Advances in the diagnostics and management of congenital heart diseases

Havasi Kálmán
Advances in the diagnostics and management of congenital heart diseases.
Doktori értekezés, Szegedi Tudományegyetem (2000-).
(2017) (Kéziratban)

[thumbnail of Havasi PhD thezis.pdf]
Előnézet
PDF (disszertáció)
Download (1MB) | Előnézet
[thumbnail of Havasi PhD összefoglalo angol.pdf]
Előnézet
PDF (tézisfüzet)
Download (434kB) | Előnézet
[thumbnail of Havasi PhD összefoglalo magyar.pdf]
Előnézet
PDF (tézisfüzet)
Download (641kB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

A felnőtt kardiológiai gondozásban egyre nagyobb számban jelentkeznek olyan fiatal felnőttek, akiket korábban a gyermekkardiológián gondoztak különböző szívfejlődési rendellenességekkel. A felnőtt kardiológusok számára kihívást jelenthet ezen betegek gondozása, tekintettel a késői speciális hemodinamikai és/vagy aritmológiai szövődményekre. A dextro- vagy teljes nagyér-transzpozíció (TGA) a leggyakoribb cianózissal járó veleszületett szívfejlődési rendellenesség, mely a kongenitális vitiumok 5-7%-át teszi ki. A veleszületett TGA esetén az aorta a jobb kamrából (JK-ból), az artéria pulmonalis a bal kamrából (BK-ból) ered. Ennek megfelelően két, egymással nem kommunikáló vérkör van jelen, mely csak akkor egyeztethető össze az élettel, amennyiben közöttük valamilyen összeköttetés áll fenn. A fentieknek megfelelően a TGA kezelésének lényege az, hogy korai csecsemőkorban, a két vérkör kommunikációjának fenntartása érdekében először palliatív műtétet végeznek, majd a gyermek súlygyarapodását követően rekonstrukciós eljárásokkal helyreállítják a keringést. Az 1960-s évektől az 1990-s évekig az általánosan elterjedt helyreállító műtét a pitvari szintű rekonstrukciós (switch), terelőcsatornák képzésén alapuló műtéti eljárások voltak (Mustard- és a Senning-féle technikák). Az 1990-es évektől ezeket az eljárásokat felváltotta az artériás switch műtét, mely során a két nagyeret (az aortát és az artéria pulmonálist) a koszorúerek eredése felett átvágják és felcserélik, majd a pulmonális artériát a JK-ra, az aortát a BK-ra, majd a coronáriákat az aortába szájaztatják. Evidenciák hiányában joggal vetődhet fel a kérdés, hogy a kétféle pitvari szintű rekontrukción alapuló műtéti technika alkalmazását követően van-e különbség a várható túlélésben, szövődményekben, életminőségben. A több évtizedes továbbkövetéses vizsgálatunk sikeraránya 74%-nak bizonyult (63/85 eset). A Senning-műtöttek esetén az utánkövetés sikeresebbnek bizonyult, mely tény azzal magyarázható, hogy a Mustard-műtéteket régebben végezték, így a dokumentáció és a rendelkezésre álló adatok hiányosabbak a Senning-műtöttekéhez képest. A túlélési görbe analízise alapján elmondható, hogy a két betegcsoport mortalitása között nem volt szignifikáns különbség. A két betegpopulációban összesen egy-egy alkalommal merült fel terelőfolttal kapcsolatos lényeges szövődmény. Az utánkövetések során az átlagos New York Heart Association (NYHA) stádium és a II. NYHA stádium gyakorisága a Mustardműtöttekben magasabbnak bizonyult, de nem érte el a statisztikailag szignifikáns mértéket. Eredményeink értékelésekor azonban figyelembe kell venni, hogy kis esetszámot vizsgáltunk, és a Mustard-műtöttek átlagos életkora és a továbbkövetési ideje lényegesen magasabb volt a Senning-műtöttekéhez képest. A két betegcsoport összehasonlításakor nem találtunk különbséget az aritmia és pacemaker beültetések gyakorisága tekintetében. Az aritmia típusa minden esetben pitvarfibrilláció, vagy pitvari flutter volt, a Senning-műtét után három alkalommal, míg a Mustard-műtöttek esetén négy alkalommal történt sikeres radiofrekvenciás abláció. A pacemaker-beültetések indikációja valamennyi esetben atrioventricularis blokk vagy sinus csomó betegség volt. Több esetben az aritmia szubsztrátum eléréséhez transbaffle punkcióra volt szükség. A Senning-műtött betegek nagyobb arányban értek el magasabb iskolai végzettséget és többen tudnak végezni fizikai munkát. Az életminőség egyéb jellemzői közül mind a vizuális analog skála, mind az EQ-5D-5Q és Baecke-kérdőív értékei szignifikánsan kedvezőbb értékeket igazoltak a Senning-műtött betegcsoportban, mely kedvezőbb egészségi állapotot és funcionális kapacitást jelez ezeknél a betegeknél a hosszútávú továbbkövetés során...

Mű típusa: Disszertáció (Doktori értekezés)
Publikációban használt név: Havasi Kálmán
Magyar cím: Előrelépések a kongenitális szívbetegségek diagnosztikájában és gondozásában
Témavezető(k):
Témavezető neve
Beosztás, tudományos fokozat, intézmény
MTMT szerző azonosító
Nemes Attila
egyetemi tanár, PhD, SZTE ÁOK II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ
10012589
Forster Tamás
tanszékvezető egyetemi tanár, PhD, SZTE ÁOK II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ
10010124
Szakterület: 03. Orvos- és egészségtudomány > 03.02. Klinikai orvostan
Doktori iskola: Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola
Tudományterület / tudományág: Orvostudományok > Klinikai orvostudományok
Nyelv: angol
Védés dátuma: 2017. június 09.
EPrint azonosító (ID): 4009
A mű MTMT azonosítója: 3346635
doi: https://doi.org/10.14232/phd.4009
A feltöltés ideje: 2017. máj. 30. 08:09
Utolsó módosítás: 2020. júl. 16. 14:53
Raktári szám: B 6240
URI: https://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/4009
Védés állapota: védett

Actions (login required)

Tétel nézet Tétel nézet