From Biology to Normativity: Reconciling Evolutionary Ethics and Pragmatism through Dewey

Előnézet	Szöveg (Egyéb) Download (373kB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Tézisfüzet) Download (674kB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Disszertáció) Download (1MB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

Összefoglalás Az erkölcs eredete régóta vita tárgya; a filozófusok sokféle, egymással gyakran összeegyeztethetetlen magyarázatot adtak annak kialakulására és alkalmazására. A vita alapvetően a racionalista–transzcendentális megközelítések (pl. Platón, Kant) és a naturalista–evolúciós magyarázatok (pl. Hume, Darwin) között zajlik. Az előbbi racionális elméletekből vezeti le az univerzális, objektív és abszolút erkölcsi elveket, miközben az etikai diskurzusban háttérbe szorítja az emberi élet empirikus és biológiai feltételeinek szerepét. Az evolúciós etika ezzel szemben leíró vagy biológiai magyarázatot ad természetes erkölcsi képességünkre, és az erkölcsöt nem külső ráerőltetésként vagy pusztán racionális felismerésként értelmezi. Ugyanakkor az erkölcs ilyen naturalista magyarázata – amint Hume, Moore és Street is rámutattak – komoly nehézségbe ütközik, amikor azt kell megindokolni, miként származhat normatív érvény (normative authority) biológiai és tapasztalati eredetből. Ha ezt a szakadékot nem sikerül áthidalni, az etikai gondolkodás két szélsőséges álláspont között reked: az absztrakt normativitást hangsúlyozó „etikai abszolutizmus”, illetve az összetett erkölcsi érvelést biokémiai vagy genetikai tényekre redukáló „biológiai redukcionizmus” között. Dolgozatomban amellett érvelek, hogy a tény–érték dichotómia, a biológiai redukcionizmus, valamint az etikai abszolutizmus vagy esszencializmus közötti feszültség feloldható az evolúciós etika és a deweyi pragmatizmus szintézise révén. A két szélsőséges nézettel szemben Dewey etikai vizsgálódása – amelyet kísérleti jelleg, gyakorlati orientáció és a kontextus iránti érzékenység jellemez – normatív igazolást nyújthat az evolúciós etika számára. Dewey a moralitás biológiai eredetét elfogadva, az erkölcsi ítéletet pedig problémamegoldó eszközként értelmezve olyan pragmatikus alternatívákat kínál, amelyek a természetes képességeket normatív érvénnyel ruházzák fel. Módszertanilag kritikai–analitikus megközelítést követek, és a filozófiai exegézist fogalmi rekonstrukcióval kapcsolom össze. A meghatározó gondolkodók – Dewey, Darwin, Dawkins, De Waal és Churchland – munkáival folytatott párbeszéd, valamint összehasonlító elemzések és integráló érvelés révén az erkölcs eredetéről és fejlődéséről olyan szisztematikus értelmezést dolgozok ki, amely egyszerre empirikusan megalapozott és normatív szempontból is meggyőző. Kulcsszavak: evolúciós etika; John Dewey; pragmatizmus; erkölcsi naturalizmus; normativitás; etológia; furnér-elmélet (veneer theory); társas ösztönök; tény–érték dichotómia.

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

The genesis of morality has remained a subject of perennial debate, and philosophers have yielded variegated and irreconcilable accounts regarding its origins and application. The argument has been between rationalist-transcendental approaches (e.g., Plato, Kant) and naturalist-evolutionary accounts (e.g., Hume, Darwin). The former derive universal, objective and absolute moral principles from articulated rational theories, and de-emphasise the factors of empirical and biological conditions of human life upon ethical discourse. However, evolutionary ethics establishes a descriptive or biological account of our natural moral capacity, and never treats it as an external imposition or as pure rational discovery. Yet such a natural account of morality is challenged (as Hume, Moore and Street noticed) to corroborate how normative authority can be derived from biological and experiential origins. Unless this gap is resolved, we remain caught between the extremes of “ethical absolutism”, which maximises abstract normativity, and a “biological reductionism” that reduces complex moral reasoning to biochemical or genetic facts. Thus, I contend that the fact-value dichotomy, the biological reductionism and the moral absolutism or essentialism can be reconciled through the synthesis of evolutionary ethics and Deweyan pragmatism. Against the two extreme views, Dewey’s ethical inquiry (characterised by its experimental, practical, and context-sensitive nature) can provide normative justification for evolutionary ethics. Accepting the biological origins of morality and treating moral judgment as a problem-solving tool, Dewey proposes pragmatic alternatives that transform natural capacities into normative authority. Methodologically, I follow a critical-analytical approach and combine philosophical exegesis with conceptual reconstruction. Through engaging with key thinkers (Dewey, Darwin, Dawkins, De Waal, and Churchland), comparative analyses, and integrative argumentation, I construct a systematic account of moral origins and growth that is both empirically grounded and normatively strong. Keywords: Evolutionary Ethics, John Dewey, Pragmatism, Moral Naturalism, Normativity, Ethology, Veneer Theory, Social Instincts, Fact-Value Dichotomy

Tétel nézet