A nem formális környezetben megszerzett tanulási eredmények validálása a magyar felsőoktatásban

Előnézet	PDF (disszertáció) Download (4MB) | Előnézet
Előnézet	PDF (tézisfüzet) Download (457kB) | Előnézet
Előnézet	PDF (tézisfüzet) Download (462kB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

A tanulási színterek sokféleségéből adódóan a felnőttek az élet számos területéről tehetnek szert tudáselemekre, amelyek alapot jelenthetnek a formális oktatási/képzési rendszerbe történő belépésre vagy a munkaerőpiaci érvényesüléshez. Míg az iskolarendszerben szerzett tudásainkat hivatalos dokumentummal (bizonyítvánnyal, oklevéllel) tudjuk igazolni, addig az iskolarendszeren kívüli környezetben (pl. fizetett vagy önkéntes munkavégzés, közművelődési vagy szabadidős tevékenység során) fejlesztett kompetenciák bizonyítása rendkívül nehéz. Ugyanakkor egyre inkább igénnyé és szükségletté válik a dokumentummal nem igazolható kompetenciák, tanulási eredmények felmérése, illetve tanulási vagy munkavállalási célú elismerése és beszámítása. A téma aktualitását és fontosságát is jelzi, hogy az elmúlt két évtizedben az európai oktatásfejlesztés egyik kiemelt témája lett a validáció. Az Európai Unió, az OECD, a CEDEFOP számos fejlesztési javaslatot, eszközt és projektet biztosított a nemformális és informális úton megszerzett tudás elismerési rendszerének fejlesztésére. 2012-ben az Európai Tanács ajánlásban is rögzítette, hogy az ajánlást elfogadó tagállamok tegyék lehetővé legkésőbb 2018-ra, hogy állampolgáraik a nemformális és az informális tanulás útján szerzett kompetenciákat elismertethessék a nemzeti validációs rendszeren belül. Hazánk is vállalta a rendszer kiépítését, de mégsem működik nemzeti szintű, egységes alapelveken és eljárásokon nyugvó validációs rendszer. 2019-ben, az empirikus kutatás lefolytatásának időpontjában a felsőoktatás volt az egyetlen oktatási szektor, ahol jogszabályi és alkalmazási kötelezettség társult a Magyar Képesítési Keretrendszer és a tanulási eredmény alapú szemlélet alkalmazásához. Azáltal, hogy ezek a feltételek biztosítottá válnak, az előzetesen megszerzett tanulási eredmények könnyebben összehasonlíthatóvá válnak a képesítések tanulási eredményeivel. A 2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról, majd a 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról is lehetőséget teremt a validációra, hogy a hallgatók a nem formális úton megszerzett kompetenciáikat elismertessék a felsőoktatási intézményekben. Viszont az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a felsőoktatási intézmények széles körben, hivatalos, szabályozott keretek között – kivétel néhány intézmény gyakorlata – nem működtetik az eljárást. A felsőoktatási validáció a hivatalos dokumentumokkal nem igazolható tanulási eredmények felmérését, értékelését, képzési követelményekkel való összevetését és a formális képzésben történő elismerését jelenti. Disszertációm másodelemzésekre, illetve saját empirikus kutatásokra épül. Fő kutatási módszerem a kérdőíves lekérdezés, ugyanakkor azt megelőzte egy kvalitatív interjúkutatás, hogy ne én konstruáljam a valóságot a kérdőív kérdéseiben, hanem azt előzetesen feltárjam az interjúk alapján. A kutatássorozatba bevontam a téma elismert szakértőit (N=3), a validációs eljárást a gyakorlatban működtető felsőoktatási intézmények képviselőit (N=3), az államilag elismert, egyetemként működő (állami és nem állami) felsőoktatási intézményekben (N=39) tanító oktatókat (N=1282). Cél a validáció elméleti hátterének, nemzetközi gyakorlatának elemzése, a magyarországi felsőoktatási validációs tapasztalatok feltárása, valamint az ezek alapján elvégzett kutatássorozatok és a saját fejlesztésű kérdőív révén az oktatók körében végzett kutatás folyamatának és eredményeinek bemutatása. Az empirikus kutatás célja megismerni a felsőoktatási intézmények oktatóinak tanítás- és értékelés-módszertani kultúráját, azt, hogy hogyan gondolkodnak a nem formális úton megszerzett kompetenciák formális keretek között történő elismeréséről, illetve milyen gyakorlatokat, eljárásokat működtetnek. A kutatás célja mindezekről egy aktuális képet kapni, melynek gyakorlati jelentősége és egyben hosszú távú célja, hogy munkánk során megállapított eredmények információval szolgáljanak, a javaslataink hozzájáruljanak a hazai rendszer fejlesztéséhez.

