Gyepközösségek közötti ökotonok dinamikája egyirányú és fluktuáló vízállapot-változások mellett

Előnézet	PDF (disszertáció) Download (3MB) | Előnézet
Előnézet	PDF (tézisfüzet) Download (234kB) | Előnézet
Előnézet	PDF (tézisfüzet) Download (197kB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

Az egymással érintkező növényközösségek átmeneti zónáit adó ökotonok jelentős figyelmet kaptak az utóbbi időben a fragmentáció, a klímaváltozás, a heterogén élőhelyek kezelése stb. kapcsán. Mivel számos növényfaj az ökotonok területén éri lokális toleranciájának, s így lokális elterjedésének határát, a különféle környezeti változások kapcsán az ökotonok lehetnek a leginkább reakcióképes zónák. Ennek ellenére az ökotonok dinamikájának előrejelezhetősége bizonytalan, és az ökotonok területén lezajló folyamatokról még keveset tudunk. A jelen vizsgálatokban két eltérő jellegű vízállapot-változásnak kitett mozaikos táj ökotonjainak jellemzését és viselkedésük értelmezését tűztem ki célul. Pontosabban arra kerestem a választ, hogy a változó vízállapotok ellenére (1) jelen vannak-e éles ökotonok, melyek diszkrét foltokra tagolják a tájat, (2) ezen ökotonok pozíciói követik-e a vízállapot változásait, (3) milyen egyéb gradienseknek lehet még hatása az ökotonok helyzetére, és (4) milyen szerkezeti átalakulásokat/reakciókat mutatnak a monitorozott ökotonok. Az egyik vizsgált táj a Duna–Tisza közi homokhátság egy homokbuckás területe volt. A tájra jellemző, hogy az elevációs gradiensek szerint különböző növényközösségek foltjai, így nyílt homoki gyepektől buckaközi mezofil gyepekig terjedő típusok alakultak ki, melyek között ökotonok kiterjedt hálózata húzódik. Az egész homokhátságot érintő talajvízszint-csökkenés itt is jellemző volt, és egy egyirányú, szárazodó vízállapot-változásként jelentkezett, melyhez az éves csapadékösszeg fluktuációi társultak. A másik vizsgált táj a Turjánvidék sztyepprétfoltokkal tarkított lápvidéke, mely esetén a növényközösségek jellege szintén az elevációs különbségek okán kialakuló hidrológiai gradiensekre vezethető vissza. A vízutánpótlás jelenleg még kielégítő, de az évek közötti fluktuációk különösen nagyok, mivel a homokhátságról átszivárgó talajvíz fluktuációi hozzáadódnak a helyi csapadék ingadozásaihoz. A homokhátsági mintaterületen a növénytani felmérések két, elevációs gradiens szerint orientált szelvény mentén történtek 1999 és 2013 között, évente egyszer. A turjánvidéken 13 db, sztyeppfoltból induló, lápfoltban végződő állandó szelvény került felvételezésre 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben, mely évek egy nedves–száraz–nedves sort alkottak. A homokhátságon 2013-ban az egyik szelvény mentén mikroklimatikus paramétereket és talajnedvességet is mértem, továbbá a teljes vizsgálati időtartamra megszereztem a csapadékadatokat havi bontásban. A Turjánvidék esetén a lekért csapadékadatok mellett talajvízszintet is mértem a vízállapot jellemzéséhez, továbbá letérképeztem a szelvények domborzatát és a talajuk szervesanyag-tartalmát, majd e gradiensek mentén azonosítottam az elevációs és szervesanyag-gradiensek legmeredekebb pontjait és ezeket elevációs és talajhatároknak tekintettem. A vegetációs adatokat az osztott mozgóablakos módszerrel elemeztem, melynek segítségével az ökotonok pozícióját és kontrasztját, azaz a pozíciók két oldalán lévő vegetáció kompozíciójának különbségét lehet számszerűsíteni. Regressziós elemzéssel vizsgáltam, hogy a homokhátság esetén e két paraméterre van-e hatása az évek múlásának, mint a talajvíz elvesztésétől számított időnek, illetve az éves csapadékösszegnek. A Turjánvidék esetén az ökotonok pozíciójának és kontrasztjának évek közötti változásait, továbbá az elevációs és talajtani határokhoz viszonyított átlagos pozícióját egymintás próbákkal vetettem össze. A homokhátsági ökotonok által elválasztott foltok belső szerkezeti átalakulásait az őket alkotó növényzet funkciós csoportok szerinti abundanciaváltozásaival értelmeztem. A Turjánvidéki foltok nagyobb mérete miatt lehetőség volt a foltok egy szegély (láp- és sztyeppszegély) és interior (láp- és sztyeppinterior) jellegű részének külön történő elemzésére, melyet a növényzetük átlagos relatív nedvességigény-indikátora segítségével végeztem. Az elemzésekhez kevert lineáris modelleket használtam, ahol a függő változó az átlagos indikátorértékek évek közötti változása volt, a fix faktor a négy szelvényszakasz, a random faktor pedig a szelvény volt. A lápszegélyek átalakulási mechanizmusának megértéséhez egymintás próbákkal megvizsgáltam külön, hogy a láp- vagy a sztyeppspecialisták mennyiségi változásai állnak-e a háttérben, vagy pedig mindkettő...

Tétel nézet