Minimal invasive surgery of the spleen

Előnézet	PDF (disszertáció) Download (1MB) | Előnézet
Előnézet	PDF (tézisfüzet) Download (764kB) | Előnézet
Előnézet	PDF (tézisfüzet) Download (596kB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

A laparoszkópos splenectomia 1991-es bevezetése óta gold standarddá lépett elő a lép sebészetében, és a nyitott műtéttel szembeni előnyei vitathatatlanok. Habár a műtéti idő jellemzően hosszabb LS esetén, viszont a splenectomiával öszefüggő morbiditás ritkább, és a posztoperatív hospitalizáció rövidebb. Az irodalomban igen korlátozott számban állnak rendelkezésre magyar betegpopuláción végzett vizsgálatok eredményei. A laparoszkópos lépsebészet 1994-ben került bevezetésre a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján, és az azóta eltelt időben munkacsoportunk szerezte meg az egyik legnagyobb tapasztalatot a témában Magyarországon. Habár a laparoszkópos technikát kezdetben splenomegalia esetén kontraindikáltnak tartották, idővel bebizonyosodott a módszer biztonságossága extrém méretű lépek esetében is. Ahogy a laparoszkópos eljárás az extrém nagy méretű lépek esetében is elterjedt, felmerül az olykor 2000 grammnál is nagyobb tömegű specimen eltávolításának nehézsége. A szokásos eljárás a specimen Endobagbe helyezése, és valamelyik port helyén morcellációval történő eltávolítása. A kézzel asszisztált laparoszkópos splenectomia (HALS) esetén kézenfekvő a specimen hand-port helyén történő eltávolítása. Ezen eljárások mellett ismert a specimen Pfannenstiel-metszésből történő eltávolítása is. Irodalmi adatok alapján a lépméret mellet a learning curve bír még kiemelt jelentőséggel a splenectomia eredményeire. A splenectomia leggyakoribb indikációja az idiopátiás thrombocytopéniás purpura (ITP). Tekintettel az ITP immunológiai mechanizmusára, az első vonalbeli standard terápia kortikoszteroidok, illetve iv. immunglobulinok adása. Amennyiben a betegek az elsődleges kezelésre nem reagálnak, vagy a betegség reagál ugyan, de folyamatos gyógyszerelést igényel, refrakter ITP-ről beszélünk, mely miatt második vonalbeli kezelés jön szóba. Ez lehet Rituximab, TPO receptor agonisták, valamint a splenectomia, melyek közül a splenectomia biztosítja a legjobb és legtartósabb eredményt (80% körüli válasz, 60% 5-10 évig). A laparoszkópos eljárás számos előnye miatt évtizedek óta elfogadott sebészi módszer az ITP kezelésében. A módszer hematológiai eredményessége a hagyományos splenectomiához hasonló. Mindezek mellett csak nagyon korlátozott számban állnak rendelkezésre standardizált definiciókat és kimeneteli kritériumokat figyelembe vevő közlemények a splenectomia hosszú távú eredményeiről. Tekintettel arra, hogy a splenectomizált betegek mintegy 15-25 %-ánál nem vezet azonnali eredményre, illetve a betegek 1/3-a a későbbiekben relapszusba kerül, fontos lenne prediktív faktorok meghatározása a felesleges műtétek elkerülése, a terápia tervezhetősége érdekében. A splenectomia sikerességének megjóslására számos hipotetikus prediktív faktort vizsgáltak. Irodalmi adatok szólnak az életkor, a szteroid terápiára adott válasz, a perioperatív thrombocyta érték, valamint a thrombocyta sequestratio jellegének prediktív értékéről.

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

Since its introduction in 1991, laparoscopic splenectomy has been considered the gold standard in spleen surgery, and the advantages of this technique over open surgery are indisputable. Although operative times are longer for LS than OS, LS is associated with a significant reduction in splenectomy-related morbidity, primarily as a function of fewer pulmonary, wound, and infectious complications and a shorter postoperative hospital stay. , Only a limited number of studies are available in Hungarian literature on patient population. , The laparoscopic technique for splenectomy was initiated in the Department of Surgery, University of Szeged in 1994 and since then our working group has gained one of the greatest experience in this field in Hungary. Although initially the usability of the laparoscopic technique was believed to be limited in cases of enlarged spleens, the safety of the method has also been shown in spleens of extreme size. As the laparoscopic procedure has become widely used in the case of extreme-sized spleens as well, the difficulty of retrieving specimens sometimes weighing more than 2000 grams has been encountered. The usual practice is to place the specimen in an Endobag and retrieve it through one of the port sites with morcellation. In the case of hand-assisted laparoscopic splenectomy (HALS), it is obvious to retrieve the specimen through the hand port site. Besides these procedures, the retrieval of the specimen through a Pfannenstiel incision is also known. Based on literature data, besides spleen size, it is the learning curve that has a crucial impact on splenectomy results. , The most common indication for splenectomy is idiopathic thrombocytopenic purpura (ITP). With regard to the immunological mechanism of ITP, first-line standard therapy consists of corticosteroids and intravenous immunoglobulins. If patients do not respond to the first treatment, or if the disease responds to the treatment, but continuous therapy is required, the disorder is called refractory ITP and the administration of a second-line therapy is indicated. This treatment may consist of rituximab, TPO receptor agonists and splenectomy. Of these three treatment options, splenectomy provides the best and longest-lasting results (a response rate of approximately 80% and 60% for 5-10 years). The laparoscopic approach has been an acceptable surgical method in the treatment of ITP for decades due to its numerous advantages. Haematological outcomes of this method are similar to those of conventional splenectomy. , However, only limited publications are available on the long-term results of splenectomy using standardized definitions and outcome criteria. , Furthermore, with regard to the fact that splenectomy is not effective immediately in 15-25% of cases and that relapse occurs among 1/3 of patients, it is important to determine predictive factors to avoid unnecessary surgeries and to plan the therapy. Several hypothetical factors have been examined in predicting the outcome of splenectomy. Literature data are available on the predictive value of age, response to steroid therapy, perioperative platelet count and characteristics of platelet sequestration.

Tétel nézet