Mítosz és egzegézis. Istennőábrázolás Giovanni Boccaccio De mulieribus claris és Genealogia deorum gentilium című műveiben

Előnézet	PDF (disszertáció) Download (1MB) | Előnézet
Előnézet	PDF (tézisfüzet) Download (448kB) | Előnézet
Előnézet	PDF (tézisfüzet) Download (259kB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

Giovanni Boccaccio mind a hazai, mind a nemzetközi kutatások látóterében elsősorban a Dekameron szerzőjeként van jelen. Azonban életművének kiemelkedő alkotásai közé tartoznak latin nyelvű prózai munkái is, amelyekre a kutatók jellemzően nem fordítanak jelentőségéhez méltó figyelmet. Doktori disszertációm fő célja tehát, hogy a görög-római mitológia öt istennőjének a Genealogia deorum gentiliumban és a De mulieribus clarisban egyaránt szereplő leírásainak komparatív vizsgálatával ráirányítsam a figyelmet a boccacciói latin próza alkotásaira. Az értekezés két nagy egységre tagolódik. Az első részben célkitűzésem – a szakirodalomra támaszkodva, ám a meglévők mellé új szempontokat is beemelve – átfogó összefoglalását adni a két elemzett műnek, kiemelt figyelmet fordítva azok egyedi jegyeire is. Az értekezés első felében – mintegy elméleti hátteret biztosítva a későbbi elemzésnek – az egyes művek általános jellemzőin túl vizsgálom azok forrásait, valamint a megírásuk során alkalmazott munkamódszereket, narrációs technikákat is. A második egységet a mindkét munkában szereplő istennők leírásainak vizsgálata alkotja, amelyre valamennyiük többszempontú vizsgálata során önálló alfejezetben kerül sor. A dolgozat központi részét képező komparatív vizsgálat az alapján tagolható két egységre, hogy a vizsgált istennők a Genealogiában egy vagy több alkalommal címadó szereplői-e a fejezeteknek. Az első csoportban így Ops és Iuno kaptak helyet, akiknek egy-egy leírása olvasható mind a Genealogia, mind a De mulieribus soraiban. A második csoportba Ceres, Minerva és Venus kerültek, akiknek több Genealogia-beli megjelenését szintetizálja Boccaccio a De mulieribus egy-egy fejezetében. Az elemzés minden esetben a Genealogiából indul ki, kiemelten kezelve a források és a narrációs technikák kérdését, majd azt vizsgálja, hogyan kerül át mindez a De mulieribus euhémerizmustól áthatott fejezeteibe. Célom annak kiemelése is, hogy a művek eltérő célközönsége és céljai hogyan eredményeznek számos ponton összekapcsolódó, ám mégis sajátos jegyeket és eltéréseket mutató leírásokat.

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

Giovanni Boccaccio sia nell’ambito delle ricerche ungheresi che in quelle internazionali in prevalenza si distingue come l’autore del Decameron. Peraltro è da mettere in rilievo che egli ha anche una notevole produzione letteraria in prosa scritta in latino. Questo fatto invece nella maggior parte dei casi sfugge all’orizzonte degli studiosi. L’obiettivo principale della mia tesi di dottorato quindi è sottolineare l’importanza della prosa latina del Boccaccio tramite l’analisi comparativa di cinque dee della mitologia greco-romana presenti sia nella Genealogia deorum gentilium che nel De mulieribus claris. La tesi di dottorato è costituita da due parti introduttive. La prima delinea un quadro generale ed illustra le caratteristiche principali delle singole opere, mentre la seconda unità tematica analizza dettagliatamente la rappresentazione boccacciana delle divinità femminili. Come base teoretica dell’argomento, la prima parte della dissertazione studia i tratti principali della prosa latina boccacciana prendendo in considerazione non soltanto le informazioni di base delle singole opere, ma anche le fonti, il metodo del lavoro e le tecniche narrative utilizzate. In relazione ai diversi punti dell’analisi vengono esaminate tutte e due le opere con le possibili somiglianze e differenze. Il corpo centrale della tesi, che analizza in modo approfondito le varie descrizioni delle cinque divinità nelle due opere, è diviso in due segmenti analitici in base alle sequenze numeriche delle singole dee. Opi e Giunone, a cui è dedicato un solo capitolo in entrambe le opere, costituiscono il primo gruppo esaminato. Mentre la seconda unità, che vede come protagoniste Cerere, Minerva e Venere, indaga come il Boccaccio ha compendiato nel De mulieribus diversi capitoli della Genealogia. L’analisi in tutti e due i casi parte dalla Genealogia focalizzandosi sulle fonti e sui diversi livelli del racconto boccacciano partendo dalle presenze più rilevanti delle divinità nell’opera per arrivare fino alla visione evemeristica del De mulieribus. L’analisi, inoltre, ha lo scopo di tracciare il percorso che, in base alle diverse finalità delle singole opere, produce rappresentazioni ben differenti eppure complementarie.

Tétel nézet