Relationship between micro-fracture network and karstification in recent (Mecsek) and paleokarst (Gomba) reservoirs

Bauer Márton
Relationship between micro-fracture network and karstification in recent (Mecsek) and paleokarst (Gomba) reservoirs.
Doktori értekezés, Szegedi Tudományegyetem.
(2017)

[img]
Előnézet
PDF (disszertáció)
Download (6MB) | Előnézet
[img]
Előnézet
PDF (tézis)
Download (273kB) | Előnézet
[img]
Előnézet
PDF (tézis)
Download (278kB) | Előnézet

Magyar nyelvű absztrakt

A karsztos és paleokarsztos fluidum tárolók rendkívül heterogén szerkezeti egységek, melyek világszerte jelentős részesedéssel bírnak mind a szénhidrogén termelés, mind pedig a geotermikus energia hasznosítás területén. Az általában rétegzett vagy pados karbonátos képződményekben a fő tárolási tereket és áramlási pályákat a törésrendszer alakítja ki, melyet tovább tagolnak az esetleges barlangi üregek, vagy kollapszusok, de a kisebb méretű oldásos üregek, kavernák is számottevően növelhetik a pórusteret. Magyarország prekainozoos aljzatában számos helyen találhatóak olyan karbonát testek, melyek alkalmasak lehetnek szénhidrogén tárolásra, illetve a földtörténet során valamikor karsztosodhattak. A Paleogén Medencében található gombai szénhidrogén telep is repedezett mészkövekhez köthető, melyekben karsztosodáshoz kapcsolható folytonossági hiányok találhatóak. A terület kutatása a 90-es évek végén kezdődött meg, míg a termelés a kétezres évek elején. Az eltelt időszak alatt felhalmozódott geológiai és geofizikai ismeretek nem kerültek publikálásra, így kizárólag a MOL Nyrt. belső jelentéseiből ismertek. A dolgozat fő célja, a gombai szénhidrogén telep karbonátos kőzettestének petrológiai jellemzése, különös tekintettel az esetleges karsztosodási fázisokat meghatározó törésrendszerre. További célja, hogy az egyedi törésekből épített törésrendszer-szimulációk alapján a karsztosodásra alkalmas mélységtartományokat felderítse, illetve meghatározzon olyan zónákat, ahol fejlettebb üregrendszer nem alakulhatott ki. Szintén célja a disszertációnak a Nyugat-Mecseki karszt repedésrendszere és karsztos formakincse közötti kapcsolat megismerése. Mivel ez a terület felszínközeli és több évtizedes szerteágazó kutatási múlttal bír, így a kapott eredmények jól korrelálhatók más ismeretekkel. Az ilyen formán validálható eredmények fontos következményekkel bírhatnak a gombai szénhidrogén rezervoár repedésrendszerének vizsgálatában is. A disszertáció két részből áll. Az első szakasz a törés paraméterek (hosszúság, nyitottság, sűrűség) és a karsztos formák kapcsolatával foglalkozik az orfűi Vízfő-forrásbarlang példáján, a második pedig a gombai szénhidrogén rezervoár kőzettanát és repedésrendszerét elemzi. A mintaterületek sajátosságából fakadóan némileg különböző módszertan alkalmazása volt célravezető a két vizsgált területen, ugyanakkor az alkalmazott munkafolyamat mindkét esetben azonos: kőzettani jellemzés, törés parametrizálás, DFN szimuláció, végül a következtetések levonása. A mecseki mintaterület esetében a petrológiai jellemzés – köszönhetően a jelentős mennyiségű irodalmi forrásnak – irodalmi adatok alapján történt. A gombai terület esetében azonban célszerű volt a fúrómagok petrográfiai újra értelmezése is, így mind makroszkópos, mind vékonycsiszolati léptékben vizsgáltam a Gomba-1 és Gomba-3 fúrás rendelkezésre álló kőzetmintáit. Az optikai mikroszkópos elemzés mellett Pásztázó Elektron Mikroszkópos, Röntgen diffrakciós, Röntgen fluoreszcens, Raman spektroszkópiás, UV-spektroszkópiás és katód lumineszcens, fluidum zárvány, valamint stabil izotóp összetétel vizsgálatok is történtek. A maximális hőmérséklet megbecslésére Raman spektroszkópiai alapú szenes anyag termométert alkalmaztunk (Beyssac et al. 2002, Rahl et al. 2005). A feltárt breccsás szakaszok esetében a szöveti vizsgálatot képelemzési módszerrel végeztük el vékonycsiszolatokon, melyhez Olympus Streem Essential és ImageJ szoftvereket alkalmaztunk. A vizsgálat során mértük a klasztok méretét, a klasztok átlagos tengelyirányát, a klasztok és a mátrix arányát és a klasztok kerekítettségét is. A legnagyobb eltérés a két területen alkalmazott módszerben a törésparametrizálás esetén volt. A felszíni esetben változó méretű (0,1–2,0 m2) kőzetkibukkanások, míg a gombai területen a fúrásban mért CBIL/FMI logok, illetve maguk a fúrómagok szolgáltatták a mintákat. Mindkét esetben vizsgáltuk a törések hosszúság eloszlását (E), a törések nyitottságát (a), és a törés sűrűséget, melyet a fraktál dimenzióval jellemeztünk (D). A mecseki mintaterület esetében minden paramétert digitalizált kőzetkibukkanásokról származtattunk (összesen 11 minta, 1727 db törés). Amíg a mecseki terület esetében a D paramétert box-counting módszerrel számítottuk, addig a fúrásokban (gombai minták), az értelmezett CBIL/FMI adatsorból meghatározott Hurst kitevőből származtattuk a D értéket. A gombai minták esetében az egyedi törések alakját is vizsgáltam képelemzési módszerekkel. A törésgeometriai eredmények nagyméretű adatbázisa lehetővé tette az adatok többváltozós