A felelős társaságirányítás megjelenése a magánjogban (viszonyítási pontok és dogmatikai következtetések)

Auer Ádám
A felelős társaságirányítás megjelenése a magánjogban (viszonyítási pontok és dogmatikai következtetések).
Doktori értekezés, Szegedi Tudományegyetem.
(2013)

[img]
Előnézet
PDF (disszertáció)
Download (2MB) | Előnézet
[img]
Előnézet
PDF (tézis)
Download (503kB) | Előnézet

Absztrakt (kivonat) idegen nyelven

A gazdasági életben ciklikusan bekövetkező fordulatok a jogrendszerben olyan mértékű változásokat okozhatnak, amelyek megoldottnak hitt kérdések újragondolására ösztönözhetnek. A corporate governance az 1990-es években jelent meg, hatása kimutatható nemzetközi és nemzeti szinten is, továbbá érinti a hatályos társasági és tőkepiaci jogszabályokat is. A társaságirányítás kérdését illetően a corporate governance igénye sokkal korábban jelent meg. Az Amerikai Egyesült Államokban az 1932-ben években Berle és Means könyvében tudományos vizsgálat tárgyát képezte a társaságot irányító testület és a részvényesek érdekeinek az elkülönülése, a különböző érdekek artikulálása. Tudományos vita folyt Berle és Dodd professzorok között arról, hogy a társaság ügyvezetését ellátó testületnek kizárólag csak a részvényesek érdekeit kell-e ellátni? A társaságirányítás problémája az Amerikai Egyesült Államokból elindulva régóta tárgya a gazdasági társaságok, vállalatok elemzésének. Az 1990-es évek eleje óta azonban erősödött a corporate governance igénye, amelynek okai a világ számos területén bekövetkezett vállalati botrányokra, visszaélésekre vezethetőek vissza. A felelős társaságirányítás ezek után véleményünk szerint már nem elméletek versengése, hanem a társasági jog normatív tartalommal rendelkező területe. A társaságokkal kapcsolatos botrányok (Nagy-Britanniában a Coloroll, az OECD esetében az ázsiai tőzsdeválság, az USA-ban az Enron) kirobbanásának következményeként többféle jogi reakció is megfigyelhető. A Sarbanes-Oxley Act erőteljes törvényi szigorítást eredményezett, míg ezzel szemben elsősorban az OECD és Nagy-Britannia nyomán önszabályozó rendszerek jöttek létre, amelyek a jogszabályi szigorítások helyett ajánlásokat és javaslatokat tettek közzé – a tőzsde és más szakmai bizottságok közreműködésével –. A magyar szabályozás is ebbe a vonulatba tartozik, a Budapesti Értéktőzsde 2004-ben alkotta meg a Felelős Társaságirányítási Ajánlásokat. A dolgozatban elsősorban Magyarország nézőpontjából vizsgálódunk, azonban a releváns nemzetközi ajánlások dogmatikai feldolgozása nem mellőzhető, amely nemcsak a magyar gyakorlat számára, hanem a további governance viták lefolytatásához is adalékul szolgálhat. A nemzetközi szabályok mellett az Európai Unió felelős társaságirányítással kapcsolatos koncepcióját is elemezzük. Az összehasonlító jogi aspektusok érvényesítése okán a tagállami nézőpont kialakításához elengedhetetlen, hogy bemutassuk a főbb európai corporate governance rendszerek jellemző vonásait. A vizsgálat fő tárgya Nagy-Britannia, és Németország. Az összehasonlító módszert azonban érdemes kiterjeszteni olyan országok vizsgálatára is, amelyek Magyarországgal összehasonlítható helyzetben vannak, ezért a szabályozás terén kitekintést teszünk a közép-kelet-európai régió corporate governance fejlődésére. A magyar szabályokat két módszer szerint elemezzük: az egyik, hogy a dogmatikai elemzéssel behatárolhatóvá váljon a magyar Felelős Társaságirányítási Ajánlások helye a társasági jogban. Az elemzés másik iránya az elméleti rendszerezés mellett a széles körű gyakorlati eredmények vizsgálata. Ennek érdekében a Budapesti Értéktőzsde Részvény A és B indexén szereplő részvénytársaságok 2010-2012. között közzétett társaságirányítási jelentéseit elemezzük. A dolgozat harmadik fő részét a dogmatikai vizsgálódások képezik, amelynek célja, hogy a magánjog klasszikus területein tárjon fel összefüggéseket. A corporate