The measure of psychological state and burnout level among the paramedics in the National Ambulance Services of Hungary

Előnézet	Szöveg (Disszertáció) Download (1MB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Tézisfüzet) Download (471kB) | Előnézet
Előnézet	Szöveg (Tézisfüzet) Download (479kB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

Háttér: A kiégés továbbra is az egyik vezető mentális egészségügyi probléma a mentődolgozók körében. Az elmúlt évtizedek kutatási eredményei alapján az egészségügyi dolgozók – köztük a mentőszolgálat munkatársai – magas kockázatú csoportnak tekinthetők. Ezekkel az eredményekkel összhangban a rendelkezésre álló erőforrásoknak elsődlegesen a mentődolgozók mentális egészségének hatékony felmérésére és monitorozására kell irányulniuk. Módszerek: Az első vizsgálatban azt elemeztük, hogy a kiégést mérő, jelenleg alkalmazott tesztbattériák csökkenthetők-e úgy, hogy közben megőrizzék hatékonyságukat. A 21 tételes Kiégés Mérő Skálát és a Pszichoszomatikus Tünet Skála 8 tételes változatát 727 magyar mentődolgozó adatain felhasználva rövidítettük. A kérdőívek azon négy tételét választottuk ki, amelyek szignifikáns korrelációt mutattak az eredeti Kiégés Mutató Indexszel és a Pszichoszomatikus Skála Indexszel. A rövidített tétellista osztályozási hatékonyságát a Kiégés Mérő Skála eredeti kockázati kategóriái alapján határoztuk meg, érzékenységét pedig bináris logisztikus regresszióval és ROC-görbékkel elemeztük. Ezt követően kétlépcsős klaszteranalízist alkalmaztunk annak vizsgálatára, hogy a rövidített Kiégés Mérő Index alkalmas-e új kockázati kategóriák kialakítására. A megbízhatósági mutatókat szintén elemeztük. A második vizsgálat célja annak meghatározása volt, hogy a különböző demográfiai és viselkedési változók hogyan kapcsolódnak a kiégés és a pszichoszomatikus tünetek szintjéhez. Emellett azt is vizsgáltuk, milyen mintázatok mentén járulnak hozzá ezek a változók a kiégés szindróma kialakulásához és annak különböző aspektusaihoz a 727 magyar mentődolgozó körében. Az elemzéshez parciális legkisebb négyzetek (PLS) regressziót és a változók projekciós fontosságát (VIP) használtuk az egyes mintázatok pontos azonosítására. Eredmények: Az első vizsgálatban kimutattuk, hogy a Kiégés Mérő Skála 4 tételre rövidíthető, miközben a kiégés szintjének meghatározásában 93,5%-os osztályozási hatékonyságot ér el. A Pszichoszomatikus Tünet Skála 5 tételes rövidített változata 81,6%-os hatékonysággal képes a vizsgálati személyeket a megfelelő beavatkozási szintbe sorolni a kiégés tekintetében. A ROC-elemzés azt mutatja, hogy a rövidített kérdőívek kiváló elkülönítő képességgel rendelkeznek az eredeti kockázati csoportok megkülönböztetésében. A klaszteranalízis eredményeként három új kockázati kategóriát is azonosítottunk. A második vizsgálatban azonosítottuk azt a fő mintázatot, amely szerint a szocio-demográfiai tényezők – mint az életkor, a nem, az iskolai végzettség és a munkakör – jelentős mértékben hozzájárulnak a kiégés kialakulásához. Ugyanakkor a kiégés különböző aspektusai esetében eltérő mintázatokat találtunk a szignifikáns hozzájáruló tényezők tekintetében. Az életkor és a nem a pszichoszomatikus tünetekhez is szignifikánsan hozzájárult. Következtetés: A rövidített skálák hatékonynak bizonyulhatnak az erőforrás-gazdálkodás szempontjából, és jelentősen felgyorsíthatják a mentődolgozók kiégésének felmérését a jövőben. A rövidített skála alkalmas a vizsgálati személyek kockázati kategóriákba sorolására is. Ugyanakkor további kutatások szükségesek annak megállapítására, hogy a rövidített skálák diagnosztikai eszközként is alkalmazhatók-e. Számos olyan tényezőt azonosítottunk, amelyek összefüggésben állnak a kiégés szindróma és a pszichoszomatikus tünetek szintjével a mentődolgozók körében. E mintázatok figyelembevételével lehetőség nyílhat a mentődolgozók egyéni szintű, egyszerűbb és célzottabb felmérésére és monitorozására.

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

Background: Burnout is still one of the leading mental health problems among paramedics. According to research results over the past decades, healthcare workers, including paramedics, are considered a high-risk group. In concordance with these results, the available resources need to prioritize assessing and monitoring paramedics’ mental health effectively. Methods: In Study One, we investigated whether the available test batteries measuring burnout could be reduced while maintaining their effectiveness. We reduced the 21-item Burnout Measurement and the 8-item version of the Psychosomatic Symptom Scale using the data of 727 Hungarian paramedics. We selected the top four items of the questionnaires that were significantly correlated with the original Burnout Measure Index and the Psychosomatic Scale Index. The classification efficiency of the shortened list of items was based on the initial risk categories of the Burnout Measure, and its sensitivity was analyzed using Binary Logistic regression and ROC curves. We then used Two-Step Cluster Analysis to test the ability of the shortened Burnout Measure Index to develop new risk categories. The reliability indicators were also explored. In Study Two, we have aimed to determine how different demographic and behavioral measures are associated with the level of burnout and psychosomatic symptoms. Also, we aimed to determine the patterns in which these variables contribute to burnout syndrome and its’ different aspects among the 727 Hungarian paramedics. We have used Partial Least Square regression and Variable Importance in Projection to identify the exact patterns. Results: In Study One, we have revealed that the Burnout Measurement can be reduced to 4 items with a classification efficiency of 93.5% in determining the level of burnout. The 5-item reduction of the Psychosomatic Symptom Scale can classify subjects to the appropriate intervention level for burnout with an efficiency of 81.6%. The ROC analysis suggests that the shortened questionnaires have an excellent separative ability to discriminate between the initial risk groups. Three new risk categories were also identified as a result of the cluster analysis. In Study Two, we identified the main pattern, in which socio-demographic factors are contributing significantly to burnout such as age, gender, level of education and job description. However, in 6 different aspects of burnout we found altering patterns of the significant contributors. Age and gender also had a significant contribution to psychosomatic symptoms. Conclusion: The shortened scales may be proven effective in resource management, which could significantly quicken the assessment of burnout in the future among the paramedics. The abbreviated scale is also suitable for classifying subjects into risk categories. However, further research is needed to see whether the shortened scales can be used as a diagnostic tool. We found several factors associated with the level of burnout syndrome and psychosomatic symptoms among paramedics. Considering these patterns, we might be able to assess and monitor the paramedics easier and more specifically at individual level.

Tétel nézet