Poliszacharid és ciklofruktán típusú királis állófázisok alkalmazása enantiomerek elválasztására

Előnézet	Szöveg (Disszertáció) Download (1MB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Tézisfüzet) Download (797kB) | Előnézet
	Szöveg (Tézisfüzet) Download (450kB)

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

A természettudományok, valamint a szerves kémiai ipar rohamosan fejlődő világával lépést kell tartanunk analitikai szinten is. Az analitikai kémiai technikák változásának követése nem kis mutatvány a mai világban. Mindaz, ami tíz évvel ezelőtt még haladó módszernek számított, ma ugyan még működik, de már sokkal olcsóbban, egyszerűbben és gyorsabban is meghatározható egy-egy analitikai érték. A gyógyszergyártásban általában három markánsan elkülöníthető anyagcsoport vizsgálata hárul a minőségellenőrző laboratóriumokra: a beérkező kiindulási anyagok vagy alapanyagok, a gyártás közben képződő gyártásközi minták, valamint a végtermék analízise. A gyógyszerkönyvek és azok irányelvei viszonylag mereven szabályozzák egy-egy gyógyszerhatóanyag, vagyis a végtermék vizsgálatát, de a kiindulási vagy alapanyagok tekintetében csak a kereteket adják meg. Ezek alapján egyértelmű, hogy az alapanyag vizsgálatok analitikájában kell keresnünk azokat a területeket, ahol újabb, költségtakarékosabb módszereket tudunk bevezetni kiváltva a régi, még működő, de ráfordítás tekintetében nem éppen olcsó megoldásokat. A mai modern analitikai kémia egyik legfontosabb feladata a királis vegyületek, különösen a biológiai és gyógyszerészeti jelentőséggel bíró anyagok enantiomerjeinek elválasztása. Az élőlényeket felépítő szerves molekulák nagyrésze királis vegylület, melyek a biológiai rendszerekben csak az egyik lehetséges enantiomerformájukban léteznek, így eltérően lépnek kölcsönhatásba a szervezetbe jutó királis gyógyszermolekulák, élelmiszer-adalékanyagok, mezőgazdasági vegyszerek, illatanyagok, stb. egyes enantiomerjeivel. Ha egy racém gyógyszermolekula a királisan szelektív élő szervezetbe kerül, annak enantiomerjei különbözhetnek a biológiai hasznosíthatóság, megoszlás, metabolizmus, kiürülés vagy a hatás típusában és mértékében. Ilyen például a penicillinamin (S) enantiomer formája, mely kiváló ízületi gyulladáscsökkentő hatóanyag, míg (R) enantiomer párja toxikus. Hasonlóképpen a Parkinson-kór kezelésénél alkalmazott Levodopa csak az (S) enantiomert tartalmazza, hiszen a másik enantiomer a vérben a granulociták számának csökkenését okozza. Érthető tehát, hogy a kiralitás a gyógyszerbiztonság szempontjából elsőrendűvé vált. Sztereoizomer keveréket gyógyszerhatóanyagként már hosszabb idő óta csak indokolt esetben lehet forgalomba hozni [Gross 1989], napjainkra pedig a szabályozás olyannyira szigorodott, hogyha racemát hatóanyagot kívánunk bevezetni, akkor mindkét enantiomerre és a racemátra is el kell végeznünk az összes klinikai és toxikológiai vizsgálatot. Így egyértelmű, hogy a racemát forgalomba hozatala többletkiadással jár, tehát a fejlesztések mára már kizárólag enantiomer tiszta vegyületek irányába folynak.

Tétel nézet