Evolution of lung segmentectomy at our department

	PDF (disszertáció) Download (1MB)
	PDF (tézisfüzet) Download (837kB)
	PDF (tézisfüzet) Download (1MB)

Magyar nyelvű absztrakt

A fejlett országokban a daganatos halálozás vezető oka a tüdőrák, melynek incidenciája nem csökken, ezzel a jelenséggel párhuzamosan a társadalmak elöregedése figyelhető meg, egyre több a számos kísérőbetegséggel élő idős beteg. Az összes tüdőrákos beteg mintegy 30%-a alkalmas műtétre, mely jelenleg az egyetlen kuratív jellegű terápiás lehetőség. A dohányzás visszaszorulásával a tüdőrák klinikopatológiai jellemzői változnak, ugyanakkor a különböző szűrőprogramok alkalmazásával, valamint a CT rutinszerű alkalmazásával egyre több, kis méretű tumor kerül felfedezésre. Jelenleg a mellkassebészetben a lobektómia tekinthető „gold standard” rezekciós típusnak, de a mellkassebészek részéről természetes az igény az ennél parenchymakímélőbb, szublobáris rezekciós műtétek végzésére, melyek alapján több, kis tumorral diagnosztizált beteg válik műtétre alkalmasra. Tumorok esetén a szegmentektómia, mint a szublobáris rezekciók anatómiai formája, indikációs köre jelenleg körvonalazódik, ma már nem csak a rossz légzésfunkciójú betegek kompromisszumos műtéteként alkalmazzuk. Ennek számos radiomorfológiai és patológiai kritériuma van. Sebésztechnikailag a szegmentektómia igen nehéz lehet, különösen VATS esetén, ilyenkor segíthet a NIR fluoreszcens sebészet, az ICG alkalmazása az interszegmentális határ megállapításában. Az utóbbi időben a tüdőrákok klinikopatológiai jellemzői változnak, első tanulmányunkban ezt vizsgáltuk. Az osztályunkon tüdőrák miatt elvégzett tüdőreszekciók klinikopatológiai jellemzőit két ötéves periódusban hasonlítottuk össze: az első, korai időszakot 1998. január 1. és 2002. december 31. között határoztuk meg, a másodikat pedig 2008. január 1. és 2012. december 31 között. A betegek átlagéletkora és a dohányzás előfordulása nem mutatott szignifikáns különbséget, azonban a nők aránya 27%-ról 43%-ra nőtt. Az adenokarcinómák aránya 40%-ról 62,5%-ra nőtt, ezzel párhuzamosan a laphámkarcinómák aránya csökkent. A műtéti típusokat tekintve látható, hogy a pneumonektomiák aránya az első periódusban észlelt 27,1%-ról a második időszakra 9,4%-ra esett. Ezzel párhuzamosan a lobektomiák és a „sleeve” lobektomiák aránya 58%-ról 75,2%-ra nőtt. A második periódusban a torakoszkópia lett nálunk a lobektómia elvégzésének első választandó módja, míg az első periódusban csak az ún. minor beavatkozások történtek VATS útján. Az első időszakban nem történt szegmentektómia, míg a másodikban már a beavatkozások 3,2%-át adták ezen beavatkozások. Az I/A stádiumú daganatok előfordulása is szignifikánsan nőtt, 17,5%-ról 32,7%-ra. Az első periódusban nem, a másodikban pedig már 5,7% volt a neoadjuváns kezelésben részesülő betegek aránya, az 5 éves túlélésben nem volt különbség a két csoport között. Az irodalom kiterjedten foglalkozik a szegmentektómiára kerülő betegek kiválasztási kritériumaival. Jelenleg a rossz légzésfunkciójú, ún. „high risk” betegeken túl, az egyébként lobektómiára alkalmas betegek közül is számosan profitálhatnak a szublobáris rezekcióból. A radiomorfológiai kritériumok közül alapvető, hogy várhatóan legalább 1 cm-es ép resectiós szélt tudunk tartani, illetve, a tumor átmérőjét maximum 2 vagy 3 cm lehet. A CT kép, az esetlegesen meglévő „Ground Glass Opacity” jellege alapján a tumor szövettani típusára és grádusára is következtetni lehet. Szegmentektómia elsősorban adenokarcinómák esetén jön szóba, ahol a kevert szövettani típus alapján további alcsoportok határozhatók meg. Második retrospektív tanulmányunkban I-es stádiumú tüdő adenokarcinómás betegek mintáinak hematoxilin-eozin festéses metszeteit elemeztük. Minden tumorszövetet tartalmazó metszetet digitalizáltunk és első lépésben a különböző altípusok aránya került becslésre 5%-os léptéket használva és domináns, szubdomináns valamint harmadlagos domináns mintázat került meghatározásra szabad szemmel. Második lépésben a különböző szövettani mintázatok kijelölése, körberajzolása történt meg a digitális metszeteken. Ezen területek négyzetmilliméterben történő lemérését követően az arányok ez alapján váltak kiszámíthatóvá. Az átlagos utánkövetés 61,5 hónap volt (1.5– 175.3 hónap). Szignifikáns különbség volt észlelhető a túlélésben a lepidikus variáns arányainál (kedvezőbb túlélés) és a mikropapilláris, valamint szolid altípusoknál (rosszabb túlélés). Tanulmányunkban szignifikáns különbséget lehetett a tumormentes és teljes túlélésben igazolni az 1 vagy 5%-nyi vagy ennél kevesebb szolid komponenst tartalmazó tumorok között. Hasonlóképpen különbség volt igazolható a szolid komponenst különböző arányban (0, ≤ 25, 26–50, 51–75 és > 75%) tartalmazó adenokarcinómák esetén. A recidíváló tumorok esetén a szolid komponens átlagos aránya 48% volt, ezzel szemben a nem recidiváló csoport 5%-val. A mikropapilláris komponenst 25%-nál nagyobb arányban tartalmazó tumorok homogén csoportot alkotva szignifikánsan különböztek a 25%-nál kisebb arányban tartalmazó tumoroktól a túlélés tekintetében. Az 5%-os arányt használva választópontnak szintén szignifikáns különbség volt és