governance nem kizárólag egy modern jelenség, hanem álláspontunk szerint egy hosszabb ideje fennálló kísérlet, ezért felvetődik a kérdés, hogy a jelenleg kialakult felelős társaságirányítási rendszer egy adekvát választ jelent, vagy további problémákat képez? A dogmatika eszköztárával a felelős társaságirányítás normáit elemezzük, arra a kérdésre keresve a választ, hogy ténylegesen soft law-nak minősülnek-e ezek a szabályok. A hatályos jogszabályok szerint azok a társasági formák, amelyekre a corporate governance követelmények irányadóak, egyben jogi személyeknek is minősülnek. Milyen kapcsolódási pontok mutathatóak ki a jogi személyek és a felelős társaságirányítás között? Ennek az elméleti vizsgálatnak a szükségességét véleményünk szerint az is indokolja, hogy a corporate governance egyre több területen megjelenik, elképzelhető, hogy nemcsak a korlátozott tagi felelősségű társaságokra, hanem egy általánosabb, absztraktabb kategóriába is beilleszthetők a corporate governance vívmányai. Az utolsó dogmatikai csomópontot egy interdiszciplináris jellegű kutatás képezi. A kiindulópontként megjelölhetjük, hogy a corporate governance szabályok terjedése szükségképpen árnyalja azt az elgondolást, hogy egy gazdasági társaság – a piac szereplőjeként – teljes mértékben csak a tagok és a társaság érdekeit szolgálja. A felelős társaságirányítás ezt a fajta érdekhorizontot szélesíti, és olyan érdekek figyelembevételét szabályozza, amelyek véleményünk szerint szükségképpen korlátozhatják a tagok jogait. Amennyiben ez igaz, akkor felmerülhet annak a kérdése, hogy mennyiben eredményezheti a corporate governance a tag tulajdonhoz való jogának a sérelmét. Az Alkotmány és az Alaptörvény eltérő tulajdoni klauzulát alkalmaz, az Alaptörvény kimondja ugyanis, hogy a tulajdon társadalmi felelősséggel jár. A kérdés megvizsgálásához elengedhetetlen az Alkotmánybíróság ebben a tárgykörben hozott döntéseinek az elemzése, amelynek eredményeképpen választ kaphatunk arra, hogy a corporate governance alkotmányosan megindokolható-e, a felelős társaságirányítás rendelkezései nem sértik-e a tag tulajdonhoz való jogát. Összegzésképpen megállapítható, hogy a corporate governance a társasági jog területén új szabályozó eszközként jelent meg. A nemzetközi szervezetek ajánlásainak vizsgálata és az összehasonlító jogi eredmények következtében a magyar szabályok jelenlegi állapota felülvizsgálatra szorul, azonban a társaságirányítási jelentések és az ajánlások elemzése alapján megfogalmazott de lege ferenda javaslataink segítséget nyújthatnak abban, hogy a felelős társaságirányítás követelményei hatékonyabban érvényesüljenek a magyar tőzsdei társaságok gyakorlatában. A magánjogi elemzéssel olyan viszonyítási pontok feltárására törekedtünk a felelős társaságirányítás és a jogszabálytan, valamint a jogi személyek elméletével összefüggésben, amelyek azt eredményezik, hogy a corporate governance jogi követelményei beilleszthetővé váljanak a magánjog tradicionális intézményei közé. Ez kétségkívül olyan stabil pozíciót eredményezhet, amelyek megalapozzák a felelős társaságirányítás további fejlődését.

Mű típusa: Disszertáció (Doktori értekezés)
Doktori iskola: Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola
Tudományterület / tudományág: társadalomtudományok > állam- és jogtudományok
Témavezető(k):
Témavezető neveBeosztás, tudományos fokozat, intézményEmail
Dr. Papp Teklaegyetemi docens, habil., SZTE ÁJTKNEM RÉSZLETEZETT
EPrint azonosító (ID): 1909
Publikációban használt név : Auer Ádám
A mû MTMT azonosítója: 2852044
doi: 10.14232/phd.1909
A feltöltés ideje: 2013. szept. 22. 22:19
Utolsó módosítás: 2015. máj. 11. 14:33
Egyebek (raktári szám): B 5580
URI: http://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/1909
Védés állapota: védett

Actions (login required)

Tétel nézet Tétel nézet

Letöltések

Letöltések havi bontásban az elmúlt egy évben