statisztikai feldolgozását, melynek elsődleges célja az oldott és nem oldott törések csoportosítása volt. Végül a kapott adatokból töréshálózati modelleket készítettem a RepSim szoftver segítségével, melyek szerkezetét összevetve az ismert 113 litológiai felépítéssel, valamit a fúrás során felmerült technikai problémákkal (pl. teljes iszapveszteség), sikerült kimutatni olyan zónákat a vizsgált kutak környezetében, ahol jelentősebb üregesedés valószínűsíthető, illetve olyan mélység tartományokat, ahol fejlettebb üregrendszer nem várható. A dolgozatban bemutatott kutatás az alábbi új tudományos eredményeket szolgáltatta: A mecseki terület esetében két kommunikáló törészónát és a két térrész között egy nem repedezett zónát mutattam ki. Az egyik repedezett zónában található víznyelő barlangok (pl. Trió-barlang, Gilisztás-barlang, Szuadó-barlang) a másik repedezett zónában található forrással (Vízfő-forrás barlang) hidraulikai kapcsolatban állnak, így bizonyos, hogy a két terület között a hidraulikai kapcsolat nem a törések, hanem főként réteglapok menti áramlással zajlik. A mecseki mintaterület vizsgálata alapján kimutattam, hogy egy hidraulikailag egységesként értelmezett karbonátos vízgyűjtőt a mikrotöréshálózat képes olyan részterületekre tagolni, melyek között a hidraulikus kapcsolat bizonyosan nem a törésrendszeren keresztül történik. Mindez azt is jelenti, hogy egy vízgyűjtő területen elkülöníthetőek olyan térrészek, ahol az oldódás képes összefüggő felszín alatti üregrendszert kialakítani és olyanok, ahol a fejlett üregrendszerek kialakulása gátolt. Tehát nem azonos valószínűséggel keletkeznek karsztos üregek egy adott vízgyűjtőn, még akkor sem, ha minden más paraméter (pl. klíma, talajvastagság, felszín morfológia, litológia, stb) azonos is. A gombai rezervoár triász rétegsorában három kőzettípust különítettem el. A leggyakoribb kőzettípus a grainstone, wackestone szövetű onkoidos mészkő, melynek feküjét a mészkő szövetszelektív átkristályosodásával keletkezett dolomitos mészkő alkotja. A mészkő fedője a kaotikus szövetű, változó vastagságú breccsa. A breccsa mátrixának összetétele (magas dickit és kvarc tartalom), valamint a breccsát alkotó szemcsék összetétele (karbonátok, metamorf kavicsok és agyagkövek), valamint a szöveti paraméterek mind kizárják a tektonikus eredetet. Az ásványtani, geokémiai és képelemzés eredmények alapján a breccsa kialakulása karsztosodáshoz kötött, hidraulikus és/vagy regolit genetikájú. Az érkitöltések vizsgálata, valamint az ásványos összetétel alapján arra következtetésre jutottam, hogy a gombai rezervoár a régmúltban bizonyosan magasabb hőmérsékleti tartományba került, mint a mai állapot (125 °C). A törésekben található szerves anyag Raman termometriai mérési eredménye, valamint a mintákban található dickit jelenléte a betemetődés maximális hőmérsékletét ~220 °C-nak mutatja. A gombai terület repedésrendszerének vizsgálata során 4 törésgenerációt különítettem el, melyek közül a legfiatalabb, a breccsa képződésénél is fiatalabb törésrendszer kalcit kitöltéseiben a napjainkban termelt olajjal azonos UV-spektrummal jellemezhető olajzárványokat azonosítottam, így bizonyítottam, hogy a törésrendszer aktív eleme a recens szénhidrogén migrációnak. Az idősebb törésgenerációk bitumen kitöltést tartalmaznak, mely egy korábbi szénhidrogén migrációt jeleznek. Az egyedi törések képelemzési vizsgálata alátámasztja, hogy számos törés alakja az oldódás hatására számottevően módosult. Az oldott és nem oldott törések numerikus elkülönítésére számított diszkriminancia függvény alkalmazásával az oldódás mértéke megbecsülhetővé vált. Kimutattam, hogy a vizsgált mészkőtest legintenzívebben töredezett szakaszain is találhatók nem oldott törések, melyek ez alapján nem vettek részt az egykori áramlási rendszerben. A gombai területen igazoltam egy karsztosodási esemény meglétét, melyet alátámaszt a fúrás során harántolt üreg jelenléte, a különböző mélységekben megjelenő polimikt breccsa, a breccsa klasztjai között feltárt cseppkő szövetű édesvízi mészkő töredék, a jelentős számú oldott törés, a fúrómagokon található oldódási nyomok, valamint a breccsa mátrixában található jelentős dickit tartalom, mely a trópusi mállás eredményeként létrejövő kaolinit magasabb hőmérsékletű változata. A gombai rezervoár esetében, a Gomba-1 és Gomba-3 kutak környezetében a töréshálózat nem alkot összefüggő törésrendszert. Mindkét kút esetében két összefüggő, nagyméretű törésrendszert választ el egy nem töredezett zóna. A mecseki területhez hasonlón itt is lehatárolhatóak olyan területek, melyek szerkezetileg predesztinálják azokat a zónákat, ahol kialakulhattak fejlettebb üregrendszerek, illetve ahol nem. A barlangképződésre alkalmas mélységintervallumok mindegyike tartalmaz valamilyen paleobarlangra utaló nyomot (pl. barlangi üledék, nyitott üreg, extrém nagy/teljes iszapveszteség). A földtani környezet és irodalmi analógiák alapján az egykori barlangrendszer egy epigén, patakos (branchwork) típusú barlang volt, melynek fő járatai ÉK-DNy irányt vehettek fel.