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

Due to the wide range of learning contexts, adults might take the opportunity to acquire knowledge in a number of areas throughout their lives, contributing to their success in the admission procedure to formal education/training programmes or in job application processes. While it is possible to certify learning outcomes acquired in formal settings by official documents (such as certificates or diplomas), one might find it especially difficult to demonstrate certain competences acquired in informal and non-formal learning contexts (throughout paid or unpaid voluntary work and cultural or recreational activities). However, there has been a growing demand for the recognition and validation of competences and learning outcomes that are not certified by documents for educational and working purposes. The concept of validation has become a key issue in educational development in Europe in the past two decades, which clearly proves the relevance of this topic. The European Union cooperates with the OECD and Cedefop to provide a number of developmental recommendations on validation as well as tools and projects aiming to improve the validation practices and arrangements of non-formal and informal learning outcomes. Even the 2012 Council Recommendation encouraged Member States accepting the same to enable their citizens to make their non-formal and informal competences be acknowledged by 2018 in the national validation system. Hungary also agreed to comply with the recommendations to establish its own validation system, does not have a national validation system based on a set of integrated principles and procedures. In 2019, when the empirical research was conducted, higher education was the only sector in Hungary where the Hungarian National Qualifications Framework and the introduction of qualifications based on learning outcomes had to be legally applied. If such requirements are met, it will be much easier to compare competences formerly acquired through non-formal learning to the learning outcomes of qualifications. Act CXXXIX of 2005 on Higher Education, and later Act CCIV of 2011 on National Higher Education offer the opportunity of the validation of students’ competences acquired through non-formal learning in higher education institutions. However, it can be seen that it is not widely spread among higher education institutions – with the exception of a few institutions - to officially guarantee the validation process for their students in regulated frameworks. Validation in higher education refers to the evaluation of non-formal learning outcomes that cannot be certified by official documents, including the comparison of thereof with the output requirements of qualifications, as well as the formal recognition of the same. The dissertation is based on secondary analyses and the findings of empirical research. A survey questionnaire was compiled on the basis of prior qualitative interviews, which had revealed the main issues concerning validation in Hungary. In the research process, interviews were conducted with main authorities on the topic (N=3), the representatives (N=3) of the higher education institutions that have already put validation into practice, and members of (N=1282) Hungarian state-certified (state and non-state) higher education institutions (N=39) operating as universities. The aim of this dissertation is to introduce the theoretical background of the concept of validation, to analyse international practices, to explore how validation is carried out in Hungarian higher education, to discuss the results of the research conducted on the basis of information presented here, and to provide a description of the procedure and the outcomes of the (questionnaire) survey conducted among higher education teachers. The objective of the empirical research is to examine the teaching and evaluation culture of higher education teachers and how they see the validation of learning outcomes acquired in non-formal learning contexts, and to find more information about the current validation practices in the Hungarian higher education system. The practical purpose and long-term goal of our research is to give information based on the results of our research and contribute to the development of the national system with our recommendations.

Tétel nézet