Réteges kettős hidroxidok előállítása ultrahang besugárzással segített mechanokémiai módszerrel

	PDF (disszertáció) Download (4MB)
	PDF (tézisfüzet) Download (384kB)
	PDF (tézisfüzet) Download (377kB)

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

Az elmúlt évtizedekben igen nagy népszerűségre tettek szert a réteges kettős hidroxidok (LDH-k). Az anyagtípus rétegeit általában két- és háromvegyértékű fémionok építik fel, melyeket hidroxid anionok vesznek körbe oktaéderes elrendeződésben. A rétegek pozitív töltéssel rendelkeznek, amelynek kompenzálására teljesen vagy részlegesen hidratált anionok épülnek be a rétegközi térbe. Széles körben változtatható a rétegek és a rétegközi tér kémiai összetétele, illetve hőkezeléssel keverékoxidok alakíthatóak ki belőlük,amelyek „emlékezve” az eredeti szerkezetre, rehidratálással akár vissza is alakulhatnak LDH-vá. LDH-k a természetben is megtalálhatók, összetételük is változatos, azonban, ha gyakorlati alkalmazásuk a cél, akkor általában mesterséges körülmények között szokás előállítani őket, így szintézisükre és utólagos módosításukra a kutatók sokféle módszert dolgoztak ki az évek során. A szerkezet könnyű hangolhatósága, a viszonylag nagy fajlagos felület és anioncsere kapacitás szerteágazó alkalmazási lehetőségeket kínál. Lehetnek katalizátorok, katalizátorhordozók, adszorberek, a gyógyszeriparban hatóanyag stabilizálók, hordozók, vagy éppen polimerekben adalékanyagként is szolgálhatnak. Az értekezéshez vezető kísérleti munka során egy szintézismódszert, a mechanohidrotermális technikát fejlesztettük ultrahangos besugárzás alkalmazásával. Az így módosított eljárást CaAl-, CaFe-, CaAlFe- és ZnAl-LDH-k előállítására használtuk fel. Különös gondot fordítottunk a szintézist befolyásoló körülmények megismerése, illetve különböző szervetlen anionok (oxo, halogenid, és azid anionok) beépítési lehetőségének tanulmányozására. Fő vizsgálati módszerként a por röntgendiffraktometriát alkalmaztuk, azonban a rendelkezésünkre álló lehető legtöbb szerkezetvizsgálati módszerrel is jellemeztük a kapott mintákat annak érdekében, hogy minél teljesebb képet kapjunk az előállított LDH-k felépítéséről. A röntgendiffraktometria mellett infravörös és röntgenabszorpciós spektroszkópiával, termogravimetriás elemzéssel és pásztázó elektronmikroszkópiás mérésekkel, valamint a hozzá csatolt energiadiszperzív röntgen analitikai berendezés használatával is tanulmányoztuk az elkészített mintákat.

Tétel nézet