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

Lung cancer is the most common cause of cancer-related mortality in developed countries and paralell to this fact, the human population is getting older, there are more and more old patients living with severe comorbodities. Thanks to this and the frequently late stage tumors, only 30% of these patients are candidates for radical lung surgery, which is is the only one known curative treatment method. With the decrease of smoking, the clinicopathological features of lung cancer have been changed and with the widespread use of chest CT and different screening methods, there are more and more small, early-stage lung cancers diagnosed. The gold standard surgical care for lung cancer is lobectomy, but on the part of thoracic surgeons, there is a natural need to perform sublobar, more parenchma-preserving resections, on the basis of which more patients diagnosed with small, early-stage tumors become suitable for surgery. Nowadays, segmentectomy, the anatomical sublobar resection is used not only for the high-risk patients, the radiomorphological and histological criteria of indication are outlined. Performing segmentectomy might be challenging, mainly during VATS, in these cases the use of ICG, NIR fluorescens-guided surgery is very useful. In our retrospective study we studied the changes in the clinicopathological features of surgically treated lung cancer around the millenium. We compared the clinicopathological features of lung resection cases carried out in our department of 2 different 5-year periods. The earlier period was defined as operations performed between 01.01.1998 and 31.12.2002, while the later one was between 01.01.2008 and 31.12.2012. There was no difference in the age and smoking habits, but the ratio of women has increased from 27% to 43%. The ratio of adenocarcinomas has increased from 40% to 62,5%, while the percent of squamous cell carcinomas has decreased. Analyzing the different surgical methods, we can see that the rate of pneumonectomies decreased from 27.1% to 9.4%. Parallel to this fact, the rate of lobectomies and sleeve lobectomies increased from 58% to 75.2%. During the second period thoracoscopy became the method of choice for lobectomies too. In the first period only minor resections, atypical wedge resections were carried out via thoracoscopy. There was no anatomical segmentectomy performed during the first period, while 3.2% of patients had segmentectomy in the second one. The ratio of I/A stage carcinomas shows significant change, it has risen from 17,5% to 32,7%. 5-year survival was similar in both periods. There are many articles in the literature about the selection criteria of lung segmentectomy. Nowadays, we can say that patients otherwise fit for lobectomy can be also candidates for segmentectomy, it is not only a „compromise” procedure any more. Basic radiomorphological criterias are the followings, first at least 1cm tumor-free resection margin and secondly the tumor size, which cannot be larger than 2 or 3 cm. By CT morphology, by the presence and feature of Groung Glass Opacity sometimes we can conclude on the histology and the grading of the lung cancer. Segmentectomy is usually indicated for adenocarcinomas, where we can identify many histological subgroups and the histological pattern is usually mixed. Haematoxylin-eosin slides of consecutive patients having pulmonary adenocarcinoma in stage I were analysed in our retrospective cohort study II. All available tumour containing slides were digitalized. In the first step, the proportions of growth patterns were estimated in 5% increments, and the predominant, secondly and thirdly predominant components were determined with naked eye evaluation. In the second step, the different patterns of the entire tumour were annotated and their areas were measured in square millimetre. The proportions of each component were calculated from the measured areas. The median follow-up was 61.5 months (range 1.5– 175.3 months). Significant differences in survival rates were found in association with proportions of lepidic pattern (better survival) and proportions of micropapillary or solid patterns (worse survival). With the 5% cut-off point, significant differences in survival were observed in lepidic, solid and micropapillary patterns, and with the 1% cut-off point in lepidic and solid patterns. Our results confirm the evidence that lepidic predominant carcinoma has a favourable prognosis, but there was no difference in overall or disease-free survival between tumours with secondly predominant lepidic component and tumours without lepidic component. A difference was found between the mean proportion of lepidic component of tumours with recurrence (8%) and those without recurrence (20%). A significant difference was observed between overall and tumor-free survival of tumours having ≥5 or ≥ 1% solid component and those having less. Similarly, significant differences were found in OS and DFS between various comparisons of tumour

Tétel nézet