Yeast Microflora and Halitosis in Oral Squamous Cell Carcinoma- Two Microbiological Aspects of a Disease

Előnézet	PDF (disszertáció) Download (925kB) | Előnézet
Előnézet	PDF (tézisfüzet) Download (277kB) | Előnézet
Előnézet	PDF (tézisfüzet) Download (381kB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

A szájüregi daganatok (BNO C00-C14) a legsúlyosabb morbiditású és mortalitású daganatos megbetegedések közé tartoznak, ugyanakkor epidemiológiai jellemzőiket a földrajzi elhelyezkedés nagyban meghatározza: gyakoribbak a fejlett országokban, mint a fejlődő országokban. Magyarország az európai országok között első helyen áll, úgy a szájüregi daganatok morbiditása, mint mortalitása terén. Ez tükröződik a WHO GLOBOCAN 2012 felmérése által megállapított súlyozott korstandardizált incidenciarátákban (ASR-W) is: Magyarország esetén ez az érték 9,7, míg a szomszédos országok közül például Szlovákia 6,5-es, Románia 5,4-es, Ausztria pedig mindössze 4,2-es értéket ér el. Az európai országok közül egyébként Görögország ASR-W értéke a legalacsonyabb (1,6), Magyarország pedig, a már említett 9,7-es értékkel nem csupán közép-európai viszonylatban, hanem az egész európai régióban is első. Ugyanerre a tendenciára mutatnak rá a Nemzetközi Rákregiszter (IACR) és a Nemzeti Rákregiszter adatai is. Ennek a sajnálatosan figyelemre méltó pozíciónak a pontos oka egyelőre nem tisztázott teljes egészében és a jelenség feltehetően nem is magyarázható csupán néhány egyszerű és jól ismert faktorral, mint például a dohányzás vagy az excesszív alkoholfogyasztás (esetleg ezek kombinációja). Sajnálatos módon Magyarország nem csak európai összehasonlításban foglal el vezető helyet a szájüregi daganatok tekintetében. ASR-W értékünk túltesz India „mindössze” 7,2-es értékén, és a szájüregi daganatokkal leginkább sújtott országként ismert Pakisztán standardizált rátája is csak egy tizeddel haladja meg Magyarországét, ami kétségtelenül riasztó adat. Magyarország sajnálatos vezető pozíciója a szájüregi daganatos megbetegedések és halálozás területén kézenfekvő téma a magyar klinikus-kutató számára. Ugyanakkor ez a téma szinte áttekinthetetlenül nagy, különösen egy PhD-disszertáció kereteihez képest. Ezért jelen dolgozatban két résztémát emeltem ki, azokat, amelyekkel klinikai- és kutatómunkám során a leggyakrabban találkoztam. Az élesztőgombákat (különösen a Candida specieseket) számos szerző oki tényezőnek tartja a szájüregi laphámrák és a rákelőző állapotok kialakulásában. Jelen tézisben egy olyan saját kutatásunkat mutatok be, amelynek során szájüregi laphámrákban szenvedő betegek szájüregi élesztőgomba-flóráját határoztuk meg, tekintettel arra a kérdésre is, hogy a laphámrákot kolonizáló fajok proteáz- és lipáztermelése (mint ismert virulenciafaktor) eltér-e az egészséges felszínről, illetve egészséges kontrollszemélyektől nyert minták enzimtermelésétől. Ezzel arra a kérdésre kívántunk választ találni, hogy az extracellularis hidrolitikus enzimtermelés a szájüregi laphámrák kolonizációjában meghatározó tényező-e. Ismert, hogy a szájüregi laphámrákos betegek szájüregének mikrobiális összetétele minőségi és mennyiségi vonatkozásokban is eltér az egészséges szájüreg mikroflórájától. Ez egyben azt is jelenti, hogy a betegek által kilégzett levegő összetétele eltér az egészséges viszonyok között regisztrálhatótól, ami gyakran halitosishoz vezet, hiszen a VOC-k/VSC-k szintje szájüregi laphámrákban emelkedett. Ennek igen súlyos pszichoszociális következményei lehetnek, ami miatt a halitosis kezelése kiemelt figyelmet érdemel. Ugyanakkor a kilégzett levegő megváltozott összetétele (akár korai) diagnosztikai lehetőséget is kínálhatna , noha ezt a lehetőséget szájüregi laphámrák esetén feltűnően kevesebben vizsgálták, mint más daganatok (pl. tüdőcarcinoma) esetében. Az ilyen irányú kutatások relatív hiányának mindenképpen oka, hogy a halitometria céljára rendelkezésre álló eszközök és módszerek jelenleg nem eléggé pontosak és megbízhatóak. A disszertáció második részében egy elsősorban módszertani- fejlesztési irányú kutatást mutatok be, amelynek során egy már meglévő eszközt tettünk alkalmassá pontosabb diagnosztikára, és ezt a fejlesztést szájüregi laphámrákos betegekkel is teszteltük.

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

Cancers of the oral cavity (ICD C00-C14) belong to the tumors of the highest morbidity and mortality. Their epidemiological characteristics are determined by geographical factors: they are more frequent in the developed countries than in the developing ones. Unfortunately, Hungary appears to be in a leading position regarding both the morbidity and mortality of oral cancer. This is well reflected in the age-standardized incidence rates of GLOBOCAN 2012: the ASR-W of Hungary in 2012 was 9.7 , while of the neighboring countries, Slovakia scored 6.5, Romania 5.4, and Austria only 4.2. In Europe, Greece scored the lowest (1.6). With a score of 9.7, Hungary is the first not only in Central Europe, but in the entire European region. Data of the International Association of Cancer Registries (IACR) and data from the national cancer registry of Hungary (Nemzeti Rákregiszter) show the same. The causes of this unfortunate situation have not been clarified, and it probably cannot be explained by a few simple and well-known factors, such as smoking or excessive alcohol consumption (or the combination of these). These factors play a significant role in the pathogenesis of the oral cancers of the Hungarian population beyond doubt. However, the increasing representation of non-smoking and non-drinking elderly women and young adults among the Hungarian oral cancer patients is definitely against such a simplifying explanation. Certainly, this sadly notable position of Hungary on the international map of oral cancer is an incentive to the Hungarian researcher of oral health to focus on the causes, consequences and potential cures for oral cancer, especially squamous cell carcinoma (OSCC). This, however, is a vast field of study. In the present thesis I narrow my focus down to two oral cancer-related questions, both rooted in the microbiology of the oral cavity. One is considered by many as a cause or promoter of OSCC, the other is obviously a consequence. Yeasts (especially Candida spp.) have long been suspected as causative agents of oral malignant and premalignant states. The thesis discusses the yeast microflora of the oral cavity in OSCC based on our own research, considering also the specific question of the role of lipase/protease activity in epithelial colonization. It is also known that the microbial composition of the oral cavity in OSCC differs from that of the healthy oral cavity both in qualitative and quantitative respects. This also means that the composition of the exhaled air of OSCC patients is different from that of healthy subjects, which can lead to oral malodor (halitosis). This, of course, can lead to serious psychosocial consequences, which makes halitosis in oral cancer (and otherwise) an important problem to be addressed. At the same time, the altered composition of the exhaled air could offer a new diagnostic possibility, even if this topic is scarcely researched in oral cancer. One of the reasons for the relative lack of research in this area is that the available methodologies are not precise and reliable enough. In the present thesis I describe a methodological improvement developed by our team and tested with OSCC patients.

Tétel nézet