Mű típusa: Disszertáció (Doktori értekezés)
Doktori iskola: Földtudományok Doktori Iskola
Tudományterület / tudományág: természettudományok > földtudományok
Magyar cím: A mikrotörés hálózat és a karsztosodás kapcsolata recens (Mecsek) és paleokarsztos (Gomba) rezervoárokban
Idegen nyelvű cím: Relationship between micro-fracture network and karstification in recent (Mecsek) and paleokarst (Gomba) reservoirs
Témavezető(k):
Témavezető neveBeosztás, tudományos fokozat, intézményEmail
Dr. M.Tóth TivadarDSc, tanszékvezető egyetemi tanár, SZTE TTIK Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszékmtoth@geo.u-szeged.hu
Dr. Raucsik BélaPhD, tudományos munkatárs, SZTE TTIK Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék raucsik@geo.u-szeged.hu
EPrint azonosító (ID): 3180
Publikációban használt név : Bauer Márton
A mû MTMT azonosítója: 3267869
doi: 10.14232/phd.3180
A feltöltés ideje: 2016. okt. 27. 17:07
Utolsó módosítás: 2017. szept. 19. 15:28
Egyebek (raktári szám): B 6176
URI: http://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/3180
Védés állapota: védett

Actions (login required)

Tétel nézet Tétel nézet