Gazda - patogén kölcsönhatás vizsgálata Candida fertőzések során

Előnézet	PDF (disszertáció) Download (3MB) | Előnézet
Előnézet	PDF (tézisfüzet) Download (245kB) | Előnézet
Előnézet	PDF (tézisfüzet) Download (190kB) | Előnézet

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

Az elmúlt három évtizedben ugrásszerűen megemelkedett a Candida fajok által kiváltott megbetegedések száma. Bár ezek a mikrobák az egészséges normál humán mikrobaflóra tagjai, bizonyos körülmények között felszíni vagy gyakran halálos kimenetelű szisztémás fertőzéseket képesek kiváltani. Elsősorban az elégtelen immunrendszerrel rendelkezők, hosszantartó antibiotikumos kezelésben részesülők, szervátültetésen átesettek, HIV fertőzöttek, alacsony születési súllyal világra jött csecsemők és az elhúzódó kórházi kezelésben részesülő idősebb páciensek veszélyeztetettek. A felmérések szerint ezek az élesztők minden harmadik egészségügyi dolgozó kezén megtalálhatók, és a nozokomiális szisztémás fertőzések negyedik leggyakoribb okozói. A candidiázis domináns okozója a Candida albicans, így kezdetben, hozzávetőlegesen 30 évvel ezelőtt, a molekuláris és genetikai vizsgálatok ezzel a fajjal kezdődtek meg. Ebből adódóan a Candida fajokról rendelkezésünkre álló ismereteink döntő hányada a fiziológia, rezisztencia, metabolizmus, gazda - patogén kölcsönhatás terén ezzel a fajjal kapcsolatosan halmozódott fel. Az adekvát antibiotikumos kezelésnek köszönhetően a C. albicans által kiváltott megbetegedések száma az ezredforduló óta csökkenő tendenciát mutat. Ezzel párhuzamosan azonban egyéb, korábban kisebb jelentőségűnek tekintett fajok napjainkban egyre gyakrabban váltanak ki megbetegedést. Ezen ún. nem-albicans fajok között találjuk a C. glabrata-t, C. krusei-t, C. parapsilosis-t és C. tropicalis-t. Közülük különösen a C. parapsilosis epidemiológiája mutat sajátos eloszlást. Szakirodalmi adatok szerint ez a faj kiemelkedően nagy arányban vált ki megbetegedést újszülöttek körében. Az érték az adott tanulmány elkészítésének ideje és a földrajzi hely függvényében még a C. albicans esetszámát is meghaladhatja. A veszélyeztetett célcsoport különbözősége a gazda-patogén kölcsönhatás eltérő mivoltára enged következtetni. Korunkban elérhető technikai repertoár biztosítja a gazda – patogén kölcsönhatás részletes tanulmányozásának feltételeit. Az intracelluláris festékek, a fluoreszcens - és elektronmikroszkópia valamint az áramlási citométer alkalmazása lehetővé teszik a kölcsönhatás vizuális nyomon követését. A folyamat során megváltozó expressziós mintázat elemzésére qRT-PCR és RNS microarray analízisen kívül a XXI. században bemutatkozó RNA-seq eljárás is rendelkezésre áll, amely a transzkriptóm korábbiaknál jóval részletesebb vizsgálatát teszi lehetővé. A potenciális virulencia faktorok azonosításának kézenfekvő eszköze a patogén és nem patogén élesztők genomjának összehasonlítása. Az ehhez szükséges nagy kapacitású szekvenáló berendezések és az adatok kiértékeléséhez valamint összehasonlításához használatos bioinformatikai eszközök szintén az elmúlt évtizedben láttak napvilágot. Annak ellenére, hogy a C. parapsilosis által kiváltott megbetegedések száma az ezredforduló óta emelkedik, igen keveset tudni a gomba genetikai hátteréről, virulencia faktorairól, a gazdával való kölcsönhatás lépéseiről, továbbá a kórokozó felismerésében szerepet játszó molekulákról. A felmerült kérdések megválaszolására egy komplex modellt dolgoztunk ki, amely lehetőséget biztosít a kölcsönhatás részletes nyomon követésére (a fagocitózistól a tényleges patogén eliminációig) illetve a folyamat során a gazdában bekövetkező transzkripciós változások jellemzésére. A modell kiterjesztésével felállított rendszer alkalmasnak bizonyult mind a gazdában, mind a kórokozóban bekövetkező expressziós mintázat jellemzésére. C. albicans-szal folyó kutatások eredményei egyértelművé tették, hogy a különböző izolátumok virulenciája nagy mértékű eltérést mutathat, amely sok esetben kromoszómális eltérésekkel asszociált. Korábbi munkánk során tapasztaltak szerint virulenciabeli különbségek C. parapsilosis törzsek között is fennállnak. Annak vizsgálatára, hogy ez a jelenség társul-e genetikai különbségekkel, összesen négy C. parapsilosis izolátum részletes összehasonlító genomikai analízisét végeztük el. Az in silico eszközökkel feltárt különbségeket molekuláris módszerek segítségével (PCR, Sanger szekvenálás, Southern hibridizáció) kísérletesen is alátámasztottuk.

Tétel nézet