosabb „lökés” a középső és késő bronzkor határán lezajlott kultúraváltozásban, de maga a változás a középső bronzkorban kialakult kereskedelmi rendszer hatására és azon belül ment végbe. Ez utóbbi megfigyelés magyarázhatja a kelet-Kárpát-medence középső bronzkori csoportjainak kultúraváltozást alig mutató, lényegi továbbfejlődését a késő bronzkori létbe. A jelzett kultúrák (Gyulavarsánd, Wietenberg, stb.) nem vagy csak alkalomszerűen voltak részesei ennek a közép-európai „integrációnak”, kapcsolatrendszerük döntően Dél, a mükénéi államok és más mediterrán kultúrák felé irányult.

Item Type: Thesis (Doctoral thesis (PhD))
Creators: Sánta Gábor
Title of the thesis in foreign language: Complex, archaeological, environmental archaeological and archaeometrical analyses of the late Bronze Age settlement at Domaszék-Börcsök tanya (Tumulus Culture)
Supervisor(s):
Supervisor
Position, academic title, institution
MTMT author ID
Sümegi Pál
habil., SZTE TTIK Földtani és Őslénytani Tanszék
UNSPECIFIED
Subjects: 01. Natural sciences > 01.05. Earth and related environmental sciences
Divisions: Doctoral School of Geosciences
Discipline: Natural Sciences > Earth Sciences
Language: Hungarian
Date: 2012. June 28.
Item ID: 1305
doi: https://doi.org/10.14232/phd.1305
Date Deposited: 2011. Nov. 28. 11:40
Last Modified: 2019. Sep. 24. 11:06
URI: https://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/1305
Defence/Citable status: Defended.

Actions (login required)

View Item View Item