Terney Daniella
New non-invasive transcranial stimulation techniques in neuroplasticity research.
Doktori értekezés, Szegedi Tudományegyetem (2000-).
(2010)
(Kéziratban)
Előnézet |
PDF
(disszertáció)
Download (521kB) |
Előnézet |
PDF
(tézisfüzet)
Download (132kB) |
Magyar nyelvű absztrakt
Az elmúlt 20 évben számos nem-invazív transzkraniális stimulációs technika került bevezetésre az idegtudományok területét érintő alap- és klinikai kutatásban. A legismertebb neuroplaszticitás indukálása és fokozása céljából használt eszköz ezek közül a repetitív transzkraniális mágneses stimuláció (rTMS), valamint a transzkraniális egyenáram-ingerlés (tDCS). Vizsgálatsorozatunk során új elektromos stimulációs technikákat teszteltünk, transzkraniális váltóáram stimulációt (tACS), valamint transzkraniális random zaj ingerlést (tRNS) vizsgáltunk elektrofiziológiai- és pszichofiziológiai módszerek segítségével. Kísérleteink első csoportjában 48 egészséges alany bevonásával a tDCS spektrumát terjesztettük a tACS felé. 10 Hz elsődleges motoros kérgen (M1) történő ingerlés a motoros kiváltott válaszok (MEP) amplitudóját csökkentette. Emellett gyorsabb implicit motoros tanulást eredményezett a pszichofiziológiai tesztek használata során. Vizsgálataink egy részében a tACS-t anódális és katódális DC stimulációval kombináltuk. Ezekben a vizsgálatokban a MEP-ek amplitudója anódális 10- és 15 Hz-es ingerlést követően emelkedett. Kísérleteink második csoportja 80 egészséges önkéntesen a tRNS technika utóhatásait vizsgálta. A tRNS a kortikális excitabilitás fokozódását eredményezte, mely emelkedés a stimulációt követően 60 percig szignifikáns mértékű volt. Az észlelt excitabilitás fokozódás mind az elektrofiziológiai-, mind pszichofiziológiai feladatok végzése során észlelhető volt. A kortikális ingerlékenység fokozódásáért eredményeink alapján elsősorban a magasabb frekvenciatartomány (100-640 Hz) tehető felelőssé. Összegezve, a tACS és a tRNS hasznos eszközként szolgálhat neurofiziológiai alapkísérletek és klinikai kutatások során. Eredményeink alapján úgy tűnik, hogy a tRNS potenciális terápiás hatása az rTMS és tDCS terápiás hatásával mérhető. További vizsgálatok végzése azonban elengedhetetlen a biztonságos alkalmazási tartomány, illetve a potenciális klinikai használhatóság megállapítása végett.
Mű típusa: | Disszertáció (Doktori értekezés) |
---|---|
Publikációban használt név: | Terney Daniella |
Témavezető(k): | Témavezető neve Beosztás, tudományos fokozat, intézmény MTMT szerző azonosító Antal Andrea NEM RÉSZLETEZETT NEM RÉSZLETEZETT |
Szakterület: | 03. Orvos- és egészségtudomány > 03.02. Klinikai orvostan |
Doktori iskola: | Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola |
Tudományterület / tudományág: | Orvostudományok > Klinikai orvostudományok |
Nyelv: | angol |
Védés dátuma: | 2010. december 10. |
EPrint azonosító (ID): | 622 |
A feltöltés ideje: | 2010. dec. 06. 14:20 |
Utolsó módosítás: | 2019. júl. 12. 13:08 |
URI: | https://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/622 |
Védés állapota: | védett |
Actions (login required)
Tétel nézet |