Roger Scruton környezetfilozófiája és annak kritikája

Előnézet	PDF (disszertáció) Download (1MB) | Előnézet
Előnézet	PDF (tézisfüzet) Download (210kB) | Előnézet
Előnézet	PDF (melléklet) Download (59kB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

Disszertációmban Roger Scruton környezetfilozófiáját, és azon belül főként az általa javasolt oikofília-stratégia sajátosságait és jelentőségét elméleti, illetve hatékonyságát gyakorlati aspektusból vizsgálom. Az 1960-as évek végén kialakult környezetfilozófia, valamint a korai ökopolitika is eredendően baloldali talajon formálódott, újbaloldaliak, anarchisták és feministák támogatásával. Az 1990-es évekig viszonylag kevés tudományos kísérlet történt a zöldek és a konzervatívok közti szövetség kialakítására. Az utóbbiak sokáig nem reagáltak érdemben a környezetvédelemre mint ideológiára. Ekkortól fogva azonban már zöld konzervativizmusról vagy patriotizmusról is lehetett beszélni. Ugyanakkor eleinte még súlyos hiányosságok jellemezték ezt az irányzatot. Többek között hiányzott belőle egy olyan összefüggő gondolatrendszer, amely egyfajta útmutatóként szolgálhatna egy konkrét ökopolitikai stratégia kidolgozása számára. Amellett érvelek, hogy Scruton pótolta ezeket a hiányosságokat a zöld filozófiája kidolgozása révén. Minthogy a szerző politikafilozófiáját és esztétikáját elemezték csupán eddig kielégítő módon, szükségesnek tűnik, hogy alaposan megvizsgáljuk környezetfilozófiai gondolkodását, valamint az általa ajánlott stratégia gyakorlati esélyeit. A dialektikus filozófia alkalmazása révén Scruton antropocentrikus reformista (realista, pozitivista) koncepcióját nem önmagában vizsgálom, hanem a vele ellentétes oldalon álló radikálisok (idealista, negativista) elméleteivel vetem össze. Meglátásom szerint ezzel a módszerrel nem csupán Scruton környezetfilozófiájának sajátosságai és hiányosságai határozhatók meg pontosabban, hanem a radikálisoké is. Ezáltal ugyanakkor azt is meg lehet ítélni, hogy az ökológiai válság kezeléséhez a konzervatív (mérsékelt) vagy a radikális környezetfilozófiai megoldások járulhatnak-e hozzá inkább.

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

In my dissertation, I examine Roger Scruton's environmental philosophy, and within it mainly the specificities, significance and effectiveness of the oikophilia strategy he proposed, from a theoretical and practical aspect. The environmental philosophy that emerged in the late 1960s, as well as early ecopolitics, were originally formed on left-wing soil, with the support of anarchists and feminists. Until the 1990s, there were relatively few scientific attempts to form an alliance between greens and conservatives. The latter did not respond in any meaningful way to environmental protection as an ideology for a long time. From then on, however, it was also possible to speak of green conservatism or patriotism. At the same time, this trend was initially characterized by serious shortcomings. Among other things, it lacked a coherent system of thought that could serve as a guide for the development of a specific ecopolitical strategy. I argue that Scruton filled these gaps by developing his green philosophy. Since only the author’s political philosophy and aesthetics have been analyzed satisfactorily so far, it seems necessary to examine his environmental philosophical thinking and the practical possibilities of the strategy he recommends in detail. By applying dialectical philosophy, I do not examine Scruton’s anthropocentric reformist (realist, positivist) concept in itself, but rather compare it with the (idealist, negativistic) theories of the radicals on the opposing side. In my view, this method allows us to determine more precisely not only the specificities and gaps of Scruton’s environmental philosophy, but also those of the radicals. In this way, it is also possible to judge whether conservative (moderate) or radical environmental philosophical solutions contribute more to the management of the ecological crisis.

Tétel nézet