Az arctalanítás poétikája. A tropizmus szereplőfelfogása Nathalie Sarraute életművében

Gombkötőné Lombár Izabella
Az arctalanítás poétikája. A tropizmus szereplőfelfogása Nathalie Sarraute életművében.
Doktori értekezés, Szegedi Tudományegyetem (2000-).
(2020) (Kéziratban)

[thumbnail of Gombkötőné Lombár Izabella disszertáció.pdf]
Előnézet
PDF (disszertáció)
Download (1MB) | Előnézet
[thumbnail of Gombkötőné Lombár Izabella disszertáció_tézisek_hu.pdf]
Előnézet
PDF (tézisfüzet)
Download (239kB) | Előnézet
[thumbnail of Gombkötőné Lombár Izabella disszertáció_tézisek_fr.pdf]
Előnézet
PDF (tézisfüzet)
Download (214kB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

Az olvasó nem hisz a szereplő jellemábrázolásának valószerűségében, az író pedig abban, hogy szereplői még életre kelhetnek vagy hogy az olvasó képes lesz egyediségüket maradéktalanul értékelni, értelmezni. Sarraute-nál a szereplő dekonstrukciója elsődleges a klasszikus narrativitás többi tényezőjének, a cselekménynek és az időfaktornak a lebontásához képest, ez utóbbiak annak folyományai. Sarraute a szereplők megalkotásakor az olvasó fizikai érzeteire (látás, hallás, tapinás) támaszkodva érzelmi-gondolati-fizikális rezgéshullámot hoz létre az olvasó és az író között. Ez lesz a tropizmus, és ezeknek a szóval ki nem fejezhető érzetkötegeknek lesznek a Sarraute-szereplők csupán foglalatai. Megindul egyfajta arctalanítási folyamat, melynek lényege a deszubjektiváció, a szövegimmanens individuumok előtérbe helyezése a célzott megalkothatóság ellenében, illetve a deszignifikáció, amely az olvasó befogadói attitűdjének kiélesedését, csiszoltságát igényli a szándékolt szövegjelentéssel szemben. Az arctalanítás poétikája a fenti gondolatmenet megvalósítása a szövegek nyelvi-stilisztikai szintjén, és ebben Nathalie Sarraute mind esszéiben, mind szépirodalmi szövegeiben rendkívül következetes és hatékony alkotó. Nála a szereplő stilisztikai megalkotottsága tudatos távolságot tart az esztétikai célú kommunikáció illusztrálásával. A szövegben felsejlő alak, figura, arctalanított dinamika a tropizmus maga. Az arc realista, ilyen értelemben Nathalie Sarraute szereplői modellje az arctalanítás, az arctól való eltávolítás folyamatához kapcsolható. Sarraute stílusinvenciójának lényege, hogy a tropizmus-foglalat, tehát a tropizmust hordozó szereplő-alak, a szómögöttes beszédfolyamnak közvetlenül a mentális struktúrákból feltörő, kiáramló, ilyen értelemben a kognitivitásunk szivacsosságát formátlanul tükröző mélyrétegű valóságából nő ki. Mindez az irodalmi megvalósítás szintjén a stílusban, a nyelvi eszközök sajátos használatában sejlik fel.

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

Dans l’esthétique et la pratique du Nouveau Roman le personnage perd peu á peu ses racines, ses ancêtres, son statut social, ses biens et finalement son visage, son caractère et son nom. L’optique de Nathalie Sarraue peut être liée à cette nouvelle vision de personnage. Dans ses essais intitulés L’ère du soupçon, parus dans les années 1950, elle met au centre de son argumentation le soupçon envers le personnage du style réaliste. Le lecteur ne croit plus à la vraisemblance des caractères, et l’écrivain ne croit plus qu’il puisse, par sa puissance créative, incarner des personnages authentiques, crédibles, quasi vivants. Chez Nathalie Sarraute, la déconstruction du personnage est prioritaire par rapport à la déconstruction des autres facteurs narratifs comme l’histoire et la chronologie. Quand Sarraute crée ses personnages-supports, elle compte sur les sensations physiques (vu, ouïe, touché) du lecteur et, tout en évitant de suggérer un sens, une interprétation intelligible au texte, elle a le but de créer un entre-deux émotionnel, intellectuel, physique avec le lecteur ou les tropismes prennent vie. Ce monde de l’entre-deux est le tropisme, et ces sensations non-dits seront les tropismes-supports, les personnages qui existent uniquement dans le texte sarrautien. Au niveau poétique et stylistique, tout ce processus continue par une dévisagéité : une désubjectivation et une désignification des tropismes-supports. Leur création textuelle est immanente dans les textes de proses, presque entièrement cotextuel, se réalise par des effets de style et nécessite que l’attitude interprétative du lecteur change totalement et s’ouvre vers d’autres dimensions, vers d’autres perceptions. La poétique de la dévisagéité se réalise donc au niveau textuel et stylistique : la littérature n’illustre pas mais rend tactile les sensations non-dits. Le dynamisme de dévisagéité des textes sarrautiens est le tropisme lui-même. Le visage est réaliste, donc le modèle actantiel de Nathalie Sarraute est la dévisagéité et consiste en une distatiation par rapport au visage. Ce qui donne l’importance de l’invention de style de Sarraute, c’est que le tropisme-support, voire la figure sarrautien nait directement des sous-conversations venant de la cognitivité mentale commune des lecteurs et l’auteur. Cette quête de formuler le non-dit et faire parler et agir des hommes qui n’ont pas de caractère, rend le style sarrautien palpitant, hésitant, ruminant, bégayant. Elle construit ses textes d’une façon métonymique, cinesthésique, sinecdochique, le langage est pris dans son éternel devenir. En examinant les textes de prose de Sarraute, nous avons vu que pendant la longue période de création de l’auteur, l’œuvre muri d’une certaine façon, car l’illusion de la visagéfication disparait complètement au cours des années, mais le style tropismique, palpitant, tactile, la source première de la poétique de la dévisagéité reste le même.

Mű típusa: Disszertáció (Doktori értekezés)
Publikációban használt név: Gombkötőné Lombár Izabella
Idegen nyelvű cím: La poétique de la dévisagéité. Concept du personnage dans les tropismes de Nathalie Sarraute vu à travers ses œuvres
Témavezető(k):
Témavezető neve
Beosztás, tudományos fokozat, intézmény
MTMT szerző azonosító
Gyimesi Timea
egyetemi docens, PhD, habil, Francia Nyelvi és Irodalmi Tanszék SZTE / BTK / RI
10022573
Szakterület: 06. Bölcsészettudományok > 06.02. Nyelvek és irodalom > 06.02.03. Általános irodalomtudományok
Doktori iskola: Irodalom- és Kultúratudományi Doktori Iskola > Irodalomtudományi Doktori Iskola (1994-2020)
Tudományterület / tudományág: Bölcsészettudományok > Irodalom- és kultúra tudományok
Nyelv: magyar
Védés dátuma: 2020. június 25.
Kulcsszavak: Nathalie Sarraute, tropizmus, arctalanítás, poétika, szereplő
EPrint azonosító (ID): 10405
A mű MTMT azonosítója: 31960715
doi: https://doi.org/10.14232/phd.10405
A feltöltés ideje: 2020. jan. 24. 14:17
Utolsó módosítás: 2022. okt. 13. 14:45
Raktári szám: B 6670
URI: https://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/10405
Védés állapota: védett

Actions (login required)

Tétel nézet Tétel nézet

Letöltések

Letöltések havi bontásban az elmúlt egy évben