"A gútai nemzet" Gúta mezőváros társadalma, 1768–1870

	PDF (disszertáció) Download (17MB)
	PDF (tézisfüzet) Download (779kB)
	PDF (tézisfüzet) Download (798kB)

Magyar nyelvű absztrakt

ANGYAL BÉLA: „A GÚTAI NEMZET”. GÚTA MEZŐVÁROS TÁRSADALMA, 1768–1870 Kivonat Disszertációmban több évtizedes kutatómunka eredményei alapján a szülővárosom, Gúta 18–19. századi társadalmát mutattam be. Elsősorban levéltári forrásokra támaszkodva kvantitatív és kvalitatív módszerekkel igyekeztem a mezővárosban lejátszódott, társadalmi, demográfiai, gazdasági folyamatokat bemutatni az 1768-as úrbérrendezéstől 1870-ig, az első hivatalos magyar népszámlálásig. A levéltári források földolgozása során a teljességre törekedtem, a jelenségeket a mintavételek helyett a teljes idősorok figyelembevételével elemeztem. A téma alapvetően makroszintű megközelítése mellett több mikrotörténelmi elem, a családfakutatás és az egyéni életutak bemutatása is megjelenik a munkámban. A földesúri joghatóság alatt álló város lakossága a vizsgált időszakban csaknem homogén magyar nemzetiségű, római katolikus vallású volt. Rendi szempontból csaknem kizárólag a nem nemesekhez, a jobbágysághoz tartozók alkották a lakosságot. A nemesek aránya pár százalékot ért el csupán a városban. A mezőváros népessége elsősorban állattartásból, rétgazdálkodásból, halászatból, gyümölcstermesztésből tartotta fenn magát. Gabonatermesztést nagyrészt a környező pusztákon folytatott. A vizsgált időszakot a jobbágyfölszabadításig, a meglévő mezővárosi kiváltságok ellenére, az úrbéri viszonyok megmerevedése, a jobbágyság szigorúbb, kötöttebb rendszere jellemezte, amely korlátozta a paraszti fejlődést. A puszták fokozatosan a földesúr, az esztergomi érsekség kezelésébe kerültek, majorságok jöttek létre az egykor gútaiak által bérelt földterületeken. A parasztság mezőgazdasági létalapjának szűkülésével párhuzamosan egy folyamatos népességnövekedés is zajlott. A születésszabályozás ismeretlen volt a mezőváros társadalmában, a lakosság létszámának növekedését csupán a visszatérő járványok és éhínségek zavarták. A parasztföldek szűkülése és a gyors népességnövekedés mellett a fiúági öröklési rend is hozzájárult a pauperizáció folyamatához, a jobbágytelkek szétaprózódásához. Gúta társadalma a kedvezőtlen, elszegényedés felé vezető folyamatokra többféle választ igyekezett adni. A vizsgált időszakban megfigyelhető a háztartások bonyolultabbá válása, a többcsaládos háztartások magas aránya, a rokon családok együttgazdálkodása, együttlakása. Ezzel igyekeztek a családtagok státuszát megőrizni, a zsellérsorba süllyedésüket vagy az elvándorlásukat megakadályozni. A mezőváros lakosságának kollektíve adott válasza a kedvezőtlen folyamatokra az érsekséggel szemben a puszták birtoklásáért, a vélt és valós előjogokért folytatott per volt, amely azonban a város számára kedvezőtlen eredménnyel zárult.

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

BÉLA ANGYAL: “THE NATION OF GÚTA”. THE SOCIETY OF THE MARKET TOWN OF GÚTA, 1768–1870 Abstract In my thesis, I presented the 18th–19th century society of my hometown, Gúta (Kolárovo, Slovakia), based on the results of decades of research. Primarily relying on archival sources, I used quantitative and qualitative methods to describe the social, demographic, and economic processes that took place in the market town from the 1768 urbarial regulation to the first official Hungarian census in 1870. In the course of researching the archival sources, I strived for completeness, analysing the phenomena by taking into account the complete time series instead of samples. In addition to a basically macro-level approach to the topic, my work also includes several micro-historical elements, genealogy and the presentation of individual life paths. The population of the town, under the jurisdiction of the landowner, was almost homogeneous in the period under study, of Hungarian ethnicity and Roman Catholic religion. In terms of order, the population was almost exclusively made up of non-nobles, serfs. The share of nobles in the town was only a few percent. The serf population of the market town mainly subsisted from animal husbandry, meadow cultivation, fishing and fruit growing. Corn was largely grown in the surrounding puszta. Until the abolishment of serfdom, the period under study was characterised by stagnant urbarial conditions, despite the existing privileges of market towns, and a stricter, more bound system of villeinage, which limited peasant development. Gradually, the puszta came under the administration of the landlord, the Archbishopric of Esztergom, and farmsteads were established on land once leased by the inhabitants of Gúta. As the agricultural means of earning a livelihood of the peasantry was shrinking, there was also a steady population growth. Birth control was unknown in the society of the market town, and population growth was only disrupted by recurrent epidemics and famines. In addition to the shrinking of farmland and rapid population growth, the system of male inheritance also contributed to the process of pauperisation and the fragmentation of plots in villain tenure. The society of Gúta tried to respond to the negative trends towards impoverishment in various ways. The period under study witnessed the increasing complexity of households, a high proportion of multi-family households, and the co-farming and co-housing of related families. The aim was to preserve the status of family members and prevent them from falling into deeper poverty (becoming cotters) or emigrating. The collective response of the inhabitants of the town to these adverse developments was to take legal action against the archdiocese for the possession of the puszta, for the rights, both real and perceived, which ended in a negative outcome for the town.

Tétel